Egy magyar kormány csakis derűlátó lehet

Az elmúlt évtizedben dinamikusan robogott a gazdaság, a 2001-től kezdődött időszakban nemigen volt olyan év, hogy a GDP-bővülés ne érje el a 4-4,5 százalékot. Volt időszak, amikor 6 százalékon tetőzött. Közben az infláció az évezred eleji 6 százalék körüli szintről néhány év alatt egészen 2 százalékig esett, és azóta sem nagyon lépi át a 4 százalékos értéket.

Szép, ugye?

Még szebb, hogy ez a történet Magyarországról, a magyar gazdaságról szól.

Elvben.

Az adatokat ugyanis a 2000 óta benyújtott költségvetési törvényjavaslatokból gyűjtöttük össze. Ezekben a tervezetekben a kormány minden alkalommal felvázolja az ország következő évi – olykor több évre szóló – gazdaságpolitikai fejlődési pályáját, az úgynevezett makropályát. Az adatsorban szerepel többek között az, hogy a kabinet milyen mértékű bruttó gazdasági növekedést (GDP-bővülést) és milyen mértékű inflációt prognosztizál a következő évre, évekre.

Aztán másfél évvel később kiderül, jól tippelt-e.

Az elmúlt tíz évben az aktuális pénzügyminiszternek – illetve most már nemzetgazdasági miniszternek – nyolcszor sikerült föléterveznie a GDP-bővülést és nyolcszor alullőnie az inflációt. A tíz év alatt összességében 35,05 százalékkal kellett volna nőnie a gazdaságnak – ez nem kumulált adat, csak a prognózisban szereplő számok összege –, a tény 21,1 százalék lett, vagyis 13,95 százalékpont az eltérés. Az inflációnál kisebb, 9,35 százalék a különbség, összesen 51,45 százaléknyi inflációkat vártak a költségvetési törvények benyújtói, ám 60,8 százalék lett az árszint növekedése (ez sem kumulált adat).

A 2001-es és 2002-es költségvetésről egy törvény, a 2000 decemberében elfogadott kétéves költségvetés rendelkezett, ebben mindkét esztendőre 5-6 százalékos növekedéssel és 5-7 százalékos inflációval számolt az első Orbán-kormány. A növekedés egyszer sem lett annyi, az inflációs célnál viszont 2002-ben sikerült jobbat elérni – igaz, ez kevésbé a kormány, mintsem a jegybank érdeme (az is igaz, hogy annak élén akkor a korábbi Orbán-pénzügyminiszter, Járai Zsigmond állt).

A 2002-es kormányváltás után a 4 százalék környékére jósolt növekedés időszaka köszöntött be: a 2003-as cél 4-4,5 százalék volt (ezért átlagoltuk 4,25 százaléknak, hasonlóan a többi olyan költségvetéshez, amikor tól-ig adatban adták meg a prognózist), majd a 2005-ös és a 2006-os is 4 százalék. Egyik sem jött össze, köztük viszont 2004-ben alulbecsült volt a 3,5 százalék: a Medgyessy- és első Gyurcsány-kormány váltását hozó évben 4 százalékkal dübörgött a pannon puma.

Azóta a 2006-os 3,7 százalék volt a legközelebb ehhez, de 2007 óta már a 2 százalék is elérhetetlen (viszont 2005-ben a Gyurcsány-kormány idején is sikerült a tervezettnél kisebb inflációt elérni, ami továbbra sem elsősorban a kormány érdeme volt, és szintén Járai Zsigmond jegybankelnöksége alatt történt).

Pedig a második Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormány már nem is álmodott nagyokat: 2007 után 3 százalékot elérő növekedést sem vártak. Ezzel együtt a Bajnai-kabinet volt a második, amely teljesíthető, sőt, felülteljesíthető GDP-célt határozott meg: a 2009 végén elfogadott 2010-es büdzsében 0,9 százalékos GDP-csökkenés szerepelt 2010-re, a gazdaság azonban végül 1,1 százalékkal nőtt (minden alkalommal a KSH szezonálisan és naptári hatásokkal kiigazított adatait vettük figyelembe).

Persze arról lehet vitatkozni, ebből mennyi még a Bajnai-kormány, és mennyi már a május végén hivatalba lépett Orbán-komány eredménye. Ami tény: a gazdaság mindegyik negyedévben nőtt, így az első és az Orbán-kormány gazdaságpolitikáját aligha érző másodikban is, de az is tény, hogy ezekben csak 0,2 és 0,8 százalékokkal, míg a harmadikban és a negyedikben már 1,7-1,7 százalék volt a bővülés mértéke.

A gazdaságpolitikát nemzetgazdasági miniszterként meghatározó Matolcsy György, egyelőre nagyon úgy tűnik, visszatért a Veres János és Draskovics Tibor által képviselt költségvetési tervezési gyakorlathoz: az erre az évre várt 3 százalékos növekedés aligha fog bekövetkezni, hiszen az első félévben 1,9 százalékkal bővült – ráadásul romló tendenciával – a GDP, és az inflációs mutató is magasabb a vártnál (itt szintén az első félévi érték szerepel a garfikonon).

Azt egyelőre nem tüntettük fel, hogy a kormány 2012-re 1,5 százalékos növekedés jósol. Azt viszont érdemes megjegyezni, hogy amikor legutóbb ilyen borúlátó volt a kabinet, az 2007 vége volt: 2008-ra csupán 1,2 százalékos növekedést prognosztizáltak. Akkor abból 6,5 százalékos visszaesés lett.