Nem mindenkit öltek meg a móri mészárosok
Móron látszólag már csak az Erste bank egykori fiókja mellett látható emlékmű utal a szörnyűségre. A bank a központba költözött, csütörtöki ottjártunkkor a helyén nyitott műszaki bolt szűkszavú eladóit találni. Megvan a véleményük, de a központ nem enged minket a helyszínen forgatni, és ők sem szívesen beszélnének.
A polgármester szerint amúgy jellemző az egész településre, hogy az emberek bezárkóztak, és még generációkon keresztül hordozzák az erőszak emlékét.
De nem mindenki hallgat. A móriak egy része, amióta kiderült, hogy korábbi szkepszisük beigazolódott, és annak idején mégsem a valódi elkövetőket kapták el, kicsit megnyílt. Reménykednek, most talán tényleg az igazi gyilkosok bűnhődnek meg.
A környéken egy idős néni, akinek a szomszédját annak idején lelőtték a bankban a halálbüntetést tartja a gyilkosok büntetéséhez méltónak. A főtéren egy koros, színesen öltözött asszonyt találtunk, aki a legkedvesebb barátnőjét siratja a vérengzés óta. Az asszonyról kiderül, 2002 május 9-én ő is a bankban volt. Éppen dolgozott, amikor a fegyveresek rájuk törték az ajtót, de szerencséjére neki valahogy megkegyelmeztek, mielőtt a többeieket lepuffantották volna, elkergették. Elfutott, aztán szólt a rendőröknek.
Talán egyedül az Erste bank az eset óta biztonságos körülmények között dolgozó helyi alkalmazottai nem tudnak a helyzettel mit kezdeni. A bankfiók vezetői a napokban szabadságra mentek, helyetteseik elutasítóak, mintha lelkiismeret-furdalásuk lenne. A bizotnsági őr az Indexet két kérdés után kis híján kidobja. Talán tudják ők is, még nincs vége a történetnek.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.