Márk
13 °C
28 °C

Csak a szerénység és az alázat állandó Orbán Viktornál

NP  1259
2018.04.12. 11:32

2010 óta a harmadik választását nyerte meg Orbán Viktor és a Fidesz, és ahogy ilyenkor mindig lenni szokott, az újdonsült vagy az újra megválasztott miniszter beszédben köszöni meg a bizalmat, reagált az eredményekre és mond pár szót a jövőről. Megnéztük Orbán Viktor három győzelmi beszédét, hogy megpróbáljunk rájönni, a nyolc év alatt mennyire változtak a hangsúlyok. Egy dolog biztos az elmúlt nyolc évben:

csak szerényen, alázatosan.

2010

Nyolc évvel ezelőtt a Fidesz hatalmas előnnyel, kétharmaddal nyert, de az eredmény a szocialista kormány bukdácsolásai után várható volt. Ettől függetlenül Orbán történelminek nevezte a győzelmet, majd gyorsan szerénységre intett:

A helyzet úgy áll, hogy a választások első fordulóját követően kellő szerénységgel és alázattal kijelenthetjük, hogy a következő magyar kormány megalakulásához szükséges parlamenti többség már rendelkezésre áll. 

Orbán győzelmi beszédet mond 2010-ben
Orbán győzelmi beszédet mond 2010-ben
Fotó: Nagy Attila

A 2010-es beszédben ettől függetlenül végig a történelmi eseményen volt a hangsúly, a Kormány honlapja alapján Orbán összesen négyszer használta a történelmi jelzőt. Azonban a 2010-es beszéd annyiban tér az ezt követőktől, hogy megismerhettük a frissen hatalomra került Fidesz lelkivilágát, gondolkodását és hozzáállását az ország vezetéséhez.

Hány estét, hány estét, hány hosszú napot, hány hetet, hónapot, sőt évet keseregtünk együtt végig? Hányszor mondtuk el egymásnak, hogy Magyarország ennél többet érdemel? Hányszor mondtuk el egymásnak, hogy erre, ennél mi sokkal többre lennénk képesek. Hányszor mondtuk el egymásnak, hogy nem igaz, hogy amit a szemünk előtt látunk, az a mi hazánk? Hányszor mondtuk el egymásnak, hogy mi ismerjük Magyarország igazi arcát, és az más, mint amit az elmúlt nyolc évben mutatott? Mi tudjuk, hogy a hazánk nem egy reménytelen ország, tudjuk, hogy a hazánk nem kétségbe esett ország, tudjuk, hogy hazánkat nem olyan emberek lakják, akik visszarettennek az első nehézség láttán. Mindig is tudtuk, hogy eljön a pillanat, amikor Magyarország meg fogja mutatni Nekünk az igazi arcát, és ez ma este megtörtént.

(teljes beszéd szövege)

2014

Tisztelt hölgyeim és uraim! Kellő alázattal és méltósággal mondjuk ki: minden kétely és bizonytalanság eloszlott, győztünk!

- kezdte 2014-ben a Bálnánál a szintén papírformának számító győzelmük után Orbán, majd a 2010-es beszédéhez hasonlóan ismét a választási eredmény nagyságára hívta fel a figyelmet, csak itt nem a történelmi jelző ismétlésével, hanem azzal, hogy Európában a Fidesz nyert a legnagyobb arányú támogatottsággal abban az évben, illetve a beszéde elején megköszönte még az elődöknek. Ami érdekes a négy évvel korábbi beszédéhez képest, hogy itt már kétszer is utalt arra, hogy a Fidesz nagy arányú győzelme a Jóistennek köszönhető, vagy legalábbis a Jóisten tudja, tényleg megérdemelték-e.

Mi, magyarok jól hallhatóan kimondtuk: Magyarország újra olyan hely, ahol érdemes élni, dolgozni és családot alapítani. Kimondtuk, hogy nem fordulunk vissza, a nemzeti együttműködés elsöprő támogatást kapott. Ezzel az elmúlt négy év vitáit a választók egyértelműen lezárták. Megerősítették a munkahelyteremtés, megerősítették a családtámogatás, és megerősítették a nemzeti függetlenség politikáját. Két dologra mondtak nemet. Először is nemet mondtak a gyűlölködésre, azt üzenik, a gyűlölet nem pálya. És, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a magyarok nemet mondtak az Európai Unióból való kilépésre is. Megerősítették, hogy Magyarországnak az Európai Unióban van a helye, de csak akkor, ha van erős nemzeti kormánya.

Külön vastag betűvel kiemeltük a legérdekesebb részt. Na, nem azért, mert Orbán Viktor a gyűlölettel kapcsolatban is csak focis idézettel tud élni, hanem azért, hogy négy évvel ezelőtt még a gyűlölettel szemben állt a kormánypárt, hogy aztán 2018-ra milliárdokat öljenek a több éven át tartó gyűlöletkampányra. Természetesen ahogy 2010-ben, úgy 2014-ben is köszönettel zárta a beszédét.

(teljes beszéd szövege)

2018

Magyarország ma nagy győzelmet aratott. Néhány visszafogott és szabatos mondatot szeretnék most mondani, mert amikor ilyen eredményt ér el az ember, akkor érvényes az a bölcsesség, hogy most kell szerénynek lenni, mert most van mire.

- kezdte ismét szerénységgel Orbán a legutóbbi választási győzelmi beszédét. Ami érdekes, hogy az eddigi évekhez képest sokkal rövidebben beszélt Orbán, ráadásul most először mondott köszönetet olyanoknak is, akiknek elvileg semmi beleszólása nem volt a magyar választásba.

Köszönetet szeretnék mondani lengyel barátainknak, Kaczyński elnök úrnak és Morawiecki miniszterelnök úrnak, akik eljöttek és támogattak bennünket.

A négy évvel ezelőtti jóistenezést azonban egy váratlan részre cserélték.

És szeretnék külön is köszönetet mondani azoknak, akik imádkoztak értünk és értem.

Amit még érdemes leszűrni a legutóbbi Orbán beszédben, hogy valószínűleg az elmúlt években tapasztalt állandó háborús retorika nem ért véget.

És ami az eredményt illeti, kedves Barátaim, azt tudom mondani ma este Önöknek, Nektek, hogy egy nagy csata van mögöttünk, sorsdöntő győzelmet arattunk, lehetőséget kaptunk, lehetőséget teremtettünk magunknak, hogy megvédjük, megvédhessük Magyarországot. Még nem tartunk ott, a mi hazánk, Magyarország még nem tart ott, ahol szeretnénk, de már elindult a saját maga által választott útján. 

Az eddigi három beszéd, ugyan mind egyre rövidebbek, arra feltétlenül jók, hogy le lehessen követni az orbáni retorika két domináns tematikáját. Az egyik a folyamatos háborúzás és az, hogy még 8 év kormányzás után is csak elindult az ország valamilyen úton, a másik pedig a kereszténység kihangsúlyozása, isten, a vallás és az imádkozás beemelése a politikai kommunikációba. Mi sem jellemezné ezt jobban, mint Orbán latin idézete a beszéde végén:

Soli Deo gloria!

- a protestánsok által gyakran használt kifejezés magyarul annyit tesz, hogy "egyedül Istené a dicsőség". 

(teljes beszéd szövege)

(Borítókép: Szimpatizánsok ünnepelnek a budapesti Bálnánál 2018. április 8-án. Fotó: Németh Sz. Péter/Index)