Alföldi Róbert: Ez egy primitív helyzet

A MASZK, azaz a Magyarországi Alternatív Színházi Központ, Színházi Szaktevékenységeket Támogató Egyesület, amely 1992 óta működteti befogadó színházként a szegedi Régi Zsinagógát, és 2020-ban 30. alkalommal rendezte meg a Thealter fesztivált, május 4-én arról tájékoztatta a közönséget, hogy a szakminisztérium pályázatán nem nyert működési támogatást. 

A több évtizedes múlttal és a koprodukciós előadásai révén számtalan szakmai elismeréssel méltatott egyesület tagjai értetlenül állnak a döntés előtt, 1995 óta ugyanis mindig sikerrel pályáztak a működési keretre. Közleményükben azt írják, míg 2019-ben 21,5 millió, tavaly, a Budapestre és vidékre osztott új rendszerben már csak 7 millió forintot kaptak, ami a pandémia miatti bevételkiesés mellett nagyon sok nehézséget okozott. Az idei évre vonatkozó, 2021. április 30-án nyilvánosságra hozott döntési listán viszont

A pályázati kiírásban megfogalmazott értékelési szempontok alapján a vidéki szervezeteket bíráló kuratórium a lehetséges 100 pontból mindössze 36 pontra értékelte a pályázatukat, hiába igyekeztek ezért a járványhelyzet okozta nehézségek ellenére is minden feltételt teljesíteni. A döntés súlyos financiális veszteséget jelent, főleg egy olyan év után, amelyben a járvány miatt a jegybevételeik 44 százalékkal estek vissza, ezért az egyesületnek újra kell gondolnia a lehetőségeit és az idei évre vonatkozó terveit is.

Gedzo és Kovács M. Norbert, a Szeged Podcast két műsorvezetője – Jászay Tamás színikritikus és Balog József egyesületvezető mellett – Alföldi Róbertet is megszólaltatta az ügyben, aki szombat este meg is osztotta az interjút a közösségi oldalán. A Nemzeti Színház korábbi igazgatója szerint nem meglepő, hogy a MASZK egy fillért sem kapott, ezt egy teljesen normális és logikus lépésnek tartja. Úgy gondolja, annak, ami a szó filozófiai, politikai és elsősorban művészi értelmében független, nem ad pénzt ez a kormányzat, amin szerinte egyáltalán nem kell csodálkozni. A problémát ő nem is ebben, hanem inkább az összefogás hiányában látja már évek óta.

„Szerintem mind a kvázi profi, mind a független színházi szakma elhalasztotta azokat a lehetőségeket, amikor összefogva, valós erőt képviselve föl lehetett volna ez ellen lépni. Én szkeptikus vagyok nagyon abban az ügyben, hogy bármit is lehet tenni,

mi magunk sem álltunk össze akkor, amikor bármelyik színházi területet érintették ezek a – finoman fogalmazva – ideológiai alapon történő elvonások. Nem is ideológiai, politikai alapon történő elvonások. Tehát ez egy logikus lépés. Miért adna ez a kormányzat olyanra pénzt, ami nem azt szajkózza, amit elvár, hogy szajkózzanak?” – tette fel a kérdést a Jászai Mari-díjas színész, rendező. 

Az, hogy a magyar társadalom, a magyar művészeti élet vagy a magyar színházi szakma ezt az elmúlt években ilyen módon kvázi hagyta, vagy hagytuk – nem akarom magam kivonni ez alól –, az szerintem sokkal szomorúbb. De én nem gondolom azt, hogy ez meglepő lenne. Én azt látom problémának, hogy ezen mindig elcsodálkozunk, hogy meg merik tenni. Bármit meg mernek tenni.

Arra a kérdésre, hogy az elmúlt 10 év kultúrafinanszírozásában azon kívül, hogy „aki nem a mi kutyánk kölyke, azt nem támogatjuk”, lehet-e látni bármi mást, Alföldi Róbert nemmel felelt, hozzátéve, hogy ő ezt az egészet ennél „pitibbnek” tartja. Szerinte, ahogy minden nagy dolog mélyén, ebben is emberi gyarlóságok, sértődések és frusztrációk vannak, amelyeket bizonyos politikai erők bizonyos történelmi pillanatban kihasználnak.

