Utazás 2000

Az Örs vezér terén már tisztán érzem, hogy utazni akarok. A hármas kapunál a szokásos kiállítási hangulat tapasztalható: álldogáló emberek és prospektus-osztogatók. Váratlanul rádöbbenek, hogy a mínusz öt fokos téli időjárás pár nap alatt kellemes kora nyári húsz fokba csavarodott. Begyalogolunk a standzenébe. Ez itt a Sport.

A Sport kiállításon minden szép. A kalandsportoknál a kínálat sikeresen kitölti a nagy űrt, ami az MHSZ hagyott maga után. Hátizsákok, sátrak, bakancsok, megtalálható minden olyan dolog, ami a nagy világégés utáni élethez kell. Megjegyzem magamnak a gyönyörű felültöltős masszírozógépet, ami leginkább vastüdőre hasonlít. Legutóbb a plazában eldőlt, hogy veszek otthonra egy műanyagpisztolyos zombiirtós játékot - látom már kell egy masszírgép is. Lövöldözés után jót tesz egy kis dögönyözés, hátha rétestésztát is lehet vele gyúratni.

Egész idő alatt azon tűnődöm, hogy mit keres itt ez a csomó ember, amikor épp a munkahelyen lenne a helyük. Az egyedüli logikus látványt az öreg nénik nyújtják, akik százliteres szatyrokban cipelik az összegyűjtött szóróanyagokat.

Az Utazás pavilon a legzsúfoltabb, de legalább hagyományhű módon tele van csinire állított nővel. Minden sarkon tanácstalan indiai üzletemberekbe ütközöm.

Az Európa Kemping nevű pavilonnál Hardy Mihály azt kérdezi, mi az Európai Unió pénzneme. Többen tudják a választ. Csalás. Ennél az európás standnál egyébként nagy kampány tombol a gyermek-szexturizmus ellen.

A Matáv standon mindössze hétszázhetven forint a "Buddy Holly" telefonkártya. Az egyik arra járó indiai üzletember nyakába vetem magam és könnyes arccal könyörgöm neki, fogjon le mielőtt újra telefonkártyát vennék. Az elvonókúra megpróbáltatásai után elviselhetetlen lenne egy visszaesés.

A kérdés: hova utazik idén a magyar ember? A magyar ember idén Görögországba utazik. Ha a magyar ember mozgássérült vagy bármilyen fogyatékossága van, akkor is. Ettől a ténytől nagyon vidám leszek. Odakinn, amikor meglátom az ökörsütést, már egyenesen röhögök.

A legizgalmasabb rész következik. A FeHoVa kiállítás a vadászok, horgászok gyűjtőhelye. Itt nincs kóma, mint a sportosoknál; flegma, mint az utazási irodáknál; itt meggyőződéses embereket látok mindenütt, akik minden másodpercét élvezik annak, amit csinálnak. Vadászcsákóktól roskadoznak az asztalok, erdőként áll több száz horgászbot. A magyar ember megnézheti a vadászpuskákat, pisztolyokat, sőt egy standon meg is érintheti őket! Az időskorban kifejlődő fundamentalizmus fegyvermániában vezetődik le és ez a közönség összetételében is megnyilvánul. Őszes férfiak tolakodnak a pisztolyos vitrinek előtt, a kisteremben lőni is lehet.

A pavilon bádogfalának tövében háromlábú vadászszéken ülve nagy bicskával kolbászt falatoznak a vadászok.

A nap csúcspontja az a stand, ahol összezsúfolva áll tucatnyi kalapos nyúl és róka puskával a kézben. A kitömött állatok térhódítása nem állhat meg: 99 nyarán átkeltek a Balatonon, és egy fél év leforgása alatt elfoglalták a Dunántúlt. A hétköznapi szürrealizmus érdekében javasolom a "Kitömött nyulat minden magyar háztartásba" program elindítását, nevezzük el egy nagy vadászról.

Újra kimászok a verőfényre. Az őszi gyrosos pavilon helyén üres furnérváz. Nincs egy hely, ahol emberi módon lehetne enni.

A hármas kapu előtt egy könnyű építésű kerítésen vadászsólymok ülnek sorban. Néhányan sisakban, néhányan a nélkül. Nyomul a tömeg, fújja a szél a slágerrádiót, a Guantanamerát. Nagyon hosszú ideig nem történik semmi, csak nézzük egymást a madarakkal.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!