A kormánynak igazi bűvészmutatványt kellene végrehajtania, ha csak nagyjából tartani akarná az erre az évre vállalt egyensúlyteremtő megtakarítási terveket, valamint a közép- és hosszú távra szóló szerkezeti, államháztartási reformot.
A reform ugyanis azzal jár, hogy rövid távon a leépítések és átszervezések miatt jelentősen megugranak a kiadások - a kormánynak feltehetően több tízmilliárdot kell költenie csak az elbocsátások miatti végkielégítésekre. Közben rövid távon viszont spórolni kellene, még az ezermilliárdos hiánytúllépés is csak akkor lehetséges, ha több mint 350 milliárdot elvonnak.
Vagyis vagy elkezdünk államháztartási reformot csinálni, vagy most spórolunk. Érdeklődve várjuk, a kettőt hogyan tudják majd összehangolni.
„Kifejezetten örültem a franciák vereségének. Hiába, a mi nemzedékünk ilyen” – tudjuk meg a Parlament erkélyére kilépő Boross Pétertől, kinek nem drukkol az 1928-as születésű volt miniszterelnök. Bizony, a régi szép idők [1939-1941], amikor „még Vitéz Ginzery Dénesnek hívták a szövetségi kapitányt”. Sárosi „Doktor” jogtanácsos volt, ami mellett focizott, és 1938-ban ezüstérmet szereztünk [az olaszoktól kaptunk ki 4-2-re]. „Sajnálom, hogy csak olyanokról nevezték el a mostani sportlétesítményeket, akiket a fiatalok ismernek, Puskásról, Bozsikról.” Talán mert búskomor a fajtánk, a szó a vasárnapi világkupa-döntőre terelődik. „A szerbek most élik meg a maguk Trianonját, ami gyilkos érzelmeket vált ki belőlük” – elemzi a meccset Boross. A tétel az argentinok elleni 6-0-ás szerb zakóra nem igaz, ismeri azért el. „Jaj de kár, hogy nem volt tévé ’54-ben!” – mondja, majd elnyomja cigarettáját, és visszaül vitatkozni.