Egy év lakótelepi portyázás után vidékre költözik a panelmalac

"Röfi, Röfiii, gyere csak, nézd mi van itt" – lehet hallani az Árpád hídi metróállomás közelében egy lakótelepi kutyafuttatóból. Aki arra jár, odakapja a fejét, jól hallotta-e, hogy ilyen nevet adnak egy kutyának. Nos, a nevet jól hallotta, de a látvány hatására a szemét kezdheti dörzsölni: egy jól fejlett sertés túrja a földet, miközben körülötte külöböző korú és fajtájú kutyák teszik a kutyák által megszokott kutyaszerű dolgokat.

Ő Röfi, a panelmalac, aki mindennapos rutinját tölti a lakótelepi földtúrással, majd azzal, ahogy odakocog egy 30 év körüli férfihoz és orrát az égnek szegezve kiveszi a mézes kekszet a kezéből. Az idill tökéletes, a csöndesen bóklászó, sötét bőrű, hasával a földet súroló malac szemmel láthatólag jól kijön az ugató állattársakkal, az ebek a jelek szerint elfogadták az urbánus környezetben minimum meglepő jelenlétet.

Amerikai ráncos helyett vietnami csüngő

"Röfi egy egyéves vietnami csüngőhasú malac" – tudjuk meg a kutyákhoz képest megtermett állat gazdájától, Lászlótól. Vele és egy hófehér, halláskárosult macskával lakik az egyik közeli panelház nyolcadik emeletén. És hogy miképp kerül egy ázsiai hússertés a budapesti tízemeletesek árnyékába?

"Volt egy kutyám, akit sajnos el kellett altatni, mert örökletesen rossz volt az idegrendszere. Gondoltam jó lenne egy otthon tartható nyugodt, stresszmentes háziállat. Röfit Szombathelyen vettük egy állatkereskedésben, az eladó azt állította, hogy Belgiumból hozatta és hogy ő egy amerikai ráncosorrú malac" – meséli László, miközben Röfi a cipőjéhez dörzsölgeti a füle tövét.

A kereskedő biztosította Lászlót, hogy a jószág papírjai rendben vannak, a törpe sertés legfeljebb 10-15 kilogrammosra nő meg, körülbelül akkora lesz mint egy tacskó. Az üzlet megköttetett, a kis ölbemalac pedig otthonra talált a körülbelül 35 négyzetméteres lakásban a rattan kanapé mögötti pokróckuckóban. Röfi nőtt, nőtt, növögetett, még iWiW-es adatlapja is kerekedett az idők során.

Nem tenyészállat

"Amikor elérte a 20 kilogrammos súlyt, akkor kezdtünk gyanakodni, hogy valakit itt nagyon átvágtak" – mondja László, akiben azonban nincs harag. Azt ma már nehéz lenne kideríteni, hogy a magyar kereskedő volt szemtelenül élelmes, netalán őt is jégre vitte a belgiumi kisállatdíler, vagy mindannyiukkal kibabrált a hasonló pofázmányú malacokat alkotó természet, miképp a rút kiskacsából szépséges hattyú lett.

Röfi jelenleg körülbelül ötven kilogrammot nyom, de már nem tudják a súlyát. "Amíg 20-30 kilós volt, ölbe kaptam, úgy mértük meg. Akkor annyira mobilis volt, hogy vittem is magammal mindenhová, a munkahelyemre is. Főnök vagyok ott, így nem volt gond vele" – meséli László. Annak ellenére, hogy mostanra már vaskosabb lett, nem túlzás kijelenteni, hogy ő a környék sztárja. László naponta leviszi sétálni, a kutyát sétáltatók többsége kifejezetten kedveli a különleges állatot. Vannak persze akiknek szúrja a szemét a szokatlan sörtés kedvenc, ez főként abból adódik, hogy azt hiszik a malac koszos, büdös, betegségeket terjeszt.

"Volt hogy odajött hozzám egy idősebb úr miközben Röfivel sétáltunk. Kérdi kedvesen, hogy hol lakunk, mondom amott abban a házban. Ekkor mintha kattant volna benne egy kapcsoló: hát csak azért mert fel fogom jelenteni. És faképnél hagyott" – eleveníti fel László a kurta-furcsa dialógust. Röfi gazdája nem hagyta kibontakozni a konfliktust, felhívta a kerületi önkormányzatot, és beavatta az illetékeseket, hogy van neki egy kissé nagyra nőtt, csendes, szobatiszta, herélt házimalaca, mi a teendő? "Némi röhögcsélés után kapcsolták az egyik jogászt, aki azt mondta, hogyha nem tenyészállatról van szó, akkor nincs szükség különösebb tartási engedélyre, maradhat nyugodtan a lakásban."

Vígkedélyű, rágozó malacka

Röfi étrendje meglehetősen változatos, ami persze nem csoda, hiszen mindenevőről van szó. Naponta megeszik egy vekni kalácsot, az édes pékárut egy liter tejjel öblíti le. Szereti a tésztaféléket, de sok zöldséget is fogyaszt. Egyetlen gyengéje az édesség: gumicukorból és kekszből bármikor képes egy jó adagot befalni. A legkülönlegesebb kedvence a rágógumi, amit emberhez illően fogyaszt: addig rágcsálja, amíg van még valami íze, ha már csak az ízetlen gumidarab maradt, akkor kiköpi. Épp csak lufit nem fúj belőle.

Az orálisan fixált malac gyakorlatilag mindent a szájába vesz és megrág, amihez hozzáfér, miközben gazdájával beszélgetünk, épp a cipőfűzőnket bontogatja lelkesen szuszogva. "Régen még cigizni is akart, de azt már igazán nem hagytuk neki" – nevet László. A rágóval is úgy ismerkedett meg, hogy egy linóleumról felvakart egy odaragadt, használt rágót. "Na, az már tényleg gusztustalan volt, úgyhogy inkább adtunk neki egy épet" – meséli a büszke tulaj.

Önérzetes, de jólelkű

Közben elindulunk Röfi birodalma felé, magunk mögött hagyva a vígkedélyű, füvet rágcsáló malacot, akit László az egyik ismerősére bíz. "Kicsit sokáig tartana, míg elballagnánk hazáig. Bár tud ő szaladni is, le is sprintel minket ha akar, de inkább a csöndes poroszkálás jellemző rá" – mondja László. A kis lakásban gyakorlatilag semmi nyoma annak, hogy itt egy félmázsás sertés lakik, se szag, se piszok, se rendetlenség, csak pár szétrágott gumimalac árulkodik Röfi szokásairól.

A malac tiszta állat – magyarázza László a dolgot, és ez első hallásra kétségkívül szokatlannak tűnik. Röfi is szobatiszta lett már az első hetekben, a gazdája szerint "igénye van" a rendre. Ha porszívózáskor odébb pakolják a rongyait, méltatlankodó röfögéssel összeszedi azokat – van boldog röfögése is, amikor egészen más hangot ad ki, mint általában –, és visszaviszi a helyére. Amikor egy tüzelő macska jelet hagyott a pokrócán, addig nem volt hajlandó rámenni, amíg ki nem mosták.

Röfi nemcsak tisztaságmániás, hanem önérzetes is. László haverjait például nem szereti, pontosabban megérzi, hogy azok kinevetik őt, és ezért előszeretettel harapdálja azok bokáit. Emellett igazi kis hős: korábban voltak a lakásban tengerimalacok és hörcsögök is, azokat rendszeresen "kiszabadította" a ketrecből – igaz, a kajájukat cserében megette.

Vidékre megy

Bármennyire is megszokta itt az életet az okos, ragaszkodó Röfi – aki minden délelőtt 11-kor odaáll a lakásajtóhoz, és jelzi, hogy indulni kellene a kétórás sétára, de ugyancsak odaáll az ajtóhoz, ha az általa kedvelt szomszéd bácsi hangját hallja a folyosóról –, mostanra kinőtte a panellakást, a nyolcadik emeletet, ahonnan lefelé csak lifttel tud jönni.

Így Röfi hamarosan búcsút vesz a városi élettől. "Jobb lesz neki vidéken, egy kertes házban" – mondja László. A tervek szerint április 8-án, húsvét vasárnap költözik vidékre ideiglenesen – amint Lászlónak sikerül kertes házba költöznie, visszatér hozzá –, így pár napon belül szegényebb lesz a rendőrpalotával szemközti embertelep egy kiegyensúlyozott és boldog lénnyel.