Velünk élő Kádár: a politika az árulások művészete

2007.06.17. 11:53
Alattomos, gyáva áruló, embereket megnyomorító tömeggyilkos, antihős. Reálpolitikus, kacsintgató cinkos, aki a nép jólétét tartotta szem előtt és felmérte Magyarország lehetőségeit, és ki is használta azokat a maga javára. A XX. Század Intézet szervezésében pénteken az Andrássy Egyetemen e címmel rendeztek konferenciát: "Mit kezdjünk vele? Kádár János (1912-1989)". A tanácskozáson a legnagyobb sikert egy volt KISZ-titkár aratta: szerinte a politika az árulások művészete, és tegyük hozzá: Kádár ebben igazi virtuóz volt.

Szarjancsi után nyomozott a szovjet államvédelem

Hogy Moszkva mennyire nem bízott Kádárban, az Horváth Miklós hadtörténész egyetemi tanár szerint abból is kiderült, hogy terhelő bizonyítékokat gyűjtöttek ellene az ÁVH-sok még a hatalomra kerülése után is, amikor az 1957-58-as pereket készítették elő. (Az ÁVH-t 1956-ban feloszlatták, de az ORFK-n belül létrejött egy többnyire régi ávósokból álló államvédelmi részleg 1956-57 fordulóján, erről az Index egy korábbi cikkében már írtunk.)

A szovjet titkosszolgálatoknak (is) dolgozó főnyomozó számolt be erről Horváth szerint. Ez a nyomozó egyébként Szalma József volt, ő amúgy Kádárt csak "Szarjancsiként" emlegette - jegyezte meg Horváth. A hadtörténész felidézte, hogy a perek előkészítése, a nyomozások lefolytatása és a "gazságszolgáltatás" összefogása az akkori belügyminiszter, Biszku Béla feladata volt.

Miért kellett kivégezni Nagy Imrééket?

Horváth kiemelte, hogy a Nagy Imre-perben szereplő politikusokat Kádár érdekében kellett meggyilkolni. Éppen azért kellett kivégeztetni őket, mert egy későbbi esetleges Kádár elleni perben terhelő tanúvallomásokat tehettek volna.

Ez pecsételte meg a mártír miniszterelnökön kívül Szilágyi József és Losonczy Géza sorsát is - tette hozzá Horváth. A szovjetek viszont a perek előkészítése során megfelelő mennyiségű adathoz jutottak hozzá, amivel akár zsarolhatták is Kádárt.

Nem akart per tárgya lenni

M. Kiss Sándor történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem történeti intézetének vezetője szerint 1956-ban Kádár egy-két nap alatt gondolta meg magát Moszkvában, és állt a szovjetek oldalára Nagy Imre ellenében.

November másodikán még a Nagy-kormány államminiszterekként érvelt a szovjet "elvtársaknak", harmadikán viszont már rájött arra: ha nem tagadja meg egy héttel azelőtt, vagy éppen csak tegnapelőtti nézeteit, akkor könnyen ő lehet a megkonstruálandó Nagy Imre-per másodrendű vádlottja. Kádár görcsösen akarta a hatalmat, és ezért mindent megtett - és el is árulta barátait, elvtársait.

Elárulta Rajkot is

A konferencián Sárközi Mátyás felidézte, hogy Kádár beszélte rá Rajk Lászlót is a negyvenes évek végén, hogy vállalja el a rá szabott vádakat, úgyis kimenekítik majd az országból. Ezért ismerte be koncepciós bűneit Rajk a tárgyaláson, miközben korábban hiába verték az ávósok, semmit sem vallott a korábbi kommunista belügy- és külügyminiszter.

Kádár így egyik legközelebbi politikustársát vitte a halálba (sem Rajk, sem Kádár nem tartozott a moszkoviták közé az MDP-ben), még jóval első titkárrá és miniszterelnökké válása előtt. Rajkot ugyanis Rákosiék nem menekítették ki a Szovjetunióba, hanem egy szovjet államvédelmis felügyelete alatt lefolytatott perben kivégezték. Az ítélet végrehajtását Kádárral is végignézették.

Az orosz diplomata védte Kádárt

Valerij Muszatov, volt budapesti orosz nagykövet, közgazdász és történész korábban több szovjet pártfőtitkár és Kádár között is tolmácsolt, amikor diplomataként dolgozott Magyarországon, a szovjet külügyminisztériumban vagy az ottani pártapparátus vezetésében. Muszatov védte Kádárt, szerinte jó reálpolitikus volt, aki felmérte a helyzetet 1956-ban. Szerinte Kádárnak nem volt alternatívája 1956-ban sem Nagy Imre, sem Gerő Ernő, sem Münnich Ferenc.

