Szaddám Huszein, a szépíró
Ki más írhatta volna?
Nincs feltüntetve fedőlapon az író neve, csupán az a talányosnak szánt, de váratlannak éppenséggel nem nevezhető megállapítás szerepel ott, hogy "a regényt a szerzője írta". A belső lapok egyikén az a bővebb magyarázat található, hogy "az író alázatból, szerénységből" nem kívánta megadni a nevét. A hivatalos sajtó gőzerővel népszerűsíti, magasztalja a 713 oldalas munkát. Íme egy szemelvény az elragadtatott méltatásokból: "A mű olyan új utakon jár, amilyenekre senki sem tudott lépni az utóbbi évszázadban".
Nem ma kezdte
Az olvasók szerint kevés kétség marad ezek után, ki lehet a könyv írója. Szaddám Huszein tavaly - névvel - megjelentetett egy hasonló stílusú regényt, Zabibah és a király címmel, s azt is a mostanihoz hasonló kincstári elragadtatás kísérte. A könyv - bevezetője szerint - "utazás az igazságtalanság elleni harc és az erények világába". Hőse egy iraki katona, aki részt vett a nyolcvanas években az Irán elleni háborúban, majd az öbölháborúban is. Megsebesült, iráni fogságba esett, de sikerült megszöknie, és hazatérnie Bagdadba.
Love story politikai allegóriával
Az új regényben van édesbús szerelem, vannak nehézségek a szerelmesek boldogságának útjában, és megvan minden más is, amit a nyájas olvasó elvár egy közönségsikerre számot tartó regénytől. És vannak benne allegóriákba burkolt sanda sértések is a Bagdaddal szembehelyezkedő iraki kurdok és "az áruló" Kuvait címére, amely a fél világgal szövetkezett Irak ellen, az ellen az ország ellen, amelyhez "igazság szerint" - Szaddám Huszein igazsága szerint - tartoznia kellene.