Nem ismerte el bűnösségét Princz

Prinz Gábor meghallgatásával folytatódott a Főváros Bíróságon az október 19-én kezdődött "Postabank-per". A keddi tárgyaláson a mintegy 36,1 milliárd forintos hűtlen kezeléssel vádolt hét vádlott közül csak a bank volt elnök-vezérigazgatója vallomástételére került sor, miután a bíró röviden kitért a vádirat körül kialakult nézeteltérésre. A bíró álláspontja szerint különböznek az eljárásjogi álláspontok az általa az ügyészségnek pontosításra visszautalt vádirattal kapcsolatban. A tárgyaláson immár három ügyvéddel képviseltette jogi védelmét Princz, így két fiatal kollégája mellett Bárándy Péter, a Medgyessy-kormány igazságügyminisztere is jelen volt a tárgyalóban. (Lásd keretes írásunkat.)

"Nem követtem el bűncselekményt"

Az adategyeztetés után feltett obligát bírói kérdésre Princz Gábor tagadólag felelt, azaz nem ismerte el bűnösségét, "nem követtem el bűncselekményt" - jelentette ki. Ezután a Postabank történetét elevenítette fel az elsőrendű vádlott a vádirat első pontját illetően. A vád szerint 1995 elejére a Postabank jövedelemtermelő képessége csökkent, aminek oka a forrás-eszköz arány felborulása, az eszköz oldalon a jövedelmet nem termelő befektetések arányának növekedése volt, amit a bank követelésrendezési gyakorlata is befolyásolt.

A bank viszonylag magas, fix kamatozású konstrukciókkal drágán szerzett forrásokat, elsősorban lakossági betétekből (talán sokak számára emlékezetesek még a "+4%" reklámok); az így szerzett pénzeket pedig gazdálkodó szervezetekhez helyezte ki hitel formájában. A lakossági betétek rövid lejáratúak voltak, míg a kihelyezett hitelek közép illetve hosszú lejáratúak. A bank működése során tudatosan alacsonyabb szintű céltartalék-képzési politikát folytatott, mint más pénzintézetek, áll a vádiratban.

A veszélyes zóna

Princz Gábor, aki a pénzintézet első számú vezetőjeként a bank működéséért volt felelős, úgy nyilatkozott, hogy kimagasló teljesítményt nyújtottak, amikor 1988 júniusában kétmilliárd forintos jegyzett tőkével, háromezer-kétszáz postahivatalt "kvázi kibérelve" elindították a Postabankot, pár év alatt saját üzlethálózatot hozva létre. A többek között folyószámlavezetéssel, hitelezéssel, betétgyűjtéssel foglakozó pénzintézet "nagy" ügyfelei közé - a rendszerváltás utáni piaci helyzetnek megfelelően - kezdetben főleg állami cégek tartoztak. "Gyorsan és eredményesen fejlődtünk", vélekedett a vádlott, aki elmondta, hogy a kezdeti tőkeszegénységet többszöri tőkemelésekkel kompenzálták, a gyors növekedés fenntartása érdekében.

A kockázatos hiteleket firtató bírói kérdésre a vádlott úgy válaszolt, hogy "nem nagyon voltak ilyenek", bár "veszélyes zóna" kétségkívül volt. Példaként az alumíniumipari cégeket említette Princz, aki szerint azonban az ilyenkor kötelezően képzendő céltartalékokkal rendelkezett a bank. Az államgazdasági szempontból fontos, pénzintézeteknek adós cégeket 1990 és 1992 között konszolidálta az állam, így a Postabank közvetve körülbelül nyolcmilliárdos állami támogatáshoz jutott, derült ki a tárgyaláson.

"Mások voltunk"

Nem volt semmiféle feszültség a Postabank tőkéjében, 1996-ban egyes szakértői becslések szerint 40-45 milliárd forint értékű volt a pénzintézet hálózata, ami 2,5 millió ügyfelével az ország második legnagyobb bankja volt, állította Princz, hozzátéve, hogy akkoriban az összes pénzintézet hasonló gondokkal küszködött. Bírói kérdésre a volt elnök-vezérigazgató elmondta, hogy a bankfelügylet folyamatosan szemmel tartotta a Postabank működését, a tulajdonosi űléseken is mindig jelen volt a felügyelet képviselője, de soha semmilyen kifogást nem emeltek, semmiféle szankcióra nem volt szükség, minden közgyűlésen elsöprő többséggel választották újra a menedzsmentet.

Ezután egy 1995 áprilisában kelt levelet ismertetett a bíró, amiben a bankfelügyelet figyelmezteti Princz Gábort, hogy gondok vannak a Postabanknál. A levél többek között tőkemelést sürgetett, félrevezetőnek és megtévesztőnek ítélte az "agresszív reklámkampányt", kifogásolta az eszköz-forrás szerkezetet és hogy hitelkonstrukcióival "nagy adósokká" tette a bank a hitelkonszolidáció előtt álló céges ügyfeleit, így érve el nyereségességet. Princz szerint az állam azért neheztelt a Postabankra, mert bővülő tevékenységkörével "elorozta az állampapíros ügyfeleket". A "fiatal és jól működő marketingstruktúrával" rendelkező pénzintézet a piacért folytatott verseny miatt került konfliktusba az állammal, derült ki a a vádlott szavaiból. "Miért nem kedvelték magukat?" - kérdezte a bíró. "Talán mert mások voltunk" - hangzott Princz válasza, aki szerint a lakosság körében "hallatlanul népszerű" volt az 1995-ös évet tízmilliárdos tőkemeléssel és nyereséggel záró Postabank.