1972: merénylet a müncheni olimpián

Öt nap volt hátra a müncheni olimpiából. Wichmann Tamás a döntőbe kenuzta magát, a focitornán Lengyelország megverte a Szovjetuniót, az éremtáblázaton két arannyal a hatodik helyen álltunk, amikor az újkori olimpiák történetében először egy napra felfüggesztették az olimpiai játékokat. Az ok: terrorakció.

"Az arab terroristák akciója meghiúsult" – áll a Népsport címoldalán, alatta a szalagcím: "Súlyos provokáció Münchenben". (Hogy mi volt ebben a provokáció, azt nem egészen lehetett érteni, illetve dehogynem: Magyarország ekkortájt az arab államokkal ápolt jó kapcsolatot, így egy palesztin terrorakció zavarba ejtette a magyar szerveket.) A lap percről percre-szerűen foglalja össze az eseményeket. Így kezdődött:

„5.10. Két munkába igyekvő postás több melegítőbe öltözött személyt lát, amint az olimpiai faluba bemásznak és sporttáskákkal továbbfutnak. (A melegítőbe öltözött terroristáknak, ez még nem volt benne a másnapi lapokban, nem tudva, kik ők, amerikai sportolók is segítettek kerítést mászni.) 5.30. A Connolly utca 31.-ben lövések dördülnek. Fegyveresek foglalják el az izraeli sportolók szállását. Az ellenállással próbálkozó Moshe Weinberg, a birkózók 36 éves edzője életét veszti, mások megsebesülnek. (Steven Spielberg Münchenjében az elsőként lelőtt túszt, Moshe Weinberget saját fia formálta meg.) 6.00. A faluban futótűzként terjed a terrorakció híre. 8.00 Az olimpiai falut teljesen elzárják a külvilágtól. Felfegyverzett katonaság veszi körül. A Connolly utcát külön lezárják, az olimpiai faluba kizárólag az ott lakók léphetnek be.”

A túszul ejtett izraeli sportolókkal elbarikádozott merénylők követelése: kétszáz, a palesztin felszabadítási akcióhoz tartozó, Izraelben fogvatartott személy szabadon engedése és szabad elvonulásuk biztosítása. (Valójában, derült ki később: 234 Izraelben bebörtönzött társuk, és a német Baader-Meinhof csoport vezetőinek szabadon bocsátását akarták kicsikarni.) Elterjedt közben a hír, hogy egy izraeli ökölvívóedző, Munio Griuberg is belehalt sérüléseibe. Az NSZK államelnöke részvétét fejezi ki Izraelnek, Tel Aviv tiltakozik, a játékok azonnali bezárását követeli. Brundage, a NOB elnöke kijelenti: „A játékokat az olimpiai faluban történt terrorakció ellenére folytatni kell.”

Luis Friedman, az argentin olimpiai csapat egyik vezetője előző nap találkozott a terroristákkal, akik, mint később kiderült, éppen az izraeli csapat szálláshelyének feltérképezésével volt elfoglalva a Connolly utcában. Tapasztalatairól így nyilatkozott a másnapi Népsportban:

„Az arabok nagyon magabiztosnak tűnnek. Többször hallottam hangosan nevetni őket. Egyikük az ajtómhoz jött és megkérdezte, hogy a csapatunk részt vesz-e a mai nap folyamán valamilyen versenyen, mert ha igen, ők gondoskodnak arról, hogy mindenki zavartalanul eljuthasson az összecsapás színhelyére...”

A terrorakció a magyar csapat szálláshelyének közelében történt, de Magyarországon, legalábbis reggel, jobban tudták, hogy mi történt a szomszédjukban, mint ott, a túszdrámától néhány tízméternyire:

„Közben ébredezni kezdtek a magyar szálláson a sportolók, az edzők, a vezetők - áll a Népsport tudósításában. - A Connolly Strasse 16. számú ház csarnokában és földszinti irodaépületeiben ugyanúgy készültek a napi programra, mint máskor. A hajnali mérlegelés után sokan zuhanyoztak, reggelizni mentek. Az egyik főtitkárnak tárgyalásra kellett sietnie: közölték, hogy kikísérik, mert az alagsorba már nem járhat be a mikrobusz. Időnként fel-felberregett a telefon: versenyzőket hívtak. Otthonról! Álmos hangok érdeklődtek: mi újság, mi történt, s álmos hangok válaszoltak: nem tudom, de valamiért körülvették a házat.”

És ami a másnapi újságból kimaradt: a Hans-Dietrich Genscher belügyminiszter vezette tárgyalóküldöttség töméntelen mennyiségű pénzt kínált a túszejtőknek, de ők nem engedtek eredeti követelésükből.

Az ügyetlen német biztonsági erők – az olimpia után szervezték meg profi terrorelhárító csoportjukat – busszal, majd helikopterrel a fürstenfeldbrucki NATO reptérre szállították a túszokat és a túszejtőket, vagyis látszólag szabad elvonulást biztosítottak nekik. Itt öt mesterlövész és egy Boeing 747-es várta őket. Amikor a terroristák rájöttek, hogy átverték őket, tüzet nyitottak túszaikra, kézigránátot dobtak a helikopterekre.

Az akcióban 11 izraeli sportoló, öt terrorista és egy német rendőr halt meg.

Az életben maradt túszejtőket, derült ki az MTI tavalyi összeállításából, egy Lufthansa gép október 29-i eltérítése után szabadon engedték, s Líbiában hősként fogadták őket. Izrael - bár hivatalosan soha nem ismerte el - megtorló akciót kezdett, amelyek során levadászták a merényletért felelősöket (a két évtizeden át, 1992-ig tartó akció során olyanokat is meggyilkoltak, akiknek bizonyíthatóan semmi közük nem volt a Münchenben történtekhez.)

A merénylők közül egyedüliként a még mindig bujkáló Abu Daoud (Mohammed Odeh), a Fekete Szeptember vezetője van biztosan életben.

A merénylet magyar visszhangjához érdekes adalékot nyújt a most megjelent Állambiztonság és olimpia 1956-1988 című kötet, részletesen lásd itt>>>

A korabeli jelentésekből kiderül, hogy a merénylet után – amit következetesen provokációnak írtak – a magyar sportolók „kissé nyugtalankodtak, hogy folytatódnak-e a versenyek, és kijelentették, hogy szeretnének tovább versenyezni”. A magyarok biztonsági okokból egyedül és egyenruhában nem hagyhatták el szálláshelyüket, és felhívták a versenyzők figyelmét, hogy az esetleges provokációkra éberen ügyeljenek.

A Belügyminisztérium tájékoztató jelentésében összegyűjtötték, mit szólnak a politikailag megbízhatatlan megfigyeltek a merénylethez. Egyes szélsőbalosok „az igazi forradalmi erők harci formájának” tekintették a történteket, más szélsőbalosok szerint a merénylet elvileg helyes, de sportolókat mégsem kellett volna meggyilkolni. A volt jobboldali pártok képviselői szerint a koreai és a vietnami barátkozás után most az arabokra fizettünk rá. Még olyan hangok is hallatszottak, hogy a merényletet a Szovjetunió szervezte meg, mert érdeke volt a közel-keleti helyzet kiélezése.

A merénylet után a debreceni egyetem pártbizottságának titkárát egy ismeretlen figyelmeztette: az egyetem arab hallgatóit ne engedjék ki az utcára, mert agyonverik őket. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem kollégiumi vezetőjének egy ötödéves libanoni hallgató panaszkodott, hogy a Hotel Intercontinentalban nem szolgálták ki, mondván, azután, „amit Münchenben csináltak, nem érdemli meg, hogy vendégül lássák”.

Miskolcon a Közgazdasági Technikum II. éves hallgatói gyászszalaggal körbefont olimpiai jelvényt viseltek a kabátjukon.

„Megállapítást nyert – áll a belügyminisztériumi jelentésben –, hogy a diáklányok nem ellenséges szándékkal, hanem az olimpiai játékok során elkövetett terrorcselekmények miatti felháborodásuk kifejezésére készítették és hordták a jelvényeket. Az oktatási intézmény igazgatója – kérésünkre – a fentiekkel kapcsolatban beszélgetést folytatott a diákokkal. Ez után megszűnt az ilyen jelvények viselése.”