Indokolatlan az MSZP-s eufória

Euforikus hangulat

„Gyurcsány a 2006-os választások utáni legjobb teljesítményét nyújtotta az utóbbi két hónapban” – tért rá a kormánypárt elemzésére Török Gábor. A miniszterelnök szinte tankönyvi módon reagált a válsághelyzetre, észrevéve, hogy az átlagos szavazó számára egy ilyen helyzetben a populista megoldásoknál szimpatikusabb lehet a felelősség hangsúlyozása, a párbeszéd és az államférfiúi megjelenés, a kormányfő ezekre az elemekre épített. „Anélkül, hogy különösebben radikális tartalmi javaslatokat fogalmazott volna meg, azt a látszatot keltette, hogy alkalmas a válság kezelésére.”

A politikai elemző szerint a szlovák–magyar konfliktusban is proaktívan és alapvetően adekvát módon járt el a kormányfő: nagyjából annyi nacionalizmust fogalmazott meg Szlovákiával szemben, amennyi a szavazók elvárásainak megfelel. Ráadásul a kormányfő novemberben fontos tartalmi előrelépést is tett kormánya pozíciójának biztosításához, amikor megszerezte az SZDSZ – adóügyben pedig az MDF – támogatását. Gyurcsány Ferenc teljes vereséget mért az SZDSZ vele kritikus szárnyára. Nyáron az SZDSZ elnökének nyíltan is képviselt koncepciója az ellenzéki lét, a költségvetés elutasítása, illetve Gyurcsány Ferenc távozásának követelése volt. Ezek a javaslatai egytől egyig vereséget szenvedtek.

Gyurcsány említett sikerei, a néhány intézetnél mért kedvezőbb közvélemény-kutatási adatok, valamint a Fidesz passzivitása az MSZP-ben azt az érzetet keltheti, hogy két nehéz év után két könnyebb jöhet. De az MSZP legfontosabb vetélytársánál mindig nagyobb hajlandóságot mutatott arra, hogy pillanatnyi események rövid távú hatásait túlértékelje: a párt nagyon könnyen kerül depresszióba egy-két negatív adat hatására éppen úgy, mint eufóriába egy-két pozitívabb eredménytől. Most is ilyen jelekre lehet számítani.

„Úgy gondolom azonban, hogy az MSZP egyes köreiben már most jelentkező eufória indokolatlan – de legalábbis csak részben indokolt.” Miközben az MSZP politikusai intellektuálisan belátják, hogy a válság tényleges hatásai még váratnak magukra – és hogy ezek a hatások akár a vártnál kedvezőtlenebbek is lehetnek –, mégis úgy élik meg a válságot, mintha azt már megoldották volna. „Ahogyan az MSZP helyesen ismerte fel a válság jelentőségét a napirend alakításában, úgy a jelek szerint képtelen rá, hogy ezt a tartalmi jelentőséggel összefüggésbe hozza.”

Tavaszra érnek be a bajok

A gazdaság nem egyszerűen kicsit kevésbé növekszik majd, hanem komoly, a legtöbb elemző szerint évtizedek óta nem látott visszaeséssel kell számolni. A negatív gazdasági növekedés, a várhatóan növekvő munkanélküliség és a reálbérek csökkenése nem lesznek kommunikációs eszközökkel kezelhetők. Ezek az események kora tavaszra érhetnek be: vagyis pontosan akkorra, amikor az MSZP kongresszusát tartja.

Ráadásul óvatosan előre jelezhető, hogy az MSZP népszerűsége nem fog jelentősen nőni tavaszig. Egyrészt, miközben a kormányfő válságkommunikációját sokan értékelik sikeresnek, a választók egyelőre nem igazolják vissza, hogy ennek alapján megváltozott volna véleményük a kormányról. Másrészt, a kormányfő személyes népszerűsége változatlanul elképesztően alacsony minden szavazói csoportban – az MSZP szavazóit kivéve. A Fidesz szavazói jobban elutasítják a kormányfőt, mint az MSZP szavazói Orbán Viktort. Márpedig ma Fidesz-szavazóból lényegesen több van: ha köztük a kormányfő nem tud legalább némi pozitív változást elérni, nem fogja tudni érdemben megerősíteni az MSZP-t.

Különösen kedvezőtlen lehet a kormányfőnek, ha a két fenti tendencia egymást erősíti idén kora tavasszal. „A most az eufória felé hajló MSZP ugyanis egyszerre fog azzal szembesülni, hogy a gazdasági helyzet tényleges alakulása kedvezőtlenül érinti, valamint azzal, hogy a sikeresnek vélt válságkezelés nem hozta meg azt az áttörést a pártpreferenciákban, amit a szocialisták vártak.”

Török szerint az MSZP-ben most nagyon magasak az elvárások abban az irányban, hogy a párt maga mögött hagyja az elmúlt két év kudarcait, de éppen ezek az elvárások okozzák azt, hogy még egy csak enyhe népszerűség-emelkedés is csalódást okozhat. „Kombinálva a romló gazdasági helyzettel, a most simának tűnő 2009 eleje komoly konfliktusokat hozhat felszínre az MSZP-ben.” Török szerint Gyurcsány a válságkezeléssel és kisebbségi kormányának életben tartásával 2008-at megnyerte – a kérdés az, képes lesz-e javítani helyzetén 2009-ben.

Az elemző röviden szólt arról is, hogy az SZDSZ és az MDF is nehéz helyzetben kezdi majd a 2009-es évet és az EP-kampányt. Mindkét pártnak fontosabb lesz ez a választás, mint a „nagyoknak”. Az SZDSZ és az MDF nem engedheti meg magának, hogy ne jusson be az Európai Parlamentbe. „Miközben mindkét párt helyzete nehéz, szerintem az SZDSZ helyzete némileg kedvezőbb, mint az MDF-é”, mert az SZDSZ, ha nem uralkodik el a párton az önsorsrontó irracionalitás, az év végére az összes vitás - személyi és politikai - ügyét lezárhatja, ráadásul van egy fix szavazótábora, és az a választásokon aktivizálódni szokott.