Indokolatlan az MSZP-s eufória
További Belföld cikkek
- Reagált a kormány a legújabb Magyar Péter-féle hangfelvételre
- Átkot és rontást is levesznek, de füvesasszony is lesz a Miniszterelnökség által támogatott sámánfesztiválon
- A Hős utcai gettónak már a megépítése sem volt jó ötlet, most felszámolják
- „Ennek k..va nagy következményei lesznek, ebből elég volt” – újabb hangfelvétel került ki Magyar Péterről
- Csaknem húsz éve az Alkotmánybíróság dobta le a „választási atombombát”
“Miközben az őszödi paradigma vége egyelőre tartósnak tűnik, mindez nem tette lehetővé a kormányoldalnak, hogy hitelességi deficitét leküzdje. Mindez részben jó, részben rossz hír az MSZP-nek. A kormány nem volt képes egyik napról a másikra túllendülni azon az állapoton, hogy javaslatait a szavazók jelentős része már azelőtt diszkreditálja, hogy e javaslatok tartalmát megismerte volna” – mondta szokásos havi elemzésében az Indexnek Török Gábor politikai elemző.
A Vision Consulting vezetője szerint bár némileg nőtt az MSZP támogatottsága, ez az elmozdulás vélhetően inkább a párbeszédnek – és a Fidesz kevésbé konstruktívnak tűnő hozzáállásának –, mintsem a kormány hitelességi erősödésének tudható be.
Török Gábor fenntartja egy hónappal ezelőtti állítását: az őszödi paradigma vége a legkomolyabb lehetőség, amit a kormány az elmúlt két évben kapott arra, hogy változást érjen el a statikus belpolitikai helyzetben. De nézzük meg előbb, mit kezdett ezzel a helyzettel a Fidesz.
Visszafogott Fidesz
Miközben az MSZP válasza a gazdasági válsághelyzetre a kezdetektől fogva egyértelmű volt, a Fidesz politikája lassabban alakult ki. A kezdeti bizonytalanság után novemberre világossá vált, hogy a Fidesz milyen stratégiát követ. „A párt válaszát leginkább a visszafogott demagógia kifejezéssel jellemezhetjük, ahol a visszafogottság nem a válasz tartalmára, hanem a válsággal kapcsolatos kommunikáció intenzitására utal.”
Török Gábor szerint a Fidesz alapvetően populista válaszokat ad a válságra. Elítéli a kormányzat megtakarító, megszorító jellegű intézkedéseit, és igyekszik úgy feltűnni, mint aki minden társadalmi csoport érdekeit szeretné megvédeni a kormánnyal szemben. Novemberben a Fidesz retorikájának tartalma már nem sokban különbözött a válság előttitől.
Komoly változás történt azonban a kommunikáció intenzitásában: meglehetősen visszafogottá vált, sokkal inkább csak a kormányzati intézkedésekre adott kötelező válaszokban merül ki, nem önálló kezdeményezésekben.
Az elemző felhívta a figyelmet, hogy az adóvita vagy a költségvetési vita kiváló alkalom lett volna a Fidesznek, hogy kommunikációs offenzívát indítson a kormány ellen. „A Fidesz szervezhetett volna nagygyűlést, tüntetést vagy más, radikális eszközöket is alkalmazhatott volna, hogy a kormány programját támadja. Ehhez képest a költségvetési vita voltaképpen meg sem jelenik a médiában. Miközben a Fidesz természetesen kritizálja a kormányt, nem teszi ezt erőteljesebben, mint például a tavalyi költségvetéskor. Vagyis ugyan a kötelező körökben a Fidesz kifejti álláspontját, de ezen túl nem igyekszik támadni a kormányt.”
Kockázatminimálás
Török Gábor szerint az is érdekes, hogy a Fidesz nem törekszik arra, hogy a kormány programjával szemben megjelenő tiltakozásokra ráerősítsen. Már most szakmai, érdekképviseleti és kamarai tiltakozások kísérik a kormány programját, és ezek ereje a jövőben nőhet is. A Fidesz azonban egyelőre távol marad tőlük; a kötelező támogatáson túl nem igyekszik azt az érzetet kelteni, hogy általános társadalmi ellenállás lenne a kormánnyal szemben.
A magyarázat az, hogy a Fidesz status quo választ kíván adni a válságra, amely nem növeli a válság napirendi súlyát, ugyanakkor nem idegeníti el a Fidesz támogatóinak egyetlen meghatározó csoportját sem. „A napirendi hatás csökkentése és a szavazók megtartása két összefüggő cél, amelyek összességében kockázatminimalizáló stratégiáról árulkodnak. Ennek központi gondolata, hogy a Fidesznek nincs fontosabb cél, mint a status quo – vagyis saját előnyének és a kormány hiteltelenségének – fenntartása.”
A Fidesz végül egy olyan stratégiát választott, amely a lehető legkevésbé ismeri el, hogy világgazdasági válság van. A párt célja nem elsősorban valamilyen üzenet hatékony megfogalmazása, hanem annak elérése, hogy a válság ne változtathassa meg alapvetően a belpolitikai helyzetet.
Az elemző úgy látja, hogy ez a passzív, kockázatminimalizáló stratégia lesz a Fidesz kommunikációjának középpontjában az elkövetkező hónapokban is. A Fidesz nem fog választani mérsékelt és radikális része között, nem fog határozott gazdaságpolitikai programot hirdetni, és nem fog proaktív elképzelésekkel előállni. A pártnak ugyanis most nem szavazóbázisának bővítése, hanem megtartása és az erózió megakadályozása az egyértelmű célja.
A Fidesz pontosan tudja, hogy a gazdasági helyzet alakulása neki dolgozik. Recesszió, csökkenő reálbérek és növekvő munkanélküliség mellett a kormánnyal szembeni elégedetlenség nőni fog anélkül is, hogy a Fidesznek ezt elő kellene segítenie. Sőt a konfliktusra való rájátszás, az elégedetlenség politizálása akár kedvezőtlenül is érinthetné a Fideszt.
Ezt elkerülendő, a Fidesz igyekszik minél kevesebb konkrétumot mondani és minél halkabbnak maradni. Annak érdekében, hogy a Fidesz „minden” lehessen, amit a kormánnyal kritikus szavazók szeretnének látni, elkerüli a határozott állásfoglalásokat, és hagyja, hogy a gazdasági helyzet erodálja a kormány helyzetét. A passzivitás tehát ilyen értelemben nem tanácstalanságra, hanem stratégiai kalkulációra utalhat.
A második oldalon arról olvashat, hogy Török Gábor szerint mi vár az MSZP-re, és milyen esélyekkel vágnak neki a kispártok a jövő évi EP-választásoknak.