Árpád
-2 °C
4 °C

Kincs, ami nincs

2000.08.14. 17:51
Az elmúlt héten sikertelenül zárult az a két Kőszárhegy térségében végzett ásatás, amelyeken a Seuso-kincs magyarországi eredetének bizonyítékait próbálták feltárni. A kutatásokat a kulturális tárca olyan lakossági bejelentések alapján indította, amelyek az áprilisban közzétett, tízmillió forintos jutalmat ígérő felhívásra érkeztek. Újabb tárgyi bizonyítékok hiányában Magyarországnak nincs esélye arra, hogy a Seuso-kincset jogi úton visszaszerezze.
Nincs bizonyíték a Seuso-kincs magyarországi eredetére
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) Seuso Titkársága idén áprilisban tett közzé egy felhívást, amelyben tízmillió forintos jutalmat ajánlott fel annak, aki valamilyen tárgyi bizonyítékkal alá tudja támasztani a Seuso-kincs magyarországi eredetét. A felhívásra az elmúlt három hónapban több mint két tucat bejelentés érkezett, ám ezek nagy része a római kori műkincsek beazonosítása szempontjából értékelhetetlen volt. A Seuso Titkárság július 20-a után két bejelentés alapján indított ásatásokat a kőszárhegyi kőbányánál, illetve egy ahhoz közel eső területen, de a kutatások eredménytelenek voltak.

Ásatások a kőszárhegyi kőbányánál

Az egyik bejelentő beszámolt róla, hogy biztos tudomása van arról, miszerint a kőszárhegyi bánya domboldalában elásták a római kori leletek néhány darabját. Mivel jól ismerte a környéket, és a műkincsügy kapcsán gyakran emlegetett Sümeg családot is, a Seuso Titkárság a rendőrség segítségével kutatást indított a megjelölt terepen.

A század egyik legnagyobb műkincsbotrányának története
A magyar nyomozás adatai szerint a kincset a hetvenes évek közepén találták meg Polgárdi-Szabadbattyán-Kőszárhegy térségében. A tanúvallomások szerint eredetileg két rézüstben mintegy negyven tárgy került elő a földből. Az ezután kicsempészett és szétszóródott együttes tizennégy darabja és az egyik rézüst a nemzetközi műkereskedelemben bukkant fel, és a nyolcvanas években Angliában Lord Northampton birtokába került. A származási papírok nélküli kincsekhez a lord ügyvédje hamis libanoni eredetpapírokat vásárolt. 1990-ben a lord a Sotheby's Aukciós Házon keresztül akarta elárvereztetni a kincseket, ám azok tulajdonjogáért még az árverés előtt pert indított Libanon, majd Jugoszlávia (később Horvátország) és Magyarország. Itthon ekkor már a kincs feltételezett megtalálójának ügyében folytatott nyomozás kapcsán vizsgálták a lelet felbukkanásával kapcsolatos körülményeket. Libanon már a per elején visszalépett, Horvátország a kincs dalmáciai lelőhelyéről időközben elterjedő híresztelésekre támaszkodva hazánkkal együtt folytatta a pert. A per tárgya nem a kincs lelőhelyének felderítése, és ezzel a jogos tulajdonos megállapítása volt, hanem az, hogy tud-e a két felperes elegendő bizonyítékot felmutatni ahhoz, hogy a tárgyak a birtokába jussanak. A pert 1993-ban New Yorkban mindkét ország elveszítette. A bíróság döntése szerint Magyarország nem tudta meggyőzően bizonyítani, hogy földjéből került elő a kincs. A perköltségre és a Lord Northampton által benyújtott kártérítésre mintegy hárommillió dollárt költött el a magyar állam. Jelenleg nincs a világon olyan, magát a nemzetközi jog előírásaihoz tartó múzeum vagy magángyűjtő, aki hajlandó lenne a kincset megvásárolni.
A személyazonosságának teljes titokban tartását kérő bejelentő, annak ellenére, hogy mintegy húsz esztendeje nem járt a környéken, megpróbálta meghatározni a kőbányánál azt a helyet, ahol emlékei szerint a műkincseket elásták. A geofizikusok és régészek közreműködésével zajló kutatáson azonban semmit nem találtak, és a mélyebben fekvő földminták elemzéséből az is kiderült, hogy az utóbbi húsz esztendőben a környéken nem ástak el semmit. A háromhetes ásatás költsége körülbelül egymillió forintjába került a kulturális tárcának. A kőbányánál tartott kutatással párhuzamosan egy másik helyszínen is tartottak lakossági bejelentés alapján ásatásokat, ám ennek pontos helyéről Bánkutiné Hajdú Éva, a Seuso-kinccsel foglalkozó miniszteri biztos nem tudott felvilágosítást adni.

