Eva Rezesová bocsánatot kért áldozatai hozzátartozóitól

Eva Rezesová még 2012-ben okozott halálos balesetet, amikor az M3-as autópályán ittasan vezette BMW terepjáróját, és 165 kilométer/órás sebességgel belerohant az előtte haladó Fiatba. A Fiat teljesen kiégett, mind a négy utasa meghalt. A balesetet okozó vagyonos szlovák nő 2018-ban szabadult a börtönből, jó magaviseletéért kilenc helyett hat év után.

Rezesová korábban nem nyilatkozott a sajtónak, most viszont megtörte a csendet, és igent mondott Friderikusz Sándor meghívására a tévés podcastjébe. A szlovák nő Stefan Sperka újságíró közreműködésével nemrég megjelentetett egy könyvet, amelyből kiderül, hogy szabadulása után életformát váltott. A kötetben Eva Rezesová, aki férje után az Eva Varhaliková nevet viseli, sok önreflexióval és kevés önfelmentő magyarázkodással igyekezett beszámolni a történtekről. 

A beszélgetés elején kiderült, a nő azért nem jött eddig Magyarországra, mert képtelen volt megtenni. Hogy milyen érzés volt most az interjú apropóján mégis idejönni, arra annyit mondott: nehéz és fura. 

Azelőtt, amikor börtönben voltam, négy év után jó magaviselet miatt kijárós lettem, voltak időpontok, hogy mikor kell kimenni és visszajönni. Édesanyám itt bérelt lakást, és ide járt a gyerekekkel, és így együtt tudtunk lenni. Most, ahogy visszajöttem ennyi év után, annyira fura volt, hogy úristen, én szabad vagyok, és nem kell valahány órára visszamenni a börtönbe. Fura érzés. 

A műsorvezető kérdésére elmondta: 2012 előtti önmagát felelőtlennek tartja, olyasvalakinek, aki azt gondolta, hogy mindent lehet. A gyermekei születése után persze egy kicsit változott, hiszen akkor már nem ő volt az első. Hogy vajon a börtönévek vagy maga a bűntudat miatt lett más mostanra teljesen, arra annyit mondott:

A bűntudat a mai napig ott van. Hat év alatt megértem felvállalni a felelősséget és gondolni a következményekre. Annyira tragikus dolog történt, nem az én életemben meg az én családi életemben, de a hozzátartozóiknak, az áldozatok hozzátartozóinak életében.

Rezesová a műsorvezető kérdésére elmondta: a balesetből csak foszlányokra emlékszik. De nem is akar mindenre emlékezni, így valahogy egyszerűbb neki. A baleset napján egyébként Kassáról Pozsonyba tartott. Feldúlt állapotban volt, állítása szerint kisebbik lányának apja miatt, akivel akkor már nem élt együtt, de nehezen dolgozta fel, hogy a férfi nem akarta elfogadni a gyermeküket. A börtönévek alatt viszont már ezt is elengedte. 

Nem akar emlékezni a történtekre

Friderikusz felhívta Rezesová figyelmét arra, hogy a baleset jegyzőkönyve és a most megjelent könyv másképp mutatja be a történteket. Hogy mi is történt azon a bizonyos éjszakán, arra a nő annyit mondott:

Az az igazság, hogy én annyira meg voltam ijedve, hogy mi történt. Nem tudtam, hogy mit mondjak – mit jó mondani, mit nem jó mondani, én nem mondtam semmit. 

Arra a kérdésre, hogy vajon autóba szállás előtt vagy vezetés közben ivott-e, nem adott választ. Azt mondta, nem emlékszik és nem is akar emlékezni rá. De a mai napig bűnösnek tartja magát. Hogy ezt miért nem vallotta meg az eljárás során, arra csak annyit mondott, hogy sok hibát elkövetett. Később kitért rá, hogy abban az időben nem mutatta ki az érzelmeit, kemény nő látszatát akarta mutatni. 

Az, ami akkor bennem volt, olyan dolog, amit nem lehet feldolgozni, nem lehet megszokni. Ez egy olyan dolog, aminek katasztrofális következményei lettek és vannak is a mai napig. (…) Olyan hirtelen történt minden, hogy én még nem éreztem a súlyát ennek az egésznek. Komolyan, ez olyan volt, mint egy rémálom – hogy ha elalszom és holnap felkelek, akkor minden rendben van. 

Mivel tudta, hogy kint mi történik, hogy a gyerekeit és a családját meghurcolják, már semmit nem akart, csak hogy vége legyen az egésznek. Az sem érdekelte, hány évet szabnak ki rá. Nagyon sok tárgyalása volt, heti három-négy alkalommal, amiből az emberek csak azt a pár órát látták, ami a tárgyalóteremben zajlott, de számára egész napos procedúra volt, hajnali keