Akik buldózerrel járnak fürdeni

Az omlás miatt elzárt chilei bányászok egy napjáról a brit Guardian készített helyszíni riportot. Fél 8-kor kelnek, amikor a mélyben felkapcsolják a napfényt imitáló alkalmi lámpaszerelvényt. A bányászok sosem voltak teljesen sötétben: eleinte teherautólámpákkal világítottak, közben az egyik villanyszerelő pár nap alatt összeállított egy komolyabb füzért és a lent lévő gépekből generátort épített hozzá.

Reggeli a torpedótartályból

Reggelizni fél 9-től lehet, a 9 centi átmérőjű aknában ekkorra ér le az első, három méter hosszú, torpedóalakú fémtartály, melegszendvicsekkel, gyógyszerrel és levelekkel. Egy óra kell a teljes mennyiség leszállításához, a tartályok 20-30 percenként érkeznek.

Reggeli után kitakarítják a lakóhelyiséget. A rendrakáson túl a mélyben szelektív hulladékgyűjtés is folyik, a biológiai hulladékot és a műanyagot például külön aknákban gyűjtik. A bányászok ekkor csoportokban 300 métert zötykölődnek egy buldózerszerű járművön az aknában egy természetes vízesésig.

Ott végre lemoshatják magukról a mélyben mindent beborító vörös sarat. Ezután a napi karbantartás következik, egyesek a fenti bányamérnököktől kapott instrukciókat követik, a többiek pedig a józan ész parancsát.

Munka a mélyben

A munkások három csoportba osztva dolgoznak, melyek vezetői Luis Urza irányítása alatt állnak. Urza volt a műszakvezető augusztus 5-én, 35 napja, amikor a bányászok a félnaposra tervezett műszakjukra indultak.

"Ezek az emberek a munkahelyükön rekedtek - magyarázza Dr. Andre Llarena, a chilei tengerészet aneszteziológusa. - Nem turisták, pontosan tudják, mi a dolguk, kiismerik magukat odalent. Rendszeresen töltöttek 10-12 órát a párás hőségben,és pontosan ezt teszik most is. A pszichológusok is ezt hangsúlyozzák: ez egy hosszú műszak, nagyon hosszú műszak, de akkor is csak egy műszak.

A csoport legfiatalabbja, a 19 éves Jimmy Sanchez a környezeti asszisztens: végigsétál a járatokon egy számítógépvezérelt, automata műszerrel, ami az oxigén- és széndioxidszintet, valamint a (többnyire 31 fokos) hőmérsékletet rögzíti. Az adatokat Sanchez ekkor felküldi az orvoscsoportnak.

Egy másik csoport a járatok falait erősíti, és a menedékhely felé szivárgó vizet próbálják eltéríteni. A bányászokat a felszínnel összekötő szállítóaknákat vízzel síkosítják, így azonban folyamatosan saras lé szivárog belőlük.

Állandó életveszélyben

Sokan egész délelőtt újabb sziklaomlásokra utaló jeleket keresnek a lakó- és hálóhelyiségek körül. Megint mások hosszúnyelű lapátokkal a mennyezetről emelik le a lelazult kőzetdarabokat. A legnagyobb félelmük ugyanis az, hogy egy kisebb kőzuhatag nagyobb omlást indíthat el, tovább szűkítve az életterüket. Ha nagyobb omlás történik, mindenki pontosan tudja, hová kell mennie.

A menekülőjárat fúrója még 140 méterre van a lakóhelyiségtől, de három hét múlva egy jóval nagyobb fúrófejjel kezdenek dolgozni. Ahogy a fúró áttöri a mennyezetet, óránként fél tonna saras, omló törmeléket kell majd elhordaniuk.

Ima és költészet

A teljes ebédadag leszállítása másfél órát vesz igénybe. Ezután mindig megbeszélést tartanak, és imádkoznak. A fenti hangmérnökök telefon- és üvegszálas kábeleket vezettek a mélybe, így délutánonként már videókonferenciázni is lehet.

Mivel az étkezés és a pihenés körülményei biztosítva vannak, a csoport tagjainak egyéb célokra is jut energiája. Van például hivatalos életrajzírójuk, aki rögzíti a lenti eseményeket, és költőjük is, aki napról-napra vicces és érzelmes, reményt és hálát sugárzó kompozíciókkal örvendezteti meg a fentieket.

Akinek teljesült az álma

Ebéd után pihenőidő van, sokan ilyenkor írnak a családjuknak a sisakjukra rögzített fejlámpák fényénél. Az orvosi feladatokat Johnny Barrios, egy elsősegélynyújtásra kiképzett bányász látja el. Barrios orvostanhallgató szeretett volna lenni, és feltehetőleg álmában sem gondolta, hogy álma egyszer valóra válik: a csoport hivatalos orvosaként épp gyorstalpaló orvostanfolyamon vesz részt.

Mivel sokan küzdenek gombás bőrbetegségekkel és fogproblémákkal, Barriosnak szigorú napi ellenőrzéseket kell végeznie. A betegségek és a nikotinhiány miatt többen lebetegedtek. Ők ilyenkor az "intenzív osztályra" kerülnek, és Barriosnak annyi dolga van velük, hogy kénytelen volt asszisztenst felvenni.

A csoport fenntartásáért felelős dolgozók közül Barriosé a legfontosabb feladat: mindekit beoltott diftéria, tetanusz és tüdőgyulladás ellen. Az ő dolga a bányászok súlyának és szélességének az ellenőrzése is, hogy kiférjenek majd a szűk mentőkürtőn.

A Guardian újságírójának látogatásakor a chilei egészségügyminiszter épp azt magyarázta Barriosnak a telefonon, hogy hogyan kell kihúzni egy fertőzött zápfogat. Nemsokára nemcsak steril berendezést, de egy oktatóvideót is küldenek neki, hogy tudja, mit csinál. "Mondd meg a többieknek, hogy rendszeresen mossák a fogukat, különben elkezded kitépni a fogaikat odalent."

Este a bányászoknál

Mivel a bányászok minden feladatott köteleségtudóan és terv szerint végeznek, némi luxusra is volt lehetőségük: megnézhették a chilei válogatott Ukrajna elleni focimeccsét. A meccs után aludni tértek, de előtte még tettek egy kitérőt a mosdóba: ez az a helyiség, amit egy vízsugár folyamatosan tisztán tart, azonnal lemosva a vizeletet és a székletet. Este tízkor lámpaoltás van, mindenki elhelyezkedik a fentről kapott felfújható matracán és levág egyet a képzeletbeli centiről.