A küldetéstudatos sorozatgyilkos
További Bulvár cikkek
A romák elleni, eddig kilenc epizódból álló, hat halálos áldozatot követelő támadássorozat a rendőrség szerint azonos elkövetőkhöz köthető. Mivel az áldozatok között a származásukon kívül nincs más kapcsolat, ma már a nyomozók és a közvélemény is tényként kezeli, hogy az etnikai hovatartozásuk az, ami miatt a gyilkosok kiválasztották őket. A származás azonban rendkívül ritka indíték: az ismertté váló sorozatgyilkosok többségét szexuális, anyagi vagy hatalmi motivációk vezérlik.
Az etnikai motiváció küldetéstudatos gyilkosra utal. Az ilyen embernek az a célja, hogy a társadalmat megtisztítsa az általa nemkívánatosnak tartott személyektől. Ezt a késztetést általában nem pszichózis, azaz testi vagy lelki okok miatt előálló elmezavar okozza, hanem egy erős meggyőződés, amely szerint az általa elképzelt világ jobb lesz, mint a mostani. Az ölés tabujának megszegése viszont torzult erkölcsiséget is feltételez: az elkövető feljogosítva érzi magát arra, hogy az általa kitalált jobb világ felépítése érdekében ártatlan embereket öljön.
A küldetéstudatos gyilkosok, mivel nem az ösztöneiket, vágyaikat élik ki, viszont tetteiknek társadalmi jelentőséget tulajdonítanak, a leginkább tudatos és elővigyázatos elkövetők közé tartoznak. Ilyen gyilkosságsorozatra Magyarországon eddig nem derült fény, külföldön viszont több példa is van rá.
Egy szuggesztív személyiség?
A romák elleni magyarországi gyilkosságok nem csak az indíték miatt számítanak egyedinek. A sorozatgyilkosságokat a legritkább esetben követi el több ember. A Nemzeti Nyomozó Iroda viszont egészen biztos benne, hogy például a nagycsécsi kettős gyilkosság több tettes számlájára írható: a fegyvereket és a Molotov-koktélt egyszerre használták.
Az még előfordulhat, hogy egy szűk baráti kör, kocsmatársaság vagy vadászkompánia tagjai, esetleg apa és fiai vagy testvérek egyetértenek abban, hogy a romákat ki kell irtani. Az azonban kifejezetten valószínűtlen, hogy valamennyien egyforma gátlástalansággal húzzák meg a ravaszt, dobják a Molotov-koktélt, amikor éjszaka vadidegen családokra, gyerekekre törnek rá.
Ezért valószínűnek látszik, hogy a csoport középpontjában egy erős személyiségű és akaratú, a többiekre nagy hatással bíró ember áll. A körülötte lévő, bizonytalanabb társai az ő szuggesztív ereje, esetleg erőszakossága miatt vehetnek részt az akciókban. Annak, hogy ezt a nyomozók is így látják, erős bizonyítéka volt az a minapi közlemény, melyben egyrészt vádalkut ajánlottak a csoport kevésbé elszánt tagjainak, egyben megpróbáltak rájuk is ijeszteni.
A másik lehetőség az, hogy a gyilkosságok hátterében nem küldetéstudat, hanem a destabilizációhoz, a társadalmi feszültségek szításához kötődő politikai cél áll. Ehhez azonban léteznie kellene egy olyan csoportnak vagy szervezetnek, amelyiknek valós érdeke fűződik a gyilkosságokhoz. Ilyen érdeket még a divatos összeesküvéselméletek ellenére, a legvadabb fantáziával is nagyon nehéz bárki(k)ről feltételezni.
Wolfgang Abel és Mario Furlan 1977 és 1984 között gyilkolták Olaszország-szerte a „társadalom szemetét”. Első áldozatuk egy drogos roma volt, őt élve meggyújtották. Később pincérek, papok, prostituáltak, stopposok következtek, közülük többen melegek voltak. A vád szerint huszonhét ember öltek meg, de csak tíz gyilkosságot bizonyítottak rájuk. A helyszíneken mindig náci szimbólumokkal díszített, olasz nyelvű üzenetet hagytak, amien megmagyarázták az indítékukat.
A mexikói Raúl Osiel Marroquín melegbárokban szedte fel az áldozatait, Madrid Manuel volt a segítségére. Marroquín a lakásába csábított férfiakat megkínozta, majd felakasztotta vagy megfojtotta őket. 2006-os elfogásakor kijelentette, hogy a homoszexualitás káros a társadalomra, és az áldozatai rossz példát mutattak a gyerekeknek. A gyilkosságokat nem bánta meg. Az 1981-ben született férfi egy interjúban arról beszélt, hogy visszatérő álma a gazdag és híres melegek meggyilkolása, de ezt ma már rafináltabban tenné, hogy ne kapják el.
James és Susan Carson az 1980-as évek elején a vád szerint tizenkét gyilkosságot követett el San Francisco környékén, de csak hármat vallottak be. Küldetésük a „boszorkányok” megsemmisítése volt. Állítólag listát vezettek a társadalomra szerintük veszélyes híres emberekről, amin Johnny Carson tévés műsorvezető és Ronald Reagan elnök is rajta volt.
A legismertebb, tisztán rasszista indítékú sorozatgyilkos minden bizonnyal a szintén amerikai Joseph Paul Franklin. Tizenegygyilkosságért ítélték el, de további kilencet is bevallott. A fiatalkora óta náciszimpatizáns és Ku Klux Klan-tag Franklin „alsóbbrendűnek” tekintett emberekre – zsidókra és feketékre – vadászott, de megölt olyan fehér bőrű lányt is, akinek fekete barátja volt.
Franklin látássérült, mégis kitűnően lőtt: az áldozataira mindig harminc-negyven méterről tüzelt. A gyilkosságokat alaposan átgondolta. A holttestekhez sohasem nyúlt, a menekülés útjára és módjára mindig több tervet is kidolgozott. Jelenleg halálos ítéletének végrehajtására vár Missouriban. Egyszer azt mondta, hogy semmit sem bán, csak azt, hogy a zsidók meggyilkolása törvénybe ütközik.
Külön kategóriát jelent Theodore Kaczynski, a média által Unabomber-nek nevezett anarchista ex-matematikaprofesszor. Kaczynski 1978 és 1995 közötti, levélbombákkal elkövetett terrortevékenységének három halálos áldozata és kéttucatnyi sérültje volt. Az ipari társadalom és a fogyasztói szemlélet kritikájának szánt akcióival egyetemeket és légi társaságokat célzott. Amikor híres kiáltványa 1995-ben megjelent, a testvére felismerte a stílusáról. Jelenleg tényleges életfogytiglani börtönbüntetését tölti.
Eric Hickey amerikai krinimálpszichológus 1997-es, a sorozatgyilkosokról és áldozataikról szóló könyve szerint a tipikus (amerikai) sorozatgyilkos huszonhét és fél éves, fehér bőrű férfi. James A. Fox és Jack Levin kriminológusoknak a hasonló témájú 2005-ös könyve szerint a sorozatgyilkosok több mint kilencven százaléka férfi. A férfi elkövetők hetvenhárom százaléka fehér, huszonkét százalék afroamerikai, a többi más etnikumú. Egy másik, 2000-es kutatás azt állapította meg, hogy a sorozatgyilkosok alig négy százalékának van egyetemi végzettsége, a többségük fizikai dolgozó.