Jelenleg nincs esély a kincsek visszaszerzésére

Az NKÖM felhívása egyébként változatlan formában december 31-ig érvényes, de a miniszteri biztos tájékoztatása szerint a jövő évre is meghosszabbítják. A római kori leletek magyarországi eredetét hitelesítő újabb bizonyítékokra azért van szükség, mert ezek hiányában a miniszteri biztos szerint az országnak jogi úton nincs esélye a Seuso-kincs visszaszerzésére.

A honi eredetre egyelőre csak közvetett bizonyítékok vannak. A kincsek egyes darabjairól vett talajminták egyértelműen bizonyítják, hogy a leletek a Polgárdi melletti Szárhegyen lévő Borbély pincében voltak utoljára elásva, és a kincs anyagösszetétele megegyezik a feltételezett lelőhelyhez közel száz évvel ezelőtt megtalált Polgárdi tripusz anyagával.

Az 1990-ben indított rendőrségi nyomozás megállapította, hogy Sümegh József polgárdi lakost, akinek a tanúvallomások szerint birtokában volt a Seuso-kincs, kötelező katonai szolgálati idejének végén, 1980-ban meggyilkolták. A Scotland Yard szintén a magyarországi eredetet valószínűsíti. A régészek közvetett bizonyítékként tartják számon azt, hogy a Seuso-tálon olvasható feliratok egyike a ,,Pelso", amely a Balaton neve volt az I. századtól a középkorig.

Az ország érdekeit a Seuso-ügyben képviselő ügyvédi iroda a jelenlegi bizonyítékok alapján nem vállalja az újabb jogi eljárást, ugyanis a győzelemre megítélésük szerint csupán ötven százalék esély van. Az NKÖM az idén már nem, a közeljövőben azonban fontolóra veszi a peren kívüli megállapodás lehetőségét a műkincsek egy részének jelenlegi tulajdonosával, Lord Northamptonnal.

A rendőrség nem vesz részt a kutatásban

A Seuso-kincs
A Seuso-kincs az antik kultúra egyik legnagyobb ismert leletgyűjteménye, amelyet díszített ezüstedények, egy lakomakészlet darabjai alkotnak. Négy körülbelül 70-50 cm átmérőjű tál, nyolc mintegy négy kilogrammos kancsó és vödör és egy szelence tartoznak a készletbe. Ismert 14 darabnak összsúlya 66 és fél kilogramm. Anyaguk szokatlanul nagy tisztaságú ezüst. Nevét az egyik tálra vésett, versben is megörökített ókori tulajdonosáról, ,,Seuso"-ról kapta. A kincs piaci értéke körülbelül egymillió amerikai dollár lenne, ám mivel nincsen hiteles eredetigazolása, legálisan nem kerülhet a műkincspiacra.
A rendőrség a leletekkel kapcsolatos kutatásokban nem vesz részt. Az ORFK még 1990-ben kezdett nyomozni Sümeg József halálának ügyében, ám az eljárást a Legfőbb Ügyészség határozatára 1996-ban megszüntették. Az NKÖM álláspontja szerint a gyilkos megtalálása döntő fontosságú lehet a műkincsek visszaszerzésében.

A Seuso-kincs visszaszerzése érdekében Magyar Bálint, a kulturális tárca akkori vezetője 1997-ben nevezett ki miniszteri biztost Bánkutiné Hajdú Éva személyében. A megbízást Hámori József, majd Rockenbauer Zoltán miniszterek is megerősítették. A miniszteri biztos vezette, két főből álló Seuso Titkárság feladata a kincsekkel kapcsolatban felmerülő bármilyen ügy intézése vagy kivizsgálása. Bánkutiné szerint megbízását minden bizonnyal meghosszabbítják, bár Rockenbauer Zoltán kultuszminiszter február óta nem érdeklődött a Seuso Titkárság tevékenységéről.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?