Hawaiiról érkezett helyszínelők keresnek egy katonát Nemesvitánál

Emberi csontok kerültek elő Nemesvita külterületén, a Balatontól néhány kilométerre, egy tőzeglápos területen, ahol az USA katonái (az eltűntek, fogságba esettek és elhunytak megtalálásával foglalkozó JPAC nevű szervezet emberei) és egy Hawaiiról érkezett régész-antropológus kutat egy 1944-ben lezuhant amerikai gép személyzete után.

Becslések szerint legalább 30 millió forintba került az a kutatás, amelynek az eredményeit szerdán mutatták meg April H. Foley amerikai nagykövetnek, aki néhány újságíró kíséretében látogatott el a Tapolcától délnyugatra lévő területre.

1944. június 30-án lőtték le a gépet

A B-24H típusú, Liberatornak is nevezett repülőgép Ausztria feletti bombázásra indult 1944. június 30-án egy olaszországi támaszpontról. (Egyes források szerint nem osztrák célpontja volt, hanem a blachhammeri német olajfinomítót kellett volna bombáznia.)

A gép azonban nem tudta teljesíteni küldetését, valószínűleg el is tévedt, és lemaradt kötelékétől, ezek után valószínűleg magyar vadászgépek lőtték le, bár német gépek is támadták. Magyar hadtörténészek szerint a Veszprémből felszálló magyar 101. vadászosztály, vagyis a "Pumák" Messerschmitt 109G vadászgépei lőtték le a Liberatort. A légi győzelmet Huszár András zászlósnak igazolták - ezt írja Pataki Iván, Rozsos László és Sárhidai Gyula a Légi háború Magyarország felett című kötetben.

Más források szerint egy kétmotoros német vadászromboló lőtte le a Liberatort. Vadászrombolói egyébként a magyar légierőnek nem voltak.

Akárki is lőtte le az amerikai repülőt, a sérült gép a 15. légihadsereg 460. bombázócsoportjába (Bomber Group) tartozott. A Liberator végül egészen a Balaton partjáig jutott, és ott, Nemesvita külterületén csapódott be.

Egy túlélő kezdeményezte a kutatást

A személyzet tagjai közül féltucatnyi ember túlélte a bevetést, ketten meghaltak, egy embert pedig mind a mai napig eltűntként tartanak nyilván, bár valószínűleg a nemesvitai becsapódáskor vesztette életét. Martin F. Troy törzsőrmesterről van szó, akire a gép egykori személyzetének egyetlen még élő tagja, egy Lenburg nevű világháborús veterán hívta fel a figyelmet. Lenburg megkereste nemrégiben kongresszusi képviselőjét, és rávette, hogy az amerikai haderő próbálja meg felkutatni Troy maradványait.

A mostani kutatás Troy után kezdődött tehát, és egyelőre biztosat még nem tudnak mondani a szakértők, de találtak két csigolyát, combcsontdarabokat és egy kisebb koponyatöredéket Nemesvita külterületén. Bradley Sturm antropológus elmondta, hogy a DNS-vizsgálat igazolhatja majd minden kétséget kizáróan, hogy tényleg Martin F. Troy maradványait találták-e meg.

Ideiglenes utat is építettek

George Murphy, a kutatócsoport katonai vezetője arról beszélt, hogy Troy családját már értesítették arról, hogy keresik az 1944-ben eltűnt katonát, de amíg nem azonosították a csontokat, nem informálják hivatalosan a hozzátartozókat, nehogy egy utóbb tévesnek bizonyuló információ feleslegesen megzavarja a lelki nyugalmukat.

Nemesvitán az amerikaiak egyébként hatalmas erőfeszítéseket tettek Troy maradványainak megtalálására. Előbb egy ideiglenes utat építettek a természetvédelmi területre, ahol exkavátorokkal ástak ki egy hatalmas gödröt, a gép becsapódási helyén. Ezután víz- és áramforrást hoztak ide, a kiemelt földet pedig erős vízsugárral és egy nagy szitával szűrik meg. A vízelvezetést is megoldották, hogy átmenetileg szárazon tartsák a kutatási területet.

Visszaállítják az eredeti állapotot

Az átrostált földből előkerültek a gép kisebb töredékei is (a nagyobbakat a helybeliek már a világháború után valószínűleg széthordták). A kutatás hat hétig tart, mondta az Indexnek a terület osztrák tulajdonosa, és utána az amerikaiak visszaállítják az eredeti állapotot, elbontják az ideiglenes utat is.

Madai Zsolt tartalékos őrmester, a budapesti Hadtörténeti Intézet munkatársa elmondta, hogy más helyeken is várható, hogy amerikai katonák maradványai előkerülnek Magyarországon. Szabadegyházán két éve már kutattak az amerikaiak, de valószínűleg folytatják a munkát, mert a magyar kutatók időközben újabb nyomokat találtak. Ozora közelében is van egy becsapódási hely, sőt Tihanyban sem kizárt egy amerikai gép, illetve a személyzet maradványainak feltárása.

A lelassult bombázókat lőtték le a vadászok

Madai szerint a Dunántúlon, különösen a Balaton közelében van a legtöbb második világháborús amerikai bombázó roncsa. Ennek oka az, hogy a Balaton még éjszaka is kiváló tájékozódási pontot jelentett az esetlegesen eltévedt gépeknek. Általában az amerikaiak a tó egyik meghatározott részét jelölték ki egy-egy bevetés előtt találkozási pontnak, ha a kötelékek felbomlanának.

A légvédelem szerepe a nagyobb bombázók lelassítása volt, lelövésük nem a földi egységek feladata volt elsősorban. A lelassult bombázókat, amelyek már nem kötelékben vonultak, viszont már nem fedezték amerikai vadászgépek, a magyar és a német vadászok ekkor repültek rájuk. Általában így semmisítették e gépek többségét a második világháborúban.