Itt a Balaton nagy túlélője

Aki arborétumot ültet, az tudja, hogy annak szépségét leginkább az unokák élvezhetik. Dr. Folly Gyula pécsi orvos 1905-ben ráadásul még a rettenetes huszadik századról sem sejthetett sokat, ami alaposan megkavarta különleges, badacsonytomaji fenyőfaültetvénye sorsát. Ám végül a Zsolnay család háziorvosának lett igaza: a badacsonyörsi Folly-arborétum négy emberöltővel később egy gyönyörű és különleges zöld szeglete a Balatonnak, amit nemcsak a Folly leszármazottak, de bárki más is meglátogathat.

Ha van valami, ami Európai-szintű látnivaló a Balaton körül, akkor az arborétum mindenképpen az. Látszik rajta, hogy ez nem a hirtelen EU-s pénzesőből kialakított, ad-hoc ötletbörzén született valami. Érezni benne azt a családi örökséget, amelyhez foggal-körömmel ragaszkodtak az alkotók és az örökösök is. Látszik rajta az óvó-védő figyelem, amely négy generáció óta gondoskodik a mára

Folly Réka, az arborétum igazgatója gyakran látta édesapját – az alapító unokáját – dolgozni az arborétumban, és gyerekként is sokat hallott arról, milyen megalázottságban és mellőzöttségben élt a család a kommunizmus éveiben. Ennek ellenére a terület államosítása után is kitartottak, és a rendszerváltás után újra a család tulajdonába került a terület. Amikor édesapja halála után át kellett venni a stafétabotot, csak az volt a kérdés, a négy testvér közül ki legyen a kiválasztott.

A Folly-arborétum egy ráérős napot is elbír, ha valaki barangolni, nézelődni akar. De van itt más is: például rendezvények, no meg egy kitűnő étterem. A grillteraszon nyári étlap, helyi alapanyagokból készült friss fogások és házi szörpök várnak. És persze a nagyszerű borok, a budai zöld, az olaszrizling, a szürkebarát vagy a kéknyelű. Az ajándékboltból szörpöket, teákat, könyveket, de maglabdacsokat és ültetőszetteket is vásárolhatunk: tíz-húsz év, és nekünk is lehet saját bejáratú fenyőerdőnk.

(Borítókép: Best of Balaton)