Orsolya
11 °C
26 °C
Index - In English In English Eng

Mi a jó, és mi a rossz az egészségbiztosítási törvényben?

2008.02.12. 10:39
Több mint egy éve folyik a vita az egészségbiztosítás reformjáról. Az országgyűlés hétfőn második nekifutásra is megszavazta azt a törvényt, amely lehetővé teszi a magánbefektetők kisebbségi részvételével működő egészségpénztárak megalakulását. Maradjon minden a régiben? Jobb a fontolva haladás? A piac majd mindent megold? Összegyűjtöttük az érveket és ellenérveket, döntse el, melyiknek hisz.

Támogatottság

Az alacsony támogatottsággal rendelkező kormánykoalíció a társadalom akaratával ellentétesen, egyeztetés nélkül, az ellenérvek figyelmen kívül hagyásával hozott egy olyan törvényt, amely súlyos társadalmi következményekkel jár.
A kormány 2006 nyarán társadalmi vitára bocsátotta a magyar egészségügy helyzetét elemző, és a megoldási lehetőségeket felvázoló Zöld könyvet. A törvények előkészítésekor a kormány kikérte az érintett társadalmi szervezetek véleményét, de egy reform mindig érdekeket sért, ezért a kormány a saját programja mentén haladt.

Ha nem tudja, miről van szó,

olvassa el

Hátha tisztább lesz a kép.

Gyorsan vagy lassan?

A magyar egészségügy megújításra szorul. Ha központi állami irányítás alatt maradt volna, apró lépésekkel, hosszabb távon lehetett volna súlyos következmények nélkül megreformálni.
Mára bebizonyosodott, hogy az egészségügy állami irányítása a rendszer teljes széthullásához, pazarláshoz, emberhez méltatlan körülményekhez, a hálapénz által meghatározott igazságtalanságokhoz vezetett.

Piac

Az egészségügyben nem alkalmazhatók a piaci viszonyok. A beteg nem vásárló, nem tudja eldönteni, mi a jó és mi a rossz neki.
Az egészségügyben most is piaci viszonyok működnek, profitérdekelt cégek készítik a gyógyszereket, orvosi műszereket, a gyógyászati segédeszközöket, magánkézben vannak a patikák, vállalkozók a háziorvosok. A beteget az helyezi vissza jogaiba, ha egy szolgáltatás vásárlójának tekintik.

Profitérdek

A profitérdekeltségű magánbefektetők bevonása az egészségpénztárakba háttérbe szorítja a betegek érdekét. A vezérlőelv a nyereség elérése lesz, ami épp ellentétes a gyógyulni akaró beteg érdekével.
A profitérdekeltség biztosítja azt, hogy a rendszer gazdaságosan, takarékosan és hatékonyan működik. A magánbefektetők profitját törvény korlátozza, maximum a bevétel 2 százaléka lehet.

Megkötik az orvos kezét

Elvész az orvos szabadsága a gyógyításban és a beteg biztonsága a gyógyulásra, mert a kórház nem végezhet el minden szükséges beavatkozást, ha az túl sok költséget generál a pénztárnak.
Minden beteg olyan ellátásra jogosult, amelyet egészségi állapota igényel, s amelyet az ésszerű anyagi lehetőségek megengednek. Egy influenzás rutinesettel orvoshoz forduló beteg értelemszerűen nem követelhet költséges CT-vizsgálatot magának, ezt a szakai protokoll sem teszi lehetővé.

Működési költségek

Az egészségpénztárak megjelenésével jelentősen emelkednek a működési költségek, ami pénzt von el a gyógyítástól és a gyógyszerkiadásokból.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár működési költsége nem volt magas, de nem is tudta megakadályozni a felesleges kiadásokat. A professzionálisabb működésnek ára van.

Szelekció

Az egészségpénztárak szelektálni fognak a betegek között, az lesz az érdekük, hogy a sok kiadással járó, súlyos betegeket eltanácsolják vagy másik biztosítóhoz irányítsák.
Az egészségpénztárak kötelesek minden hozzájuk jelentkezőt felvenni tagjaik közé, és senkit nem tanácsolhatnak el. Anyagilag is érdekeltek ebben, hiszen az idősebb, betegebb ügyfelek után magasabb fejpénzt kap a pénztár, mint a fiatal egészségesek után.

Magánbefektetők befolyása

A tőkeerős magánbefektetők hatalmas érdekérvényesítő képességet szerezhetnek, s rászoríthatják az államot a járulékok emelésére, vagy a járulékért járó ellátások szűkítésére.
A finanszírozási rendszer működése szigorú állami kontroll alatt marad. Korábban is emeltek járulékot, mert a gyógyszerkiadások és az orvosi ellátás költségei a technológia fejlődésével egyre magasabbak.

Nemzeti kockázatközösség

A nemzeti kockázatközösség elve fennmarad, továbbra is mindenkinek kötelezően jövedelemarányosan kell járulékot fizetnie. Az így összegyűlt pénzből a rászorulók gyógyításának költségét fedezik, mindenki ugyanolyan színvonalú ellátást kap, függetlenül attól, hogy sok vagy kevés járulékot fizet.
Megbomolhat a nemzeti kockázatközösség azzal, hogy később egyre több ellátás kerülhet ki a járulékért járó "ingyenes" ellátások köréből. Ebben az esetben a jobban keresők kiegészítő biztosításban tudják megvásárolni maguknak a jobb ellátást.

Verseny

Bár több egészségpénztár alakul, nem lesz igazi verseny, hiszen - főleg vidéken - a betegnek nem lesz választási lehetősége, nem mehet másik kórházba, ha elégedetlen ott az ellátással.
Akár egy megyén belül is több egészségpénztár működhet. Miután érdekük a taglétszám növelése, kedvezményeket adhatnak a betegeknek és érdekük, hogy a kórházakat a jobb minőségű ellátásra ösztönözzék.

Egészségi állapot

A finanszírozási modellváltás javít az egészségi állapoton, hiszen a pénztárak anyagi érdeke, hogy költsenek a megelőzésre, hogy tagjaik egészségesek legyenek, s így kevesebb kiadással járjanak.
Semmi sem bizonyítja azt, hogy a többszereplős biztosítói modellben jobb a társadalom egészségi állapota, mint az egybiztosítós, állami rendszerben.

Egyenlőtlenségek

A pénztáraknak az ügyfelek után adott fejkvótában magmarad az az igazságtalanság, hogy egy budapesti beteg után több pénz jár a közösből, mint egy Borsod megyében élő után.
Az ellátórendszer működőképességének megőrzéséhez egy darabig szükség van erre az egyenlőtlenségre. Öt-nyolc éves átmenet egyenlítheti ki a fejkvótákban meglévő különbséget és az intézményhálózatban tapasztalható eltéréseket.