Én azt gondolom, hogy ma a magyar színházi szakmának a pápája, akitől igazándiból minden döntés függ, annak lehet, hogy az a belső meggyőződése, hogy ő valóban jót tesz, de az elindítója az az, hogy ő meg van bántva vagy meg volt bántva

– mondta az egykori színházigazgató, aki szerint mindennek, ami a kultúrában történik – amellett, hogy egyfelé kell húzni, és nem lehet mást mondani, mint amit a kormány képvisel – nagyon erős mozgatórugója a személyes sértettség. Hogy kit ért jelenleg a magyar színházi élet pápája alatt, arra csak annyit reagált:

A Thealter ügyében egyébként szerinte az a legnehezebb, hogy nem átlátható a döntési folyamat, mert nincs rá lehetőség, hogy az egyesület tájékoztatást kérjen a pontozás kapcsán, és ennek megfelelően esetleg változtasson dolgokon. Úgy gondolja, az, hogy nem fogalmaznak meg konkrétumot az ügyben, mutatja, hogy a háttérben ideológiai döntés áll. Ráadásul a Thealter egy olyan esemény, amilyen a 30 éves múltját tekintve szerinte nincs több az országban.

„Ez a legrégebbi színházi fesztivál Magyarországon, és az egyetlen olyan fesztivál, ami igazán nemzetközi is már az első pillanattól kezdve. Ha akarom, ez nagyon erősen hungarikum. De ugye ezek nem játszanak. Az eredmény, vagy az, hogy ez mit jelent, az ebben a konkrét kulturális közegben nem játszik, mert nem ez a fontos. Nem az a fontos, hogy mit csinálsz.

– jelentette ki Alföldi Róbert, hozzátéve: „Az a baj, hogy ez egy végtelen egyszerűen primitív helyzet, azt kell, hogy mondjam.”

Azt a kérdést, hogy lehet-e esetleg olyan fesztivált csinálni, ami megfelelő a hatalomnak, Alföldi Róbert már eleve problémásnak találta, hangsúlyozva, hogy egy művészeti fesztivál a szabadságról, a szabad gondolkodásról, a társadalomra való reflektálásról, a közérzetünkről kell hogy szóljon. Szerinte a gond ott kezdődik, hogy egy ilyen kérdésnél egyikük sem sikít vagy üvölt. Úgy gondolja, ennél pontosabban semmi nem tudja megmutatni, hogy milyen helyzetben élünk kulturális téren.

A Thealtert méltatva azt is kiemelte, hogy a fesztivál egy olyan esemény, amely akár a magyar, akár a határon túli magyar, akár a nem magyar nyelvű határon túli színházak legprogresszívabb előadásait gyűjti össze, azaz megmutatja, merre tart a színház. A rendezvényen olyan előadásokat lehet látni, amelyekből szerinte a nézők és az alkotók is profitálhatnak. Hogy vajon pont a progresszivitás lenne-e a probléma, azt naiv kérdésnek tartja. 

– vélekedett Alföldi, aki szerint ilyen körülmények között is meg kell próbálni életben maradni és folytatni a munkát. Úgy gondolja, a színház ereje épp abban van, hogy ha nincs pénz díszletre, és csak öt széket tesznek ki a zsinagóga udvarán, de 50 ember összegyűlik, akkor az színház lesz. Az egykori teátrumigazgató kiemelte, más területen is sokan vannak hasonló helyzetben, akik a szűkös körülmények ellenére, belső meggyőződésből, ugyanúgy folytatják a munkájukat. 

A teljes beszélgetést Jászay Tamással, Balog Józseffel és Alföldi Róberttel itt tudja visszahallgatni.

Miután a MASZK Egyesület a közleményében azt írta, nem derül ki számukra, hogy az elért összpontszám hogyan alakult ki – azaz nem tudhatják, hogy a pályázati kiírásban szereplő öt értékelési terület közül melyiken hogyan teljesítettek a kuratórium szerint –, továbbá a döntési listán sem szerepel az egyes pályázatokra vonatkozó indoklás, és idén elmaradt a kategória egészére vonatkozó kuratóriumi összefoglaló is, megkerestük a kultúráért felelős miniszter véleményező, javaslattevő és döntés-előkészítő testületei közül a Színházművészeti Bizottság elnökét, de egyelőre csak egy munkatársát tudtuk elérni. Amint választ kapunk a kérdéseinkre, frissítjük a cikkünket. 

Frissítés: A Színházművészeti Bizottság elnöke nem kívánt nyilatkozni az ügyben.

(Borítókép:  Alföldi Róbert 2019. október 30-án. Fotó:  Balogh Zoltán / MTI)