Új kutakra kötné Esztergomot a polgármester

Nem engedélyezi a vezetékes ivóvíz fogyasztását Esztergom polgármestere, amíg hitelt érdemlően nem sikerült bizonyítani, hogy a dorogi veszélyeshulladék-égetőből nem került egészségre káros anyag a vízvezetékekbe. Meggyes Tamás a Magyar Hirlapnak úgy nyilatkozott, nem a cégen múlott, hogy nem pusztult ki a város.

A polgármester azt is elképzelhetőnek tartja, hogy megfelelő tisztítás után átkötik a karsztvízkutakra az ivóvízhálózatot. A vezetékes víz szennyezésére máig nincs bizonyíték, de a polgármester szerint kérdéses, hogy a hulladékégetőből esetlegesen kijutott "agresszív" hatású gyógyszeripari hulladékok, hormonok, idegnyugtatók milyen hatással lehetnek az emberekre.

Hat napot késtek

Július 30-án a francia tulajdonban lévő üzemből szennyeződés került a Kenyérmezei-patakba, majd a Kis-Duna-holtágba. Az önkormányzat szerint csak hat nappal később tájékoztatták őket arról, hogy a szennyeződés az olaj mellett számos veszélyes anyagot is tartalmaz. Csütörtökön ezért Esztergomban, Esztergom-Kertvárosban és Tokodaltárón megtiltották a vezetékes ivóvíz fogyasztását. A lakosság azóta lajtos kocsikból és palackból kap tiszta ásványvizet.

"Nem a cégen múlott, hogy nem pusztult ki a város" - mondta szó szerint a polgármester. Szerinte a francia tulajdonú hulladékégetőmű időhúzásra játszott. "Csak azért jelentette hat nappal a szennyezés után a vízbe került anyagokat, mert ez idő alatt még a legkárosabb vegyületek is feloldódhattak" - nyilatkozta a Magyar Hírlapnak.

Hiba volt eltitkolni

Balfogás volt az Onyx Kft. részéről, hogy az első időkben kizárólag fáradtolaj-szennyezést jelentett be, mondta az MTI-nek a dorogi székhelyű Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE) elnöke, Lieber Tamás.

Az egyesület több tagja magánszemélyek felkérésére bejárta az érintett területet, és arra a megállapításra jutott, hogy hiba és felelőtlenség volt a cég részéről a szennyezés mibenlétének eltitkolása, ugyanis a katasztrófavédelem ennek alapján szervezte meg a mentesítést, és az időveszteség súlyos következményekkel járt. Leiber úgy fogalmazott: "Az olajhártya perlittel történő felitatása nem oldotta meg a problémát, hiszen az olaj az a komponens, amely most a legkevesebb gondot okozza. Sokkal veszélyesebbek azok a mikroszennyezők, melyek a különböző gyógyszergyári segédanyagokkal, oldószerekkel kerültek a vízbe, s melyek láthatatlanul és megállíthatatlanul közelednek a Dunába."

A természetvédők szerint el kellene bontani a Tát község határában húzódó, Nagy-Duna és Kis-Duna-ág közötti töltést, és helyette szabályozható zsilipkaput kellene létesíteni, mert ha a főágból a víz zavartalanul áramolhatna a Kis-Dunába, akkor a szennyezett víz néhány nap alatt kicserélődne.