Egy nagyon progresszív, európai értelemben vett szociáldemokrata javaslatot említettünk meg Szili Katalinnak a parlament folyosóján. Történt, hogy Bangladesben, Szili Katalin ottani kollégája rövidített a parlamenti ülésnapokon, mert a vb, ugye, pont a hülye munkaidőben van. Nos, Magyarországon a Togo-Svájc meccsről marad le, aki az ülésteremben Kuncze Gábort hallgatja a tévé helyett. Szili Katalin figyelmesen végighallgatott minket, és közölte, nem érkezett ilyen kérés a házbizottsághoz, ezért az ülésnapot sem rövidítik le.
Szili szerint fontosabb dolgok is vannak, mint a vb, amire halovány ellenvéleményt tettünk, de a ház elnöke határozottnak mutatkozott. Sőt, azt is elárulta, hogy ő maga nem nézett még meg egyetlen mérkőzést sem, hogy meggyőzzön minket arról, azért tudja, hol él, elárulta, a környezetében többen kiakadtak, hogy Ghána megverte Csehországot. Izgalmunkat észlelve, Szili nem zárta ki, hogy a döntőhöz közeledve majd érkezik olyan javaslat, hogy a focira való tekintettel, rendeljen el szünetet.
„Kifejezetten örültem a franciák vereségének. Hiába, a mi nemzedékünk ilyen” – tudjuk meg a Parlament erkélyére kilépő Boross Pétertől, kinek nem drukkol az 1928-as születésű volt miniszterelnök. Bizony, a régi szép idők [1939-1941], amikor „még Vitéz Ginzery Dénesnek hívták a szövetségi kapitányt”. Sárosi „Doktor” jogtanácsos volt, ami mellett focizott, és 1938-ban ezüstérmet szereztünk [az olaszoktól kaptunk ki 4-2-re]. „Sajnálom, hogy csak olyanokról nevezték el a mostani sportlétesítményeket, akiket a fiatalok ismernek, Puskásról, Bozsikról.” Talán mert búskomor a fajtánk, a szó a vasárnapi világkupa-döntőre terelődik. „A szerbek most élik meg a maguk Trianonját, ami gyilkos érzelmeket vált ki belőlük” – elemzi a meccset Boross. A tétel az argentinok elleni 6-0-ás szerb zakóra nem igaz, ismeri azért el. „Jaj de kár, hogy nem volt tévé ’54-ben!” – mondja, majd elnyomja cigarettáját, és visszaül vitatkozni.