Elmeorvosi megfigyelésre küldhetik S. Ábelt

Az iskolai mészárlás tervezésével vádolt jogi egyetemista, S. Ábel büntetőperének keddi tárgyalásán kiderült, mit vallott az ügy védett tanúja, akit még májusban a vádlott és a hallgatóság távollétében hallgatott meg a bíróság. Ez a tanú volt az, aki elindította az eseményláncot, amelynek végére S. Ábel a bíróságon kötött ki. A védettséget kérő egykori csoporttárs vallomását a bíró olvasta fel.

A lány 2010 februárjában, néhány nappal S. Ábel elfogása előtt üzenetet kapott tőle, amelyben a fiatalember azt kérte: hívja fel telefonon. Ezt furcsálta a lány, mert korábban – hiába voltak csoporttársak – nem volt köztük kapcsolat, de mégis felhívta. S. Ábel először elfoglaltságra hivatkozva elhárította a beszélgetést, de másnap este visszahívta, mondta el a védett tanú még májusban. A lány szerint S. Ábel azzal indított, hogy segítséget kért álláskereséshez. A beszélgetés ezután viszont “abszurd fordulatot” vett, és S. Ábel válaszai egyre inkább összeomlásról árulkodtak, vallotta a lány.

Lázálomról beszélt a védett tanú

A tanú szerint S. Ábel személyes találkozót kért tőle az egyetem kari büféjében, de nem árulta el, miről akar beszélni, arra hivatkozva, hogy a telefont lehallgatják. A lány nem értette a javasolt helyszínt, többször is hangsúlyozta a bíróságnak, hogy a kari büfé egy átjáróház, egyáltalán nem alkalmas bizalmas beszélgetésre. A lány szerint a telefonbeszélgetéskor S. Ábel azt sugallta neki, hogy az egyetemen sokan vannak, akiket meg kell büntetni. Indokokról, módszerekről nem volt szó, kifejezetten iskolai mészárlásokat sem említett, de a lány szerint “agresszív és fenyegető” volt a stílus, ahogy beszélt. A tanúban állítása szerint rossz érzést keltett az is, hogy S. Ábel, akit különösen intelligensnek ismert meg, szerinte nem volt a szokványos szellemi állapotában. A lány szerint az egész beszélgetés olyan volt, mint egy “zavart lázálom”.

Rossz előérzete lett, rettenetesen megijesztette a beszélgetés, folytatódott a vallomás. Felhívta egy ismerős csoporttársát, megbeszélték a dolgot, és a fiú megtiltotta neki, hogy másnap elmenjen a megbeszélt találkozóra. A fiú arról mesélt neki, hogy S. Ábelt foglalkoztatták a külföldi mészárlások és a pécsi eset, és felhívta a figyelmét Arszák blogjára is, amelyről úgy tudják, hogy S. Ábel írta. A lány végül még aznap este felhívta telefonon Végh József kriminálpszichológust, hogy tanácsot kérjen tőle. Szerinte Végh először szkeptikus volt, de aztán elolvasta a blogon található verseket, szövegeket, és értesítette a rendőrséget. S. Ábelt másnap őrizetbe vették.

Bibliai idézett replikázott S. Ábel

A lány vallomásának leiratát S. Ábel már korábban megkapta, így előre – szónoklatszerűre - megfogalmazta észrevételeit. Mikor szót kapott a bírótól, bibliai idézettel indított Lukács evangéliumából: “Mindenekelőtt óvakodjatok a farizeusok kovászától, ami a képmutatás. Mert nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne jönne, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit sötétségbe mondtatok, azt a világosságban fogják meghallani”. Gunyorosan beszélt a tanúról, aki szerinte valótlanságokat mondott, és“kirimánkodta magának”, hogy védett tanú legyen. S. Ábel szerint irreális a lány által leírt beszélgetés, és ebben a formában nem is történt meg. A vádlott úgy fogalmazott, hogy “kóros jellegűnek” tűnik a tanú vallomása, és indítványozta, hogy szakértő vizsgálja meg a tanú elmeállapotát.

A védelem indítványára egyébként S. Ábelt magát is újabb elmeszakértői vizsgálatnak vetették alá nemrég Győrben. A bíró ismertetése szerint azonban a szakértők nem tudtak érdemi véleményt adni, mivel S. Ábel a részletes vizsgálathoz nem járult hozzá, “egyáltalán ki sem nyitotta a száját”, mindenféle együttműködést megtagadott. A szakértők azt indítványozták, hogy S. Ábel elmeállapotát intézetben figyeljék meg. A vádlott ügyvédje, Futó Barnabás a győri vizsgálatról a szünetben az Indexnek azt mondta: a körülmények olyanok voltak Győrben, hogy azok alapján döntött úgy S. Ábel, nem akarja alávetni magát a vizsgálatnak.

Tanára kiállt mellette

A keddi tárgyaláson a bíróság meghallgatott több olyan tanút, akiknek beidézését a védelem kérte. Beszélt S. Ábel egyik volt egyetemi tanára, akinek - miután a tanár-diák kapcsolatuk megszűnt - tizenéves nevelt lányát tanította németre egy éven át S. Ábel. A tanú jó tanuló, szorgalmas, intelligens, kedves embernek írta le S. Ábelt, az egyetemen nem vette észre, hogy társai kirekesztették volna. Soha nem volt agresszív, halk és tisztelettudó volt, állította.

Megjegyezte, hogy ő a másoddiplomáját pszichológiából szerezte, és soha nem látta a leghalványabb jelét sem annak, hogy tartani kellene S. Ábeltől. Különben nem bízta volna rá a lányát, tette hozzá. Elmondta, hogy a lánya is nagyon szerette tanáraként S. Ábelt, és sírva fakadt, amikor a tévében látta, hogy bilincsben vezetik el. “Én nem hiszek abban, hogy ő valaha bárkit is megölt volna” – mondta el hangsúlyozottan szubjektív véleményét az egyetemi tanár.

A lövészklubban is megdöbbentek

Semmilyen szokatlant nem tapasztalt S. Ábelnél az a tanúskodó fiatalember sem, aki egy internetes játékban ismerte meg a vádlottat, és eljártak együtt pókerezni, focizni is. Határozott nemmel felelt ő is arra a kérdésre, el tudná-e képzelni S. Ábelről, hogy embereket akart volna ölni.

S. Ábel számára kedvező tanúvallomást tett annak a budai lőtérnek a két munkatársa is, ahová a vádlott 2008 óta sportlövészetre járt, és ahonnan legálisan beszerezte a fegyverét. Nyugodt, normális, tisztelettudó fiúnak írták le, akinek nem volt semmi kirívó a viselkedésében. Elmondták azt is: egyáltalán nem számít ritkaságnak, hogy a lövészklubba járók előbb-utóbb saját fegyvert akarnak. Őket is megdöbbentette tavaly S. Ábel letartóztatásának híre, nem tudtak volna ilyesmit elképzelni róla.

Kétarcúnak látta a barát

Tanúként idézték be kedden még S. Ábel két évfolyamtársát is. Mindkét fiú S. Ábel barátjának mondta magát. Az első tanú, aki már gimnáziumba is együtt járt vele, azt monda, hogy az utóbbi években S. Ábel egyre gyakrabban emlegette a külföldi iskolai ámokfutásokat, és szerinte azt is mondogatta, hogy szívesen követné a példát. Ő nem tudta eldönteni, hogy ez komoly-e vagy vicc, tette hozzá. Ugyanígy volt azzal is, amikor barája arról beszélt neki, hogy ő Isten. A tanú úgy fogalmazott, hogy “kétarcúnak” látta S. Ábelt: egyrészt volt a fiú, akivel jól el tudott beszélgetni, de máskor agresszív és visszahúzódó volt. Mindenesetre ő nem félt tőle. Tudott arról, hogy S. Ábel lövészklubba jár és fegyvere van. Állítása szerint ezt  egy alkalommal S. Ábel összefüggésbe hozta egy esetleges lövöldözéssel, de ekkor sem tudta eldönteni, hogy viccel-e. A bíróság szembesítette őt a vádlottal, aki tagadta mindezt. Mindketten kitartottak eredeti állításaik mellett, a szembesítés így eredménytelen volt.

A másik tanúskodó barátnak nem voltak ennyire erős állításai, de azt ő is megjegyezte, hogy S. Ábel emlegette a külföldi iskolai mészárlásokat, és azt is, hogy ő Isten. Azt mondta: nem tudta, hogy barátja csak polgárpukkasztásból beszél-e ilyeneket. Ő sem félt tőle, pedig tudott a fegyveréről. Az elfogása előtti fél évben nem találkoztak sűrűn. Bírói kérdésre azt válaszolta: megfogalmazódott benne az az érzés, hogy S. Ábel talán készül bosszút állni az őt ért sérelmekért, de ő nem tudta eldönteni, hogy képes lenne-e erre.

A keddi tárgyalás egyébként maratoni hosszúságú volt, mert a délelőtt jórészt azzal ment el, hogy az egyik megbetegedett ülnök lecserélése miatt – a büntetőeljárási törvény előírása alapján – a bírónak ismertetnie kellett az összes előző tárgyalás anyagát. Csütörtökön újabb tanúk – köztük rendőrök – meghallgatásával folytatódik a büntetőper. S. Ábel ügyéről részletesen itt olvashat, az Index vele készített interjúját pedig itt nézheti meg.