1993: Antall József felavatja a szupergaranciával épült Suzuki-gyárat

Átadták a Suzuki autógyárat. Magyarország biztos befektetési lehetőség – adja hírül a Magyar Hírlap 1993. május 8-i számának címlapján megjelent cikk címe és felcíme. Az esztergomi autógyárat Suzuki Osamu, a japán cég elnöke és Antall József miniszterelnök avatta fel. Utóbbi ekkor már rutinos autógyári szalagátvágó volt, bő egy évvel korábban a General Motors szentgotthárdi gyárában ünnepelte a második világháború utáni, szériagyártásban elkészült első magyar személyautót, egy Opel Kadettet Astrát.

"Bár a határainktól nem messze háború dúl, tekintsék biztos befektetési lehetőségnek Magyarországot" – szólította fel Antall József az ünnepségen megjelent japán üzletembereket a Magyar Hírlap cikke szerint. Ezzel csengtek össze Kádár Béla külgazdasági miniszter szavai is, aki az ünnepi hangulatba a szemrehányásként is értelmezhető adattal rondított bele, miszerint a működőtőke-beáramlásból – amely akkor 4,7 milliárd dollárra rúgott – a japánok addig csak 2 százalékkal vették ki a részüket, de az is főleg a Suzukinak köszönhető. Holott „gazdasági erejéhez képest jelentősebb is lehetne a japán részvétel” – pirongatta a japánokat a miniszter.

Pedig a Suzukin nem múlt Kádár Béla öröme: néhány héttel a megnyitó előtt, egy Japánban járt magyar ipari minisztériumi delegáció megállapodott arról, hogy a cég a csaknem 100 millió forintos beruházás után további 90 millió forintot fordít a magyar háttéripar fejlesztésére. „A végcél az, hogy a motor, a sebességváltó és a futómű kivételével mindent itt állítsunk elő” – mondta Suzuki Osamu.

A gyáravatás időszakában a magyar beszállítások aránya még csak 32 százalék volt (igaz, jóval több, mint a csupán tíz százalékos ilyen mutatóval szégyenkező Opelé). Holott amikor 1991 áprilisában Budapesten aláírták a Magyar Suzuki Rt. alapító okiratát, még arról volt szó, hogy a magyar beszállítások aránya az indulás évében 38 százalék, a második évben 50, az ötödikben már 70 százalék lesz (bár arról, hogy hány beszállító milyen értékben vehet részt a hazai Suzuki-gyártásban, nem közöltek konkrét adatot). Ehhez képest 1994-ben, amikorra elkészült a 25 ezrdik magyar Suzuki, még csak 60 százalék volt a "magyar és más európai" beszállítások aránya

A magyar gazdaság élénkítése azért is fontos volt az Antall-kormánynak, mert a magyar állam nem akármilyen garanciákat vállalt a beruházás érdekében. A 16,3 milliárdba kerülő esztergomi gyárépítéshez a Suzuki 11 milliárd forintnyi hitelt vett fel, miután a Magyar Suzuki alaptőkéje csak 5,3 milliárd forint volt; ebből 51 százalékkal részesedett a japán Suzuki cég és a C. Itoh kereskedőház, 40 százalék a magyar Autókonszern Rt.-é, 9 százalék a Világbank egyik leányvállalatáé, a Nemzetközi Pénzügyi Társaságé (IFC) volt.

A 11 milliárdos hitelt ketten folyósították: a japán Eximbank 9,1 milliárd forintnyi, a az IFC 1,1 milliárd forintnyi kölcsönt adott. Az Eximbank ragaszkodott ahhoz, hogy a kölcsön visszafizetésére a Magyar Nemzeti Bank – vagyis lényegében az állam – garanciát nyújtson. Az ilyen jellegű ügyletektől 1987-től, a kétszintű bankrendszer bevezetésétől ódzkodó MNB a HVG akkori információi szerint 0,6 százalékos garanciadíjért vállalta ezt, és csak azért, mert az Eximbank 1 százalékponttal olcsóbban adta a hitelt, mint a kereskedelmi bankok. A hitel összege azonban akkora volt, hogy az MNB is garanciát kért, méghozzá a költségvetéstől, amihez az országgyűlés jóváhagyására volt szükség.

Az egyébként, hogy a Suzuki ünnepélyes gyáravatását miért 1993. május 7-én tartották, első pillantásra érthetetlennek tűnhet, és az akkori újságcikkekből sem derül ki. A gyárból ugyanis már 1992 októberében kigördült az első Swift (amit, akárcsak az első Opelt, a gyártók a Közlekedési Múzeumnak adományoztak), és 1993 végére már több mint 10 ezer magyar gyártású Suzukit adtak el. A valószínűsíthetően helyes választ a lapok hirdetési rovataiban találtuk: az általános elterjedt, ötajtós változat után ekkor készült el a Suzuki négyajtós kiadása, a Suzuki Sedan.

A alapító okirat aláírásakor azt tervezték, hogy a magyar autógyár 1992 végétől évi 50 ezer darab 1000 és 1300 köbcentis Suzuki Swiftet fog gyártani. Az autók induláskori, 1992 év végi árát 800 ezer forintra saccolták. Végül ennél is olcsóbb lett a magyar népautó: a Swift legegyszerűbb kivitele 730 ezer forintos induló árral mutatkozott be.

A Suzuki-gyár 350 000 négyzetméteres területen épült fel, a csarnokok területe 33 000 négyzetméter volt. A gyárban 1994-től már japán exportra is gyártottak alkatrészeket, valamint kínai, holland és olasz exportra autókat. A százezredik magyar Suzuki 1996-ban készül el, ekkor új autók magyarországi piacán a Suzuki részesedése eléri a 20 százalékot.

A százezredik magyarországi autót 1999-ben adják el, ekkorra a gyár termelés már meghaladja a negyedmilliót. Az Antall-féle avatás után tíz évvel, 2003-ban 100 milliárd forintos, hosszú távú fejlesztés kezdődik, abban az évben Medgyessy Péter miniszterelnök jelenlétében mutatják be az új Ignist, majd a 2005-ben Gyurcsány Ferenc miniszterelnökében a megújult Swiftet.

Gyurcsány ezt követően azonban a Suzuki következő két modellének bemutatóján, 2006-ban és 2008-ban már nem vesz részt. Ebből a 2006-os döntése lehetett igazán fájdalmas a Suzuki-menedzsmentnek: a kormányfő ugyanis egyértelművé tette, hogy a cégnél kialakult munkaügyi helyzet miatt nem megy Esztergomba. A gyárban ekkor már hónapok óta tartott a cégvezetés a munkavállalói érdekképviselet konfliktusa, amely munkaügyi perekbe, és lapunkban helyreigazítási háborúba torkollt.