Már-már a Szalacsi-videó legsikerültebb mondataival egyenértékű humorforrás ellenzéki körökben a 2002-es kampányból származó szocialista kijelentés: nem lesz gázáremelés. Aztán lett, nem is egyszer. Igaz, 2002-ben, a választások évében a leköszönő kabinet még, a hivatalban lévő már nem nyúlt a gáz árához, és azóta is a korábbinál kisebb mértékű az emelés. A Fidesz-kormány idején ugyanis bevált gyakorlat volt - ez történt 2000-ben és 2001-ben is -, hogy félévkor emeltek 12 százalékkal, azt mondván, hogy így éves szinten csak 6 százalék volt a drágítás. Csakhogy, mivel 12 havonta következett be a 12 százalékos emelés, nem nehéz kiszámolni, hogy összességében mégiscsak havi 1, vagyis évi 12 százalékos emelésről volt szó.
A metódust a könyvelési trükkökre - gondoljunk csak az autópálya-építésekre - ugyancsak hajlamos új kormány is átvette, így 2003. májusában ismét 12 százalékkal drágult a gáz. Aztán hét hónappal később ismét, 2004. januárjában ugyanis áttértek a "normál", év eleji áremelésre, és ezzel egyidejűleg három lakossági fogyasztási sávot - évi 1500 köbméter alatt, 1500-3000 köbméter között, 3000 köbméter fölött - határoztak meg.
A lakosság több mint fele az első kategóriába tartozik, nekik, a kompenzáció hatását is figyelembe véve, 2004-ben 3,72 százalékkal, 2005-ben 4,5 százalékkal kell többet fizetniük; a középső sávban 4,1 és 6, míg a felsőben 6 és 8 százalékkal drágult a gáz. A vállalati fogyasztásra szánt gáz tavaly 11,5 százalékkal, idén augusztustól további 7 százalékkal drágult, ám a távhőszolgáltatók számára csak a legalacsonyabb lakossági szinttel, vagyis 4,5 százalékkal emelték az árat.
A lakossági árkompenzációt a Mol bányajáradék-befizetései - tavaly 40, idén 70 milliárd forint - fedezik, de mivel ez a kassza kiürülni látszik, a Mol vezérigazgatója szerint kormánynak hamarosan lépnie kell, ha a jelenlegi világpiaci árak fennmaradása esetén meg akarja tartani a mostani fogyasztói árakat. Ellenkező esetben januártól drasztikusan, a két százalékos infláció mellett több mint tíz százalékkal drágulhat a gáz.
A magyar-román megbékélésről tartott miniszterelnöki felszólalást elhomályosította az, hogy az ellenzék - Gyurcsány családi kapcsolatai miatt - 1956 ügyében érzéketlenséggel vádolta meg.
A kormányfő erre, Áder gúnyos kacajai közepette - kifakadt, és újra szerelmet vallott: "Nekem Magyarországon arról kellene beszámolnom, hogy miért kellett elvennem egy volt kommunistának az unokáját? Pusztán attól, hogy Apró Antal unokáját elvettem, tisztességes házasságban élek, neveljük gyermekeinket? A harmadik köztársaságban származás alapján kell politikai vitát lefolytatnom? Be kell számolnom holnaputántól szüleimről, vallásomról? Pusztán azért, mert egy lánnyal szerelembe estem?" (Répáásy Róbert erre a három ujját mutatva. Végre valódi dolgokról van szó a T. Házban.)
Iszonyú zsivaj volt a válasz a miniszterelnöki szavakra, de Áder János azért meg tudta tartani a "Kormányzati hazugságok hálójában" címet viselő felszólalását az euró bevezetéséről. Pettkó András (MDF) hiába szeretne szebb Budapestet, Fodor Gábor (SZDSZ) hiába szeretne kisebb államot, rájuk kisebb figyelem jutott.
Mester László (MSZP) nem aludt máma, Kolbász Mihály elszökött a koronanéző csoporttól, és rácsodálkozott a Nagy Népi Hurrára, a Magyar Vizsla független luxusbaloldalizása pedig beszivárgott a tudósításunkba.
"A tehetős jobbágyok vagyona ékszerek és kisebb ötvöstárgyak mellett értékes textíliákban feküdt, amit veszély esetén ládástul lehetett menekíteni (az ácsolt láda a 14. sz.-ban már országosan általános volt a parasztságnál). A 15. sz.-i parasztoknál szőtteseket és hímzéseket egyaránt említenek. Pl. Kolbász Mihály balmazújvárosi jobbágytól 1470-ben 2 szőttes munkájú és 8 hímzett kendőt vittek el, továbbá 3 különálló, mintás betétet, „hím”-et. Általában egy családnál 1–2 abroszt említenek, ezek különösen díszesek is lehettek, pl. Bika János jobbágytól az egykori Bélc faluból (Somogy m.) 1460-ban 2 arany és selyemfonállal hímzett abroszt és 8 hímzett és szőttes kendőt raboltak el. Egészében véve azonban a jobbágyság életnívójának az emelkedése mindenképpen erősen elmaradt az uralkodó osztályéhoz képest."
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon