Eufória a Covid utáni első nagykoncerten

Miután a Magyar Közlönyben megjelent a határozat arról, hogy ötmillió beoltottnál – védettségi kártyához kötve persze – megengedik a tömegrendezvényeket, a koncerthelyszínek közül a Budapest Park az elsők között hirdette meg friss eseményeit. Bár a főváros legnagyobb, hivatalosan 11 500 fő befogadására alkalmas szabadtéri szórakozóhelye már a múlt héten megnyitott, az első nagykoncertre több mint egy év szünet után csak június 4-én, azaz tegnap este került sor. Pálffy András, a Budapest Park alapító-cégvezetője egy korábbi interjúban mindezt az idő rövidségével magyarázta: azt mondta, egy ekkora bulit általában fél évig is hirdetnek, így tulajdonképpen ezzel is kockázatot vállaltak. De úgy érezték, megéri a rizikó, hiszen rengeteg rajongó várja már a koncerteket, a zenekarokról és a stábjukról nem is beszélve. 

A zenekarnak ez hatalmas fellélegzés, főleg hogy a rendezvénystop miatt nemcsak hogy halasztaniuk kellett a fellépéseiket, hanem a banda 15. születésnapját ünneplő jubileumi bulit, amit a Papp László Budapest Arénában tartottak volna, végleg törölni kényszerültek. Hogy micsoda öröm számukra újra élőben játszani, arról a tegnap esti fellépés előtt beszélgettünk a zenekar frontemberével, de elcsíptük a helyszínen Pálffy Andrást is, illetve a vendégek közül is elmondták páran, hogy ilyen hosszú koncertmentes időszak után milyen érzések kavarognak bennük.  

Bár kapunyitáskor még csak szállingózott a közönség, meglepő módon – ami hazánkban nem feltétlenül jellemző – már az előzenekar, az Analog Balaton fellépésére is rengetegen érkeztek. A bejáratnál hangosbemondón hívták fel a figyelmet rá, hogy a gyorsabb bejutás érdekében mindenki készítse elő a védettségi és a személyi igazolványát, így láthatóan elég gördülékenyen haladt a beengedés. A korai érkezők ajándékot is kaptak, egy zacskó virágmaggal lepték meg őket a kapuban álló hostessek, hogy legyen valami, amit az élményeken kívül a koncertről magukkal vihetnek. 

A Vad Fruttik énekesével nem sokkal a zenekari beállás után a színpadról néztük meg, milyen a még üres helyszín, amit pár órával később bulizó emberek tömege töltött meg. Likó Marcell elmondta, másokhoz hasonlóan mögöttük is nehéz időszak áll, bár tavaly egy rövid ideig létszámkorláttal lehetett zenés, táncos rendezvényeket tartani, az nekik valahogy nem volt az igazi. 

Ha jól emlékszem, tavaly szemptemberben játszottunk utoljára itt, de az egész kísérteties volt. Olyan volt, mint Csernobilban, mert csak 500 ember jöhetett el, és néma csend volt végig hátul a backstage-ben. Ehhez képest most azért van zsizsgés. Kicsit olyan érzés volt, mint a posztapokaliptikus filmekben, hogy még lehet egy kicsit koncertezni, de már fekete-fehér minden, és az atomhamu lassan belepi a világot. Fekete-fehérben emlékszem az egészre

– magyarázta a frontember, akit a zenésztársaival együtt nagyon rosszul érintett az elmúlt időszak. Elszeparálva egymástól, egy online plattformon dolgoztak, amit az énekes elképesztően unalmasnak tartott, ráadásul ő a hétköznapokban sem dúskált izgalmakban: a legnagyobb kalandja az volt, ha elmehetett vásárolni. Ettől függetlenül azt mondja, pozitív hozadéka is lett a történteknek.  

Elkezdtem olyan dalokat írni, amelyek mások, mint ami tőlünk megszokott. Próbáltam úgy létrehozni zenéket, ahogy az az én kísérletező alkatomnak jobban megfelel. Korábban nagyon fontos volt, hogy mit fog szólni a közönség, de ha nincs közönség, tulajdonképpen úgy zenélek, ahogy akarok. Így aztán születtek nyolcperces dalok. De a vége felé már elég nyomasztó volt. Online dolgoztunk, nem mertünk egymással találkozni, ezt, gondolom, mindenki megélte.

Amikor két héttel ezelőtt bejelentették, hogy 5 millió beoltottnál a zenés-táncos rendezvények is elindulhatnak, még nem volt biztos, hogy létszámkorlát nélkül lehet majd koncertezni. A zenészek így eleinte még nem tudták, mire készüljenek, de egyből összeültek próbálni a bulira, amit végül védettségi igazolvánnyal korlátlanul engedélyeztek. Likó Marcell megjegyezte, annyiban szerencsések, hogy már megkapták az oltást, ami azért is fontos, mert idősek a szüleik, és az utóbbi időben ezért sem mertek igazán összejönni. 

Az énekes azt is hozzátette, ennyi idő után kicsit furcsa érzés, hogy újra együtt zenélnek, ehhez azért még vissza kell szokniuk. Abban viszont már a koncert előtt biztos volt, hogy óriási endorfinlökést kapnak majd a színpadon, ami az érdeklődést látva minden bizonnyal így is történt. Ha nem is volt egymillió vendég, ahogy arra – tréfálkozva persze – Likó Marcell előzetesen számított, nagyon sokan buliztak a dalaikra péntek este. A helyszíntől azt a tájékoztatást kaptuk, hogy

ami remek szám ahhoz képest, hogy csak védettségi igazolvánnyal lehetett részt venni az eseményen, és a hosszú bezártság után egyelőre kiszámíthatatlan, hogy a tömegrendezvények vajon hány embert képesek megmozgatni. 

(Borítókép: Pogonyi Nóra / Index)