Szerinte szovjet protektorátus alatt tevékenykedett Kádár, ezt a szempontot nem szabad figyelmen kívül hagyni. De Kádár kivezette az országot a súlyos krízisből - hangsúlyozta Muszatov. Nagy Imre, Rákosi és Kádár közül az utóbbi tette a legtöbbet Magyarországért, a leghasznosabb volt az ország számára - emelte ki a diplomata. Kádár nem egyszerűen kommunista volt, "magyar kommunista volt" - fogalmazott, elismerve azért, hogy nem volt minden jó, amit az MSZMP első embere csinált.

Bekiabált az egyik érdeklődő

A diplomata előadását kétszer is megzavarta egy bekiabáló, aki szerint Kádár gyilkos volt. Amikor másodszor is közbeszólt a hallgatóság e tagja, Schmidt Mária megkérte az érdeklődőket, hogy később, a vitában fejtsék ki a véleményüket. Ekkor már a közönség más tagjai is rászóltak a nőre, aki közbevágott. (A vita az előadások végén azonban elmaradt, mert nagyon későig húzódott el a konferencia.)

A konferencián elhangzott az is, hogy Kádár nagyon jó viszonyban volt Hruscsovval és Andropovval, de Brezsnyevvel kezdetben voltak nézeteltérései a szovjet pártfőtitkárok közül. Később Brezsnyevvel is javult a viszony, de a szovjet politikus "túl finomnak" tartotta Kádárt, aki Muszatov szerint nem volt igazi bolsevik vezető, inkább baloldali szociáldemokrata típus.

Egy ex-KISZ-titkár sikere

A konferencia legérdekesebb és egyik legsikeresebb előadását (pedig a közönség egyáltalán nem egykori KISZ-tagokból verbuválódott) egy volt KISZ-titkár tartotta, aki Muszatovhoz hasonlóan "még látta Kádárt".

Az 1950-ben született Szórádi Sándor volt az egyetlen előadó a konferencián, aki nem bölcsész, hanem gépészmérnök. 1980-tól a KISZ Hajdú-Bihar Megyei Bizottságának első titkára volt, majd négy éven át a KISZ KB gazdaságpolitikai titkára. 1988-tól a Kereskedelmi Minisztérium főcsoportfőnöke, 1990-től a Budapest Investment Rt. vezérigazgatója.

Nem mentegette Kádárt

Szórádi lehengerlő előadásában hangsúlyozta, hogy Kádárt nem lehet felmenti a megtorlás során elkövetett bűnök, azok felelőssége alól. Ugyanakkor érdemes figyelembe venni megítélésekor a nemzetközi helyzetet, a szomszédos országok és a nagyhatalmak nyomását (itt valószínűleg a Szovjetunióra és Kínára célzott), és azt, hogy Nagy Imréék egyáltalán nem vették figyelembe a nagyhatalmak szempontjait, még az USA-éit sem.

Szórádi nem ezzel kezdte az előadását, hanem azzal, hogy miként érkezett hozzánk el háromszor is a kommunizmus (1919-ben, 1944/45-ben és 1956-ban). Előbb kétszer is vesztes világháborúba léptünk be, amelynek a végén a magyar politikai elit szétesett. 1919-ben szinte magától mondott le a hatalomról, és adta a kommunisták kezére az országot, akik elszigetelték Magyarországot, és Trianon előtt szalonképtelenné tettek minket a nagyhatalmak előtt, háborúztak a szomszédos országokkal, és a belpolitikában is anarchikus állapotokat teremtettek.

"Nem mi akartuk ezt a társadalmi formációt"

1944/45-ben a nyilasokra bízta a magyar politikai elit a vesztes világháború lezárását, ennek még iszonyatosabb következményei lettek, mind a bel-, mind pedig a külpolitikában. Megint nem vettük figyelembe a nemzetközi erőviszonyokat, a szomszédos országokat, a belpolitikában pedig végképp tragikussá vált a helyzet.

A Szovjetunió elfoglalta Magyarországot, és ezután másodszor jöttek a kommunisták. "Nem mi akartuk ezt a társadalmi formációt". Ha nem így viselkedik a horthysta politikai elit, akkor nem lett volna se Rákosi, se Rajk, se Kádár - jegyezte meg.

Szakmai hiba

1956-ban Nagy Imréék követték el ismét ugyanazokat a hibákat: se a bel- se a külpolitikában nem mérték fel jól a helyzetet. Különösen a nagyhatalmi erőviszonyokat nem vették figyelembe. Szórádi szerint szakmai hiba volt, hogy sem az amerikai, sem a szovjet nagykövettel nem tárgyaltak Nagyék 1956-ban. (Mint ismeretes, Nagy Imre bejelentette Magyarország semlegességét és kilépését a Varsói Szerződésből. Ez az európai hatalmi egyensúly megbomlását jelentette volna, Moszkva ezt nem tűrhette el a hidegháború kellős közepén.)

A hidegháborús erőegyensúly megbontásában ugyanis ekkoriban Amerika sem volt érdekelt, és ezt nem mérte fel a forradalom elitje. Ezért kaptuk (vissza) 1956-ban harmadszor is a szocializmust.

A politika az árulások művészete

Ezek után Szórádi kijelentette: a politika nem más, mint az árulások művészete. Vannak olyanok, akik kilépnek a sorból, ők a hősök. Ám "a hősök sírjára mindig a túlélők viszik a virágokat", idézte Kádárt Szórádi.

Kádár állítólag a zártkörű beszélgetéseken mindig arra hívta fel a fiatalabb generáció figyelmét, hogy soha nem lehet a pártnak olyan vezére, akit vakon kell követni. Ezzel nyilvánvalóan Rákosira célzott, akinek a nevét sosem ejtette ki Kádár - tette hozzá az egykori KISZ-vezető.

Nem kell Magyarország a világsajtó címlapjaira

Az MSZMP első titkára azt sem akarta, hogy Magyarország a világsajtó címlapjára kerüljön, emlékezett vissza Szórádi. (A magyar kérdés sokáig az ENSZ napirendjén szerepelt, az 56-os forradalom és brutális elnyomása bejárta tényleg a világsajtót.) Szórádi szerint ez az intelem azonban ma is megfontolandó.

A volt KISZ-titkár szerint Kádár a nemzeti kérdést nem tolta előtérbe, a hazafiság az ifjúság nevelésében inkább háttérbe szorult. Kádár szerint a nemzeti kérdésben csak addig lehetett elmenni, amíg az nem árt a szomszédos országokban élő magyarságnak.

Figyelmeztette Dubceket

Kádár figyelmeztette a csehszlovákokat 1968-ban, hogy ha már nem kerülik el a szovjet beavatkozást, legalább mérsékeljék a következményeket. Tartsák a laktanyákban a katonaságot, és minél gyengébb legyen az ellenállásuk - magyarázta Szórádi Kádár intencióit. Dubceknek egyébként állítólag azt mondta Kádár: "Maga csakugyan nem tudja, hogy kikkel van dolga?"

Kádár és Gorbacsov
Kádár - Szórádi Sándor szerint - nem vélekedett túlzottan kedvezően Gorbacsovról, hiszen az "csak rombolni tud, építeni nem". Érdekes, hogy Valerij Muszatov, a korábbi orosz nagykövet úgy emlékezett vissza Gorbacsov tárgyalásaira, hogy a szovjet pártfőtitkár nagyon hosszan beszélt, és általában alig engedte szóhoz jutni tárgyalópartnereit. Így aztán a diplomatáknak később igen nehéz volt "paritásos alapon" összeállítani a tárgyalások jegyzőkönyvét, vagyis hogy a másik fél véleményét is érzékeltetni tudják a dokumentumokban.

Kádár szerint egy kis országnak nem kell, hogy ideológiája legyen. Mindig követnie kell a nagyhatalmi erőviszonyokat, és ehhez kell alkalmazkodni. A belpolitikában stabilitásra van szükség, a külpolitikában pedig kiegyensúlyozott, normális, békés viszonyokra a szomszédokkal és a nagyhatalmakkal. Szórádi sterint ez a három tényező a legfontosabb Kádár-politikájában.

Miért van ma nosztalgia?

Ugyanakkor Kádár politikája iránt azért van ma nosztalgia - mondta Szórádi -, mert ő képes volt hatvanas-hetvenes években páratlanul hosszú ideig megteremteni az anyagi biztonságot Magyarországon. Ez a Horthy-korszakban Bethlen István 10 éve alatt sikerült (1921-31), ezért emlékezhetnek a legidősebbek erre a korszakra szívesen. A Kádár-rendszernek ennél is hosszabb ideig tartotta fenn a viszonylagos jólétet, és erre még többen emlékeznek, s éppen ez az, ami a rendszerváltás elmúlt 17 évében nem sikerült a magyar politikai életnek.

Nemcsak anyagi biztonságot nem teremtettünk a rendszerváltás óta, hanem a nemzetközi kapcsolataink sem kiegyensúlyozottak, a belpolitikában pedig nem sikerült stabilitást garantálni. A Kádár-rendszer ezért él még ma is velünk, mert ezek hiányát érzik az emberek, és ezért nosztalgiáznak ma is - összegezhető az egynapos konferencia Szórádi hozzászólása alapján.