Torban az igazság

A versenyen középkori és reneszánsz ételeket alkotnak korabeli receptek alapján

A Somogy megyei, Marcali melletti kis falu, Nagyszakácsi népe nyolc éve vágott bele akkor kissé még délibábosnak számító vállalkozásába, s rendezte meg ezt a maga nemében egyedülálló szakácsversenyt, mely kezdeti hamvasságát a szó konkrét és ironikus értelmében is elvesztette mára, s igazi országos-regionális jelentőségű fesztivállá vált. Az eseménysor magva egy verseny, melyen különböző konyhák stábjai középkori és reneszánsz ételeket alkotnak korabeli receptek alapján, és ebből egy királyi asztalra illő menüt állítanak össze, mely ízeiben, látványában olyan, amilyennek a királyok asztalát ma elképzeljük. A háromnapos rendezvény csúcspontján, szombaton este vonulnak fel a terítékek, és kóstolja végig a zsüri a négyszáz fogást (csapást).

Hagyományteremtő célzat

Annak idején, nyolc éve a szervezők bevallottan "hagyományteremtő célzattal" kezdtek munkálkodni, pedig hát (mint az köztudott, mondaná Safranek a Macskafogóból) hagyományt teremteni nem lehet. A hagyomány, másnéven kultusz, egyszerűen lesz, egy dolog, egy esemény az utókor számára fontossá válik, mint pl. a karácsony, vagy a Vasa-futás. Az, hogy egy kis község, kihasználja a szinte semminél is kevesebbet, ami lehetőségek címén neki adatott, egyedülálló teljesítmény ugyan, de a hagyományokhoz meglehetősen kevés köze van. Somogy erősen kilóg a gazdagnak elkönyvelt dunántúli megyék sorából - az egy főre jutó GDP tekintetében hátulról a negyedik, csak a keletiek nyújtanak gyengébb teljesítményt. Az elmaradott, hátrányos helyzetű kistelepülések számára minden politikai kurzus a falusi turizmus fontosságát sulykolta a rendszerváltást követően, innen csurrantak pályázati pénzek, ilyen-olyan támogatások.

A közönségnek csak elenyésző töredéke volt külföldi

Az elmúlt tíz évben azonban szinte semmi érdemleges nem történt néminemű alibitevékenységen kívül. Valójában - ahogyan egy megyei idegenforgalmi szakember fogalmazott - falusi turizmus nem létezik. Pedig a közelben itt van a Balaton, mely szintén egyre kevésbé tudja felizgatni az áhított német vendéget, a falvakban egymást érik a rendezvények: Mesztegnyőn rétessütő verseny volt két hete, Lábod-Nagysallérban hétvégén vadételek versenyét rendezik, i ták dáljse. Már talán éppen Nagyszakácsi sikere teszi kissé egysíkúvá a dolgokat: ma falusi turizmus címszó alatt szinte kizárólag zabálás vár a nagyérdeműre.

Szombati kalandtúránkon azonban azt voltunk kénytelenek konstatálni, hogy az - egyébként nyilvánvalóan tízezres nagyságrendű - közönségnek csak elenyésző töredéke volt külföldi. A többség nagyrészt - építve kicsiny stábunk memóriájára - kaposvári, nagyatádi, barcsi, marcali arcokból állt, tehát magyar volt. A szervezés, már ami a forgalomirányítást és a parkoltatást illeti, inkább falusiasan lelkes, semmint szakszerű, stílusosan a nagyszakácsi temető frissen nyitott parcellájában kötöttünk ki, köszönhetően nyilván az újságíró-igazolványnak.

A Salamon Bajvívók Népszórakoztás - botrányos színvonalon

Röpke negyedórás gyaloglás után jutottunk a falu központjába, miközben százával húztak el mellettünk a szerencsésebbek. Ők egyszerűen fizettek a "passzusért" hatszáz forintokat, melyet aztán ki is kellett ragasztaniuk magukra.

Nota bene: Ez ombudsmani olvasatban egyébiránt azt jelenti, hogy Nagyszakácsi közterületeire nemes egyszerűséggel belépőjegyet szedtek, tehát akinek ezidőtájt jutott eszébe meglátogatni rokonait, vagy csupán alkotmányos jogával élve sétálni akart egyet Magyarország eme kies vidékén, azt kábé két USA-dollár ellenében tehette meg mindezt.

Visegrádi-nagyvázsonyi kosztümös gagyi

Amúgy az ide vezető úton egyetlen útbaigazító tábla vagy plakát sem volt, ahogyan a közeli, Balaton-parti településeken sem láttunk ilyesmit - a hetes út mentén erotic-showra invitálták a nagyérdeműt, stílszerűen minden villanyoszlopon. A két dolog nyilván összefügg - mármint a reklám és a külföldiek hiánya. A megyei lap, uborkaszezon lévén, bőséges beharangozóval szolgált, így a helyi erők komoly számban képviseltették magukat - a tömeg és a hőség helyenként elviselhetetlen volt.

A rendezvény központjában, az alakulótéren folyamatos népszórakoztás folyt időnként botrányos színvonalon. Akinek a Salamon Bajvívók magánszámaihoz, netán a szóvivő bohóc humorához szerencséje volt, igen hamar torkig lett. A sólymoknak meg egyszerűen melegük volt. Igazi visegrádi-nagyvázsonyi kosztümös gagyi félpénzért, súlyosbítva Balázs Palival. Akadt persze kivétel is, igaz, ők nem most kapták fel a reneszánsz stílust: Musica Antiqua, Hévíz.

A sólymoknak egyszerűen melegük volt

A többség - talán éppen ezért - a valódi látványosság környékén taposta egymást. A sátorsoron készültek a pályaművek, többnyire nyílt tűzön, nyársakon sültek az angolnák, a malacok, a szárnyasok, épültek a több emeletes, díszes tálak, mellettük kiplakátolva a menü amolyan reneszánsz nyelven, imígyen: "Az kecsegehalak hidegen koronázva, ama pórul járt mezei nyulak pecsenyéje szilvás mártással, pityókás vilmosnak körtéje és szömörcsök szerszámosa..." (Ez utóbbi nyilván valami vacsora utáni ordas disznóság, korabeli stílusban.)

Emlékezzünk meg e helyt a győztesről: Prikryl József 34 éves zalakarosi mesterszakács műve lett az első, ő nyerte Mátyás király arany vándorfakanalát, tizenöt induló közül. Mátyás menyegzőjének mintájára huszonnégy fogásos menüt készített, melyet aztán a királyi lakomán fogyaszthattak el a kiválasztottak, és persze azok, akik nem sokalltak tízezer forintot fizetni egy vacsoráért... A győztes menü önköltsége egyébként kétszázezer forint körül volt.

Huszonnégy fogásos menü Mátyás módra

A többi majd' négyszáz ételt tombolán sorsolták ki, de ezen kívül is fogyott szépen étel-ital. A borversenyben a szőlősgyöröki Szent Anna Borház borai taroltak: a Királyok Bora címet egy 1997-es Barrique Merlot kapta. A falu portáinak egy része ilyenkor kinyílik - 13 népi udvarban (Buzsáki Udvar, Szenyéri Udvar) leginkább a környékbeli falvak vállalkozói pakoltak elő, népi ételek, fafaragások, hímzések kellették magukat. A szervezők saját bevallásuk szerint csak a valódi népművészetnek adtak teret - a PVC csicsabazár, ringlis és lövölde száműzetett, bár a stilisztikai igényességhez képest ordas mázolmányok sorjáztak itt-ott képzőművészet címén: szarvasok néztek bele a naplementébe, és bőgtek. A falusiak egyébként ötvenezer forintot fizetnek egy nyitott udvarért az önkormányzóságnak.

A rendezvénynek komoly reklámértéke van ma már

Mindent egybevéve, nehezen elképzelhető, hogy a rendezvény ne hozna vaskos hasznot a szervezőknek. A belépőjegyek, a támogatók, a vállalkozók bérleti díjai bőséges megtérülést sejtetnek, s ez így is van rendjén. A rendezvénynek komoly reklámértéke van ma már, s eljutni ide nyilván csak szívós munkával és nem kevés leleményességgel lehet. Kérdés, merre fejlődhet tovább az ilyen vállalkozás, hiszen látszik, hogy elérték a falu befogadóképességének határát: A forgalomirányító biztonsági emberek leizzadtak egy-két garnitúra feliratos pólót estére kelve. Jó esetben eljuthatnak arra a pontra, hogy a külföldiek megkedvelik majd, és elárasztják a rendezvényt, így megsokszorozhatják a bevételt. Ez azonban gyaníthatóan sokára lesz még: addigra pedig már mi sem leszünk bennszülöttek saját hazánkban, hogy egy népszerű politikus szavaival éljünk, és egységesen euróval fizetünk majd a pékné módra szájbalökött kecsegéért.

Intermezzo A konyha örömeinek hódoló tömegek kínos közjátéknak lehettek tanúi: Az egyik kapu előtt dulakodás támadt, a rendezők egyikének ingét megszaggatták, a marcali rendőröknek kellett beavatkozniuk. A porta a hangzatos ,,56-os udvar" nevet viselte, és természetesen egy lyukas zászlóval volt kidekorálva. A rendezők megkérték a tulajdonost, hogy vegye le a dekorációt, mivel ez politikamentes rendezvény. Miután kedvesen eltanácsolták őket, mindezt megtették maguk, ekkor tört ki a verekedés. A kutyakomédiának meghívott vendégként Tamás Károly FM államtitkár is tanúja volt. Az 56-os Magyar Vidék egyesület szervezte tagjainak az összejövetelt, e szervezet elnökeként vett részt a politikus a baráti találkozónak nevezett, családias összejövetelen. Kérdés, mindezt miért kellett a szervezők kérése ellenére demonstrálni. A falu dolgaiban tájékozottak úgy tudják, Péter Mátyás, a házigazda súlyos konfliktusban áll a polgármesteri hivatallal, több mint egymillióra büntették engedély nélkül építkezés miatt. A példátlan méretű büntetés ügyében demonstrálni készül a Parlament előtt. Feltételezések szerint ezért igyekszik borsot törni a nagyszakácsi testület orra alá...