Macinak csúfolták a diákok a pécsi ámokfutót

A pécsi ámokfutó bírósági tárgyalásának második napján tanúkat hallgatnak meg. A tárgyaláson G. Ákos - akárcsak szerdán - végig jegyzetel, és időnként kérdéseket tesz fel a tanúként meghallgatott diáktársainak - számol be a bama.hu.

A nap első tanúja, H. Krisztina felidézte a tragédia napjának történéseit: "hallottunk két csattanást, majd a többiekkel együtt a padok alá bújtunk, aztán egyszer csak azt hallottam, hogy a Gergő ordít, és fogja a jobb lábát, illetve, hogy T. Gábor, a gyakorlatvezető tanár fogja a két fülét, és ijedt arccal kimegy a teremből. És megláttam egy pár cipőt, ami átjön a terembe. Aztán valakit, aki azt mondja, hogy "Ákos, ne, beszéljük meg", majd hogy a pár cipő kimegy a teremből. Aztán kintről hallottam egy csattanást, amit üvegcsörömpölés követett, és láttam Sz. Zsoltot kiugrani az ablakon. Az után próbáltam Gergőn segíteni, mert láttam, hogy nincs jól".

A nap második tanúja elmesélte, hogy amikor G. Ákos másodszor is visszajött a mosdóból: azonnal lőtt, egyenesen D. Miklósra, és látszott, hogy fegyver van a kezében. A tanú szerint G. Ákos nyugodt volt, az arca eltökélt volt.

G. Ákos a tárgyaláson a másodikként meghallgatott lánytól azt kérdezte, hogy miért mondja most, hogy személyesen hallotta azt a neki tulajdonított kijelentést, miszerint egy latin órán azt mondta volna fiú csoporttársainak, hogy "a golyó mindenkin fog", miközben a rendőrségi tanúvallomásában azt mondta, hogy hallott arról később, hogy állítólag ő ezt mondta. Dr. Papp Gábor, G. Ákos ügyvédje többször is megkérdezte a lánytól, hogy mi a konkrét oka annak, hogy megváltoztatta a vallomását, mire azt mondta, hogy mert személyesen hallotta.

Stephanie Alexandra K. - a negyedikként meghallgatott tanú - elismerte, hogy maguk között macinak hívták G. Ákost, és többször is kinevették, mert állandóan kikéredzkedett a mosdóba, és ezt dedós dolognak tartották. Egy-egy ilyen kimenetelnél gyakorta megjegyezték, hogy "na, a maci megint kiment". A lánynak úgy tűnt, G. Ákos koncentrál, dühöt, ingerültséget nem látott a szemében a lövöldözéskor.

A csütörtöki tárgyaláson meghallgatták tanúként az Első Pécsi Polgári Lőegylet titkárát is. G. Ákos korábban azt vallotta, hogy tettét nem tervezte el előre, és azért vitt fegyvert az egyetemi gyakorlatra, mert utána lőni készült menni. A lőegylet titkára azonban csütörtökön azt mondta: G. Ákosnak nem volt időpontja lövészetre arra a napra. "2009. november 26-ra nem volt megbeszélve lövészet. Aznap egy szakmai konferencián vettem részt Budapesten" – vallotta a titkár.

Tanúvallomást tett G. Ákos kezelőorvosa is, aki a Pszichiátriai Gondozó Intézetben dolgozik. 2007 nyarán jelentkezett nála magánrendelésen G. Ákos, édesanyja tanácsára. Az orvos G. Ákost feszültnek, szorongónak látta, amit enyhe depressziós betegségként jelzett. Nehezen oldódó, perfekcionista személyiségvonások, érzékenység, környezettel szembeni enyhe bizalmatlanság jellemezte az orvos szerint. Találkoztak később is, az orvos szerint javult az állapota, boldog volt a sikeres felvételi miatt.  2009 októberében kétszer járt a rendelésén, gyógyszereket iratott fel, mondta az orvos.

A bíró a tárgyaláson felolvasta, mit találtak G. Ákos lefoglalt otthoni számítógépén. Kiderült, hogy a tragédia előestéjén többször rákeresett az interneten ámokfutókkal kapcsolatos cikkekre, nézegetett ilyen galériákat.

Kártérítést szeretne kapni munkáltatójától, a Pécsi Tudományegyetemtől a tavalyi lövöldözés egyik sérültje, Görcsiné Böröcz Eszter. Combján találta el a golyó, a lövés erejétől elesett, emiatt összeroncsolódott a térde. Azt mondja, nem tud dolgozni, sőt lakását sem nagyon hagyja el, nem tud lépcsőn menni.

Dr. Miseta Attila, a PTE Általános Orvostudományi Kar dékánja a csütörtökön azt mondta: a lövöldözésben meghalt diák családjának és a sérülteknek már korábban fizettek gyorssegélyt, Görcsiné Böröcz Eszter is kapott. A dékán szerint kártérítést is ajánlottak neki. A dékán a pontos összeget nem árulta el, csak annyit, hogy több millió forintról van szó. Szerinte azonban az asszony ennél jelentősen többet kért. Mivel úgy gondolják, hogy az az összeg, amit ők ajánlottak, méltányos, nem fogadták el munkavállalójuk követelését, ezért pereskednek.