Felmentették Kanada legfiatalabb halálraítéltjét

2007.08.29. 17:45
A kanadai Steven Truscott 14 éves korában került börtönbe, egy osztálytársa meggyilkolásával és megerőszakolásával vádolták. Először kötél általi halálra ítélték, majd büntetését életfogytiglanra enyhítették. 1969-ben végül kiszabadult, de ártatlanságát csak egy 2004 óta zajló perben tudták bizonyítani.
Truscott 1959-ben

Negyvennyolc év után mentettek fel egy kislány megerőszakolása és meggyilkolása miatt ártatlanul halálra ítélt kanadai férfit. A bűntény 1959-ben történt, az áldozat a 12 éves Lynne Harper volt. A gyanú azonnal egyik osztálytársára, Steven Truscottra terelődött. Vele látták utoljára a kislányt.

Az akkor 14 éves fiút rövid úton, alig két hétig tartó tárgyalás után kötél általi halálra ítélték. Ő a kanadai történelem legfiatalabb siralomházi lakója. Büntetését később életfogytiglanra változtatták, 1969-ben pedig szabadlábra helyezték. Részben a nagy port felkavaró ügy hatására törölték el Kanadában a halálbüntetést 1976-ban.

Szabadulása után Truscott megváltoztatta a nevét és családot alapított. Már két gyereket felnevelt, amikor 2000-ben egy tévécsatornának sikerült kamera elé állítania. Nyilatkozata és a csatorna oknyomozó riportja nyomán civil szervezetek kampányt indítottak, ennek hatására pedig a kormány 2004-ben perújrafelvételt kezdeményezett, és elismerte, hogy valószínűleg ártatlanul ítélték el.

2006-bana bíróság előtt

Az áttörést a halottkémi jelentés hozta meg, amely szerint az áldozat egy nappal később halhatott meg, mint ahogy azt az ügyészség állította. A fiú viszont akkor éppen iskolában volt, tehát biztosan nem ő a tettes. "Az új bizonyítékok fényében megállapítható, hogy az ítélet jogellenes, ezért érvénytelen" - áll a fellebbviteli bíróság végzésében.

"Soha nem hittem volna, hogy ezt megérem" - mondta a most 62 éves Steven Truscott szerdán, a határozat kihirdetése után. Az ügy tovább folytatódhat, mert a bíróság döntése csupán azt jelenti, hogy Truscott nem gyermekgyilkos, ártatlanságát viszont nem mondta ki, pedig az ügyvédek ezt akarták elérni. Az 1959-es ügyben a vádat képviselő ügyészség mindenesetre nem fellebbezz a döntés ellen, hanem kártérítést javasol és nyilvánosan bocsánatot kért.