Friderika
12 °C
29 °C

1976: meghal Mao Ce-tung

2008.09.09. 00:07
22 hozzászólás

A Népszabadság a második oldalon hozta, hogy meghalt Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke. Nem vitték túlzásba a megemlékezést a Szovjetuniótól elforduló, külön utas kínairól szóló megemlékezést. Azaz, egyáltalán nem emlékeztek meg Mao életútjáról, csupán a halálhírrel kapcsolatos legfontosabb tényeket közölték.

„A halálhírt a KKP KB, az Országos Népi Gyűlés állandó bizottsága, az Államtanács és a KKP KB katonai bizottsága az egész párthoz, az egész hadsereghez és az ország összes nemzetiségeihez intézett üzenetben adta hírül. Az üzenet szerint a halált, amely 1976. szeptember 9-én, pekingi idő szerint 0 óra 10 perckor következett be, Mao Ce-tung betegségének súlyosbodása idézte elő. A kínai Népköztársaság vezető párt- és állami szervei Mao Ce-tung halála alkalmából egyhetes gyászt rendeltek el. Az elnök nyilvános temetési gyászszertartására Pekingben, szeptember 18-án kerül sor.”

Az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, valamint a Minisztertanács részvéttáviratot küldött a kínai vezetőknek.

Mao Ce-tung holttestét az országos Népi Gyűlés épületében ravatalozták fel, és rögvest - ahogy a Népszabadság fogalmazott - két embersor indult meg az épület felé. A búcsúzókat autók és buszok vitték a Tienanmen térre. Bejelentették, hogy külföldi politikusokat nem hívnak meg a gyászszertartásra.

A gyászszertartás napján Vang Hung-ven, a kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának alelnöke délután 3 órakor megadta a jelet a háromperces néma gyászra. Az Internacionálé és a kínai himnusz után Hua Kuo-feng rövid beszédet mondott, majd a gyászgyűlés véget ért. Alig húsz percig tartott.
A legfőbb pártvezetők

A kínai pártvezető életének utolsó napjairól Jung Chang (a Vadhattyúk szerzője) és Jon Halliday írnak Mao című munkájukban (Európa Könyvkiadó, 2006).

„Mao életének utolsó napjait egy jellegtelen épületben töltötte, amelyet kimondottan az ő számára építettek Csungnanhajban: a földrengésbiztos ház valamennyi szükséges biztonsági feltételnek megfelelt. Jellemző módon más neve nem volt, mint a titkos kódja: 202. Maót 1976. július végén szállították új otthonába, miután Pekinget óriási, a Richter-skála szerint 7,8-as erősségű földrengés rázta meg.”

... és kínaiak milliói vettek búcsút Maótól

Mao szeptember 5-én vesztette el eszméletét, a Pekingben tartózkodó feleségét a hatalmat ekkor már valójában birtokló Hua Kuo-feng visszahívta Csungnanhajban.

„Ő [Mao felesége] azonban az ágy feje mögé állt, mert Mao korábban ingerültnek mutatkozott, ha felébredve első pillantása a nejére esett. Mao gyermekei közül egy sem volt jelen.”

Szeptember 8-án, halála előtt egy nappal, Mao torkából érthetetlen hörgés tört fel. Arra volt kíváncsi, mi lett a sorsa japán miniszterelnökének, Miki Takeónak (személyesen nem ismerte), akit saját pártjából kiinduló puccsal akartak megdönteni. A szeretőből lett ápolónőinek egyike orra elé dugta a tudósítást. (Miki Takeo ebben az évben vesztette a hatalmát.)

„Röviddel ezután Meng [a szeretőből lett ápolónő] hallotta, hogy Mao megszólal: Nagyon rosszul vagyok. Hívd az orvosokat! Ezek voltak utolsó szavai. Röviddel később elveszítette az eszméletét. 1976. szeptember 9-én, tíz perccel éjfél után Mao Ce-tung meghalt. Életét ép elmével fejezte be, és mindvégig egyetlen gondolat foglalkoztatta: önmaga és hatalma.”