Wall Street Journal: vihar egy pohár vízben

A New York-i lap szerint az eset "Magyarországon kívül ugyan kevés figyelmet keltett, de a múlt héten egy rövid ideig fennállt annak az esélye, hogy az egyik NATO-szövetséges és jövőbeli EU-tag megszabadul miniszterelnökétől, miután kiderült, hogy a kommunisták alatt a kémelhárításnak dolgozott". A lap úgy véli, hogy Medgyessy Péter kihúzta a tüskét azzal, hogy elmondta: annak a csoportnak volt a tagja, amely 1982-ben Magyarország IMF-csatlakozásáról - a Szovjetunió által tevékenyen ellenzett lépésről - tárgyalt titokban.

"Végül is az epizód viharnak látszott egy pohár vízben" - írja a The Wall Street Journal, de utána kételyét fogalmazza meg azt illetően, hogy vissza lehet-e térni a "szokványos üzletmenethez". A cikk utal a Magyar Nemzet által közölt második dokumentumra - amely szerint Medgyessy más pénzügyminisztériumi tisztségviselőkről is jelentést tett -, valamint arra, hogy a miniszterelnök tagadta ezt az állítást.

Fontosabb ügyek

Nincs okunk arra, hogy ne higgyünk Medgyessynek, aki mérsékelt, és aki kiváló szakmai karriert futott be. És - hacsak további feltárások (vagy megerősítések) nem történnek - hajlamosak vagyunk egyetérteni azzal, hogy Magyarországnak általában ennél jelentősebb dolgokkal kell törődnie, kezdve az EU-csatlakozási tárgyalásokon, az olyan politika folytatásáig, amely ösztönzi a növekedést és a beruházást - írja a New York-i pénzügyi körök vezető lapja.

A cikk azonban ezután azzal folytatódik, hogy az affér mégsem tekinthető annyira lezártnak, miként azt a kormány állítja.

Medgyessy reakciója bírálható

"Ez nem az első és bizonyosan nem az utolsó olyan eset, amikor az ilyen feltárások megkérdőjelezik a megválasztott tisztségviselők integritását a volt kommunista világban. Hogy miként kezelik az ilyen feltárásokat, az nem csupán a nyitottság és az elszámoltathatóság kérdéseit terheli (amely kérdések pedig alapvetőek a választott tisztségviselők iránti közbizalom szempontjából), hanem annak a fontosságára is rámutat, hogy ki kell mondani a történelmi igazságot, mert arra szükség van ahhoz, hogy egy nemzet szembenézzen a múltjával. E szemszögből nézve, Medgyessy válasza sok kívánnivalót hagy" - állapítja meg a The Wall Street Journal.

Gyenge morális antenna

A New York-i lap szerint függetlenül attól, hogy a tények előzetes ismerete változtatott-e volna vagy sem az áprilisi választási eredményeken, Medgyessy múltjának elrejtése "összeegyeztethetetlen volt a szocialista párt nyíltságra vonatkozó kampányígéreteivel, valamint a becstelenséggel és az átláthatóság hiányával vádolt előző kormány bírálatával". A The Wall Street Journal megfogalmazásában Medgyessy "morális antennáját" illetően kételyek ébrednek, és a miniszterelnöknek el kellene ismernie, hogy kémelhárítói tevékenységével "végső soron ugyanazokat az urakat és ugyanazt a rezsimet szolgálta, akik és amely terrorizálták a népet, alkalmazták a kínvallatást, vagy jelentést készítettek a szomszédokról".

Vádak helyett egy "sajnálom" kellett volna?

A lap úgy ítéli meg: Medgyessy azon kijelentése, hogy a belső elhárítás informátorainak a megnevezésével meg akarja akadályozni a további "zsarolási" kísérleteket, "csodálatra méltó politika lehet, de motivációja egyértelműen inkább az, hogy korlátozza a további politikai károkozást, semmint hogy jóvá tegye a rosszat, vagy saját vonatkozásában előmozdítsa az átláthatóságot".

A magyarok az ellenvádak helyett talán jobban örültek volna egy egyszerű "sajnálom"-nak - írja a The Wall Street Journal.