Negyven méterrel vétették el a tisztást

Bár Hejce felett rengeteg gép húz el Kassa irányában, a helyieket ez eddig nem nagyon zavarta egészen a szlovák légierő AN-24-es katonai repülőjének lezuhanásáig. A Zempléni-hegység nyugati lábainál fekvő 300 fős falu csütörtök éjszaka úgy nézett ki, mintha egy zenei fesztivált és egy katonai megszállást egyszerre időzítettek volna: a falu hegyre futó főutcáján tévés közvetítő kocsik parkolnak, közöttük katonai terepjárók és teherautók indultak felfelé a Borsó-hegyre. A kocsma viszont zárva van, csak forró teához lehet jutni.

Hegynek fel, hegynek le

A helyszínre először a szlovák mentők és tűzoltók értek fel, a roncsra ugyanis először egy szlovák katonai helikopter bukkant rá, a földön pedig a hejceiek helyismerete kellett, hogy a Zempléni Tájvédelmi Körzet hegyes, hasadékos útvesztőiben rátaláljanak a letarolt csúcsra.

Csütörtök este lentről, a faluból csupán annyi látszik, hogy rengeteg fegyvertelen szlovák kiskatona indul felfelé a hegyre, sok magyar határőr és rendőr. Magyar katonákat elvétve lehet csak látni. Egy éjjeltájt visszatérő helyi szerint a csúcson a roncsoknál borzalmas a látvány, de még nagyobb a fejetlenség.

Éjjel egy óra körül aztán mintha minden szlovák katona elindulna lefelé, de csak találgatni lehetett, mi a nagy összevisszaság értelme. Kiderül, hogy éjszaka a lángok eloltásán, és a helyszín biztosításán kívül semmit sem lehet tenni, reggel kezdődik a helyszínelés.

Péntek dél körül a magyar katonáktól tudjuk meg, rengetegen érkeztek az este, de nem volt semmi dolguk, mert a szlovákok szabályosan lefoglalták a helyet, és szinte senkit sem engedtek be a baleset utáni órákban a helyszínre. Nem jutottak munkához sem a magyar, sem a szlovák speciális mentők.

Sokan voltak, elakadtak

A magyar honvédség és a rendőrség mégis szépen felvonul, soha ennyi új rendőrautót és honvédségi Mercedest (terepjárót és teherautót) nem láttunk még korábban. Ránézésre a magyar haderő fejlettsége harminc évvel jár a Tatrákkal felvonuló szlováké előtt, de az is igaz, hogy nálunk áprilisban választásokat tartanak.

A hatóságok éjszaka arra hivatkoznak, hogy a helyszínt nagyon nehéz megközelíteni, ráadásul még gyalogolni is kell. Valószínűleg azonban nagyobb gondot okoz az, hogy sok jármű indult a hegynek, de többen elakadtak. A hírek szerint több száz főt vezényeltek fel a hegycsúcsra.

A tudósítóknak ezért jobbára nem marad más, mint a polgármesteri hivatalból nyíló kultúrházban várakozni, ahol teát és zsíros kenyeret osztanak az asszonyok a 30 fős csapatokban érkező rendőröknek, katonáknak és mindenkinek.

A hejceiek legtöbbje nem látott, nem hallott semmit a katasztrófából, mégis midnenki szó nélkül állja a 24 órás szolgálatot, miközben a polgármesteri iroda műveleti központtá alakul át.

Nem sokon múlott

Péntek délelőttre a szlovák erők már elvonulnak, a hegyen csak rendőrök, katonák és tűzoltók maradnak, megkezdődik a helyszínelés. Havril András magyar vezérkari főnök is elbúcsúzik szlovák kollégájától. A két hadvezér tört angolsággal hálálkodik egymásnak, majd Havril egy, szlovák kollégája számára is meglepő, varsói szerződésbeli gesztust tesz: a közös munka emlékét egy csókkal is szentesíti.

A becsapódás helyszínén a gép szürkére kormozódott roncsai úgy fekszenek a ködös téli tájban, mintha egy tudományos-fantasztikus film díszletei volnának. A gép mögött a fák egy föld felé közelítő egyenes mentén lenyírva.

A gép a Borsó-hegy második csúcsát nem vehette észre, legalábbis a fakoronákat a hegy legmagasabb pontján kezdte el letarolni a repülő. Ha csak 30-40 méterrel később esik le, már egy hatalmas, a hegy északi oldalán elterülő tisztásra esett volna, így azonban a bent ülőknek semmi esélyük nem volt.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!