Hedvig
5 °C
23 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

1957: újra megnyitják a Szuezi-csatornát

2008.04.09. 13:03
10 hozzászólás

Az 1869-ben megnyílt Szuezi-csatorna eredetileg Franciaország és Egyiptom tulajdonában volt, néhány évvel később azonban Egyiptom a csatorna építése miatt eladósodott, így részesedését eladta Nagy-Britanniának. Az 1888-as, kilenc állam által aláírt konstantinápolyi szerződés megkötésekor az angolok már csapatokat állomásoztattak Egyiptomban, a csatornának ugyanis stratégiailag fontos szerepe volt a gyarmataikhoz való eljutásban, továbbá így tudták szavatolni befolyásukat az egyiptomiak sorozatos felkelései ellenére. 1888-ban a nagyhatalmak deklarálták a csatorna semlegességét, azaz hogy minden államnak joga van kereskedelmi és hadihajójával is áthaladni rajta.

A nemzetközi jog értelmében egy állam nem zárhatja el területét idegen állam polgárai előtt, bár megteheti a szükséges intézkedéseket saját biztonságának, gazdasági és kincstári érdekeinek védelmére, így tehát a területén áthaladó tengeri csatorna felett sem rendelkezhet korlátlanul, nem zárhatja el külföldi hajók előtt, írja a Múlt-kor. A Szuezi-csatorna az egyiptomi terület integráns része, Egyiptom 1936-ban mégis elismerte Nagy-Britannia jogát arra, hogy csapatokat állomásoztasson a csatornaövezetben.

1948-ban, Izrael létrejöttével Egyiptom korlátozásokat vezetett be a csatornán, az Izraelbe vagy az onnan érkező hajókat nem engedte áthaladni. 1956 júniusában a britek kivonták katonáikat a térségből, a megállapodást Gamal Abdel Nasszer egyiptomi elnök (1954-1970) kötötte meg. Egy hónappal később Egyiptom államosította a Szuezi-csatornát, mivel az Egyesült Államok korábbi szándékaival ellentétben úgy döntött, nem ad pénzügyi támogatást az Asszuáni-gát megépítéséhez Egyiptom Szovjetunióval ápolt kapcsolatai miatt.

A Szuezi-csatorna stratégiai jelentőségét az adta, hogy a Közel-Keleten kitermelt kőolaj csaknem felét itt szállították, ennek 15 százalékát az Egyesült Államok importálta, a csatorna forgalmának egyharmadát pedig a brit kereskedelmi hajók adták. A szuezi válság oka tehát az volt, hogy az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia, Izrael, illetve Szovjetunió és Egyiptom gazdasági érdekei szembeálltak egymással.

A brit kormány a Nasszer-rezsim intézkedései miatt féltette gazdasági érdekeltségeit, ami egyben presztízsveszteséget is jelentett nekik, azaz gyengítette pozíciójukat Afrikában és a Közel-Keleten. Franciaország álláspontja hasonlított a britekéhez, ráadásul Izrael egyik jelentős támogatója is volt. Mivel bizonyítottnak látta, hogy Egyiptom az algériai felkelők szövetségese, Nasszer hatalmának megtörésével egyben letörhetik a forradalmat Algériában.

A nagyhatalmak 1956 júliusától sorozatos tárgyalásokat tartottak Egyiptommal, de ezek rendre sikertelenek voltak, bár céljuk a katonai erő bevetésének elkerülése volt. Először Franciaország jutott arra, hogy a diplomácia nem vezet megoldásra, ugyanakkor tisztában volt azzal is, hogy az izraeli-arab konfliktus bármikor olyan fordulatot vehet, amire alapozva háború indulhat. Ugyan ezek a hatalmak figyelemmel kísérték közben az 1956-os magyarországi eseményeket, mégis a világ biztonságának szempontjából nagyobb veszélynek érezték a szuezi válságot, így erőiket inkább oda koncentrálták.

Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael titkos megállapodást kötöttek, az Egyesült Államok ugyanakkor továbbra is próbálta elkerülni a fegyveres konfliktust attól való félelmében, hogy Egyiptom segélykiáltására Szovjetunió közbeavatkozik, érdekei mégis azt diktálták, hogy kivegye részét a nagyhatalmak ütközetéből. Izrael október 29-én indított támadást brit és francia légi támogatással, miután Egyiptom korlátozta az izraeli hajók szabad mozgását a Szuezi-csatornán és a Vörös-tengeren. A tűzszünet, amit a franciák és a britek vétója miatt az ENSZ közgyűlése rendelt el, november 7-én lépett életbe, ennek értelmében Izrael visszavonta csapatait a Sínai-félszigetről.

A háború miatt a csatorna olyan mértékben megrongálódott, hogy le kellett zárni, az elsüllyedt hajók miatt alkalmatlanná vált a közlekedésre, így a kereskedelmi hajók kénytelen voltak megkerülni az egész afrikai kontinenst. A csatorna megtisztítása, felújítása 1957 áprilisáig tartott az ENSZ részvételével, az első hajó fél év szünet után április 9-én kelhetett át rajta újra.