Nagyon nem mindegy, hogy milyen kerítést veszünk a déli záráshoz

Hirtelen mégis ráerősítettünk a menekültek elleni drasztikus fellépésre, és 175 kilométer hosszan 4 méter magas kerítéssel próbáljuk megakadályozni majd, hogy a zöldhatáron átjöhessenek emberek. A bejelentés olyannyira gyors váltás volt, hogy Kósa Lajosnak megint elfelejtettek szólni az egészről.

Ha viszont egyelőre ennyire csak az ötlet van meg, semmi kézzel fogható, akkor érdemes elgondolkozni azon, hogy milyen kerítést válasszunk. Merthogy sok jó lehetőségünk van. 

Egy hétvégi háznál se mindegy, hogy bontott palából vágunk oda valamit, milliókat költünk míves kovácsolt vas kerítésre automata tolókapuval, vagy csak közel ültetünk egymáshoz tujákat, az is jó lesz, nem látnak be. Esetleg elég egy zárt kaput kirakni, abból is érteni fog mindenki. Oda kell figyelni arra, hogy mi a cél, mi megy a házhoz, és persze hogy mi tetszik nekünk, a tulajdonosnak. 

Ha 175 kilométernyi nem túl változatos alföldi területre kell egy kellemes kerítést feltennünk lehetőleg olcsón, akkor több megoldás is rögtön kínálkozik. Először is nem kell feltétlenül kerítésben gondolkozni. Ha például kuvaszokat kikötnénk egymástól egyenlő távolságra, tízméteres láncokra, éhesen, ők lehet, hogy olcsón meg tudnák védeni Bács-Kiskun megyét a kormány szerint a jövőben várhatóan odaözönlő hordáktól. Ez például nem lenne szó szerint vett kerítés, de legalább biztosan magyaros.

Ha mindenáron kerítést akarunk, akkor sem kell feltétlenül az űrből is látszódó, kínai nagy fal típusú monstrumot építeni, mert az ilyesmi elég drága, és lehet, hogy felesleges is. Ha például csak négy méter magas, méterenként egy vezetékes villanypásztorban gondolkozunk, az kijön párszáz millióból. És a csípése, ha nem is mindenkit, de sokakat eltántoríthat attól, hogy megpróbáljanak átbújni.

A klasszikusabb kerítések közül egy sima acélsodronyos megoldás némi szögesdróttal az általunk megkérdezett szakértők szerint 4 méter magasan méterenként 30 ezer forintba kerülne, földmunkák, kamera, megfigyelőtorony, csapdák, aknásított terület és minden ilyesmi nélkül.

Biztonsági kerítésekben otthonosabb szakértőnk szerint eggyel hatékonyabb, ha elsőre felhúzunk egy kétméteres kerítést, majd egy pár lépéssel mögé egy négyméterest. Ezzel 10+30 ezerért lehetne megoldani a dolgot, persze szintén infralámpa, szekusok és minden más, akciófilmekből ismerős védelmi holmi nélkül.

Szor kettő

Rákérdeztünk a klasszikus, berlini falasabb megoldásra is, amikor egy kétméteres kerítés után egy négy méter magas, jól odarakott vastag betonfal akadályozza a menekülőket. Ilyet is lehet, de az már nagyjából 200 ezer forint lenne méterenként, még ha fel is használjuk végre Deutsch Tamás beléptetetőkapuit is.

A mostanában megvalósult  falakat nézve Spanyolországnak Melillában csak egy 11 kilométeres, háromméteres, sima szögesdrótos kerítés egymilliárd forintba került, ami 91 ezres átlagos méterárat jelent. Szögesdrótos kerítést nagyjából hasonló áron épített Görögország is pár éve, ők is csak 12,5 kilométernyit. Bulgária jobban belehúzott, és 1,6 milliárd forintért húztak fel 30 kilométernyi kerítést délre. Aztán kiderült, hogy valójában pont kétszer annyiba került.

Valószínűleg így lesz érdemes becsülnünk igazából nekünk is.