Börtön a vesztegető nagycserkeszi rendőröknek

Az első- és a másodrendű vádlottat, Rácz Imre törzsőrmestert és Burik Róbert törzszászlóst hivatalos személy által, kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés kísérletében találta bűnösnek a megyei bíróság. Civil társukat, István Dávid harmadrendű vádlottat bűnsegédként elkövetett vesztegetés bűntettében mondták ki bűnösnek, és két év két hónap börtönt szabtak ki rá. Mellékbüntetésként mindhárom vádlottat több évre eltiltották a közügyek gyakorlásától.

A Nyíregyházához közeli község körzeti megbízottjaként dolgozó Rácz Imre 2009 nyarán ajánlotta fel a 36-os főút mellett tevékenykedő fiatal prostituáltnak, hogy pénzért nem intézkedik ellene tiltott kéjelgés miatt, és megvédi az őt futtatni akaróktól. Ezért a szolgáltatásért hetente negyvenezer forintot kért a nőtől, aki végül beleegyezett ebbe.

Az elsőrendű vádlott az ügylethez partnert keresett, akit járőrtársában és egyben csoportvezető felettesében, Burik Róbertben talált meg, s megegyeztek abban, hogy a pénz átvételét ismerősükre, István Dávidra bízzák. Megállapodtak abban is, hogy részesedést adnak civil ismerősüknek. A pénz átvételére a nyíregyházi Búza térre szerveztek találkozót a nővel, a csomag átvételekor azonban a harmadrendű vádlottat - a nő előzőleg tett feljelentése nyomán - a rendőrök tetten érték és letartóztatták.

Rácz Imrét és István Dávidot egyaránt két év két hónap, míg a másodrendű vádlottat - vezető beosztása miatt - súlyosabb, négy év két hónapos börtönbüntetésre ítélte a Gunyecz Zoltán vezette bírói tanács, emellett három-három, illetve öt évre eltiltották őket a közügyek gyakorlásától.

A bíró az ítélet indoklásában elmondta, hogy az eljárás során az elsőrendű vádlott teljes, feltáró vallomást tett, amiben beismerte bűnösségét, és a társaira is terhelő vallomást tett. A másodrendű vádlott tagadta a bűncselekmény elkövetését, a harmadrendű pedig azt állította, nem tudott arról, hogy pontosan milyen csomagot vesz át. Gunyecz Zoltán kitért arra, hogy az elsőrendű vádlottnak mindenképpen társakra volt szüksége, de mivel ismerősei azt nem vállalták, a közvetlen környezetéből keresett erre alkalmas embert.

A bíró hozzátette: a tényleges kötelességszegés nem következett be, mivel a nő nem fizetett a rendőröknek, csupán jogtalan előny kérése valósult meg. A harmadrendű vádlott esetében viszont a bűncselekmény nem maradt kísérleti szakban, mivel átvette a nőtől a pénzt, s csak ezután fogták el őt a rendőrök.

Az ítéletet láthatóan megtörten fogadták a vádlottak, ketten közülük sírni kezdtek. A volt törzsőrmester esetében enyhítő körülményként értékelték megbánó magatartását, beismerő vallomását, súlyosító körülményként pedig a hasonló bűncselekmények elszaporodottságát és a társas elkövetést jelölte meg a bíróság. A másod- és a harmadrendű vádlott esetében enyhítő körülmény nem merült fel.

A vádlottak és ügyvédjeik enyhítésért és felmentésért jelentettek be fellebbezést. Az ügyész három nap gondolkodási időt tartott fenn, emellett indítványozta a lakhelyelhagyási tilalom alatt álló másodrendű vádlott előzetes letartóztatását; ezt a bíróság elutasította.

A büntetőper a Debreceni Ítélőtáblán folytatódik.