Újabb leckét ad a PISA Magyarországnak

A PISA 2006 keretében tavasszal 58 országban kapnak teszteket tizenöt éves iskolások. Magyarországon egy reprezentatív minta alapján 150 iskolát választanak ki, amelyekben 30-30 diák írja meg a feladatokat.

A Programme for International Student Assessment, azaz a Program a tanulók tudásának nemzetközi felmérésére című nemzetközi vizsgálat nem az iskolai tananyagra kérdez rá. Az OECD által indított felmérés azt kutatja, mennyire tudják hétköznapi problémák megoldására alkalmazni a tanultakat a tizenöt éves diákok, mennyire lesznek képesek megállni a helyüket a munkaerőpiacon és továbbképezni magukat. A 2000-es és a 2003-as vizsgálatokon ebből a szempontból a magyar diákok igencsak rosszul teljesítettek.

Tantárgyakon átívelő gondolkodás

A PISA során mindig mérik az olvasás-szövegértést, a matematikai eszköztudást és a természettudományos ismeretek alkalmazásának képességét. Idén a feladatok nagyobb része a természettudományos tudás felmérésére irányul majd.

Ezen a területen a magyar diákok korábban más nemzetközi felmérésekben jól teljesítettek. A TIMSS és a TIMSS-R nevű felméréseknél persze jellemzően azokban a feladatokban voltunk jók, amelyek a tények és a természeti törvények ismeretére, azok visszaadására vonatkoztak. A problémák megoldásában gyengébb eredményeket produkáltunk.

A PISA eleve olyan komplex feladatokat állít a diákok elé, amelyek nem oldhatók meg egyetlen tantárgy vagy képlet ismeretével. Ezekhez - a sokszor egyébként egyáltalán nem nehéz - feladatokhoz „tantárgyakon átívelő” gondolkodásra lenne szükség, az addig megszerzett tudás egészét kellene mozgósítani - ahogy az életben.

A korábbi felmérésekben főként az olyan feladatok tették próbára a diákokat, amelyekkel az iskolában még nem találkoztak. Ezeknél nekik kellett felismerni, hogy a megoldáshoz milyen törvényszerűség alkalmazása vagy más eszköz vezet el. Ez nem könnyű, mert nem ezt tanulták.

Apró betűs részek

A vicces kedvű kutatók például a következő kérdéssel szívatták a világ ifjúságát az egyik PISA-tesztben. A közép-afrikai Csád-tó négyezer évvel időszámításunk előtt 60 méter mély volt, kétezer évvel később teljesen eliszaposodott, háromezer évvel később viszont vízszintje két méterre emelkedett. A kérdés az volt, milyen mély a tó ma?

A feladat mellé egy szép színes diagrammot is mellékeltek az előbbi adatokkal. Ezek alapján azonban nem lehetett megoldani a feladatot. A megoldás igazából a feladatot ismertető apró betűs szövegben volt, ahol kiderült, hogy a tó vízszintje ma nagyjából ugyanaz, mint időszámításunk után ezerben volt. Tanulság: a megoldás nem mindig az adathalmazban van, tudni kell szelektálni az információk között.

A PISA-ra felkészülni nem lehet és nem is érdemes. "A PISA-teszteken azoknak az országoknak a diákjai szerepeltek jobban, amelyek az oktatásban már alkalmazták a korábbi felmérések és tudományos kutatási programok eredményeit" - mondta az Index kérdésére Csapó Benô, a Nemzeti Közoktatási Értékelési Tanács elnöke.

Ugyan Magyarországon az elmúlt években sok szó esett arról, hogy a lexikális tudás helyett az iskolákban erősíteni kell az ismeretek megszerzésének és alkalmazásának képességét, lényeges változás Csapó Benő szerint még nem történt. A Szegedi Tudományegyetem professzora szerint ehhez alapjaiban meg kellene újítani a tanulás és tanítás módszertani kultúráját.

A PISA 2000 és a PISA 2003 Magyarországot is szembesítette azzal, hogy a diákok az iskolában tanultakat nem tudják megfelelően átültetni a gyakorlatba. Az olvasási teljesítményekben a magyar diákok a résztvevő 32 ország közül a 22. helyen szerepeltek. A matematikai képességekre koncentráló PISA 2003-ban 32 ország közül összesítve a 21. helyen végeztek.

Egyenetlen színvonal

A 2000-es vizsgálat szomorú tanulsága volt, hogy a tizenöt éves diákok egynegyede a bonyolultabb (magyar) szövegeket nem érti meg, így valójában nem alkalmas arra, hogy később a munkaerőpiacon és az életben boldoguljon vagy továbbképezze magát.

A PISA fontos megállapítása volt az is, hogy nálunk az iskolák színvonala között óriási különbségek vannak. A magyar iskolák a családi (szociokulturális) háttér hiányosságait csak kevéssé vagy egyáltalán nem tudják kompenzálni. A magyar oktatás tehát az iskolák eltérő színvonala miatt szegregációt idéz elő, amely tovább növeli a társadalmi különbségeket.

A PISA-felmérésen hagyományosan a finn diákok, valamint a távol-keleti országokban (Hongkong, Korea, Japán) élők teljesítenek jól. Magyarországnál nem értek el sokkal jobb eredményt egyébként a francia, az egyesült államokbeli, a német vagy az olasz diákok sem. A rossz eredmények több európai országban, köztük Németországban szabályos PISA-sokkot váltottak ki, s élénk társadalmi vita indult az oktatás minőségének javításáról.

Magyarországon sokkról nem beszélhetünk, de az Oktatási Minisztérium többek között a felmérés eredményeinek hatására indította el a közoktatási reform lépéseit. Átalakították például az érettségi követelményrendszert, amelyben a tényanyag „kikérdezése” mellett a korábbinál jóval nagyobb szerepet kapnak a problémamegoldó, az ismeretek felhasználását igénylő feladatok. A most tizenöt éveseket már erre trenírozzák, talán látható lesz az eredmény.