Emőke
4 °C
20 °C

Az MSZP a józan eszét keresi

2008.01.16. 17:50
Meglódul csütörtökön a szocialista kampánygépezet, és bejelentik, hogy kezdetét veszi a "Józan Ész" kampány. A szocialista kommunikáció nem ereszkedik le a fideszes részletkérdések szintjére, egységben érvel amellett, hogy miért kell átalakítani az egészségügyi és az oktatási rendszert. A kármentő kampány célja többek között, hogy a bázis hezitáló tagjait visszaterelje az akolba, a bizonytalanokat pedig otthon tartsa.

Csütörtökön kiáll Juhász Ferenc, az MSZP elnökhelyettese, hogy a józan észről beszéljen. Nem úgy általában, hanem a nagybetűs Józan Észről, mert ezt a jelzős szerkezetet választotta népszavazási kampányszlogenéül a szocialista párt. A józan szócska ez esetben ráadásul a baloldali korteshadjárat stílusát és stratégiáját is fedi. A párt (és persze a kormányzat) ugyanis nem klasszikus vérbő kampányra készül, inkább szikár informálásra és kármentésre.

Ugyanis ha felvenné a kesztyűt, s például a tavalyi országgyűlési választásokat megelőző meggyőző hadjárat szintjére emelné a jelenlegi kampányát, akkor áttételesen elismerné, hogy a Fidesz határozza meg a politikai napirendet, s mivel az ellenzéki párt a referendumot kormánydöntő aktusként állítja be, az MSZP is kormánymentő akcióra készül. De nem.

Így állhat elő az a helyzet, hogy a szocialisták úgy beszélnek majd a Fidesz kérdéseiről (vizitdíj, tandíj, kórházi napidíj), hogy nem arról beszélnek. Magyarán: a szocialisták azt magyarázzák majd, hogy egészében miért van szükség az egészségügyi reformra, és összességében miért kell átalakítani az oktatási rendszert. A két téma taglalása közben persze óhatatlanul szó esik majd a vizitdíjról és a tandíjról, ez esetben a szocialista politikusok feladata az, hogy tagoltan nemet mondjanak a két tarifa eltörlésére.

A reformkommunikációt az MSZP vélhetően a jól bevált demokrácia-kommunikációval is fűszerezi majd. Persze most nincs olyan könnyű dolga a baloldalnak, mint amikor megalakult a Magyar Gárda, vagy Orbán Viktor arról beszélt, hogy a köztársaság csak ruha a nemzet testén. A népszavazást kormánybuktató akcióként interpretáló Fidesz azért így is elég magasra feladta a labdát, mert most higgadtan arról lehet magyarázni, hogy aki hisz a demokráciában, annak nem az a legfőbb célja, hogy megdöntse a legitim kabinetet, hanem az, hogy részt vegyen a közszolgáltató struktúrák valóban igazságosabbá tételében.

Nem ússzák meg

Az MSZP egy látszólagos ellentmondással vág neki a népszavazásnak. Egyrészt deklarálta, hogy nem csinálhat megúszós kampányt, tehát elvileg nem játszhat érvénytelen referendumra. Másrészt már a baloldali fejekben is kikerekedett a gondolat, hogy érvényes, többségében nemeket felmutató eredményt képtelenség elérni (a szocialisták úgy kalkulálnak, hogy 80-90 százalékos lesz az igenek aránya).

Hogy miképp értelmezhető majd a népszavazási kampány sikere, azt sokan, sokféleképpen számolják. Az egyik ilyen mutató a vizitdíj és a tandíj elfogadottsága, szerényebben el nem utasítása. A mérések azt mutatják, hogy az egész népesség 8-12 százaléka nem veti el a két tarifát. Ha az elfogadási arányt a kampány eredményeként például 20 százalékra lehet feltornászni, az kommunikálható részsikerként. Ahogy az is, hogyha például a választóknak csak 40 százaléka ballag el az urnákig, míg ma 60-70 százalékuk ígéri a részvételt.

Szerintük is eredményes lesz

Mindenestre az érvénytelen népszavazást is valószínűtlennek tartják az MSZP-sek (bár nagy győzelemként könyvelnék el), abból az egyszerű matematikai képletből kiindulva, hogy a Fidesz 35 százalékos támogatottsága mintegy 2,66 millió szavazót jelent, ha ezek 75 százalékát elviszi szavazni, akkor kapásból eredményes a referendum. Az egyébként meglehetősen érdekes kérdés, hogy az ellenzéki párt magas népszerűségi rátája miként váltható szavazóerőre, illetve politikai sikerre. (Lásd: a 2006-os választásokra is csak 2,2 millió embert tudott mozgósítani az ellenzéki párt.)

A Fidesz azonban legalább megtette azt a szívességet a koalíciónak, hogy olyan magasra rakta a lécet, hogy már önmaga sem képes átugrani. Mert kormányváltás ugye nem lesz. Ez egyrészt erodálja a szavazási lelkesedést, másrészt az esetleges győzelem visszaüt, ugyanis akárcsak a választások után, az ellenzéki hívek most is azt fogják látni, hogy megint nem változik semmi.

Hitmentés

A beleállós kampány azonban mindenképp kényszer. (Megjegyzendő, hogy sok szocialista örül annak, hogy amit az MSZP és a kormány önszántából nem tett meg, arra most a kényszer rászorítja.) Ugyanis a pártonkívüli és a párton belüli bizonytalanokkal valamit kezdeni kell. Előbbiek esetében a józan kampány azt próbálja elérni, hogy merjenek nem el menni szavazni, s emiatt ne érezze úgy, hogy elárulta a fizetni kényszerülő betegeket és diákokat. Utóbbiak esetében pedig egyszerűen meg kell akadályozni, hogy elveszítsék a hitüket.

Mert, magyarázza több szoci prominens, a lélektani határ a tagság esetében nem az, hogy milyen mélyen szárnyal a párt népszerűsége, hanem az, hogy elhiszik-e, amit az elitjük mond. A hitet hivatott táplálni a népszavazás utáni pártértekezlet, ahol Gyurcsány Ferenc a saját szája íze szerint magyarázhatja az eredményt, illetve érvelhet a kormány politikája mellett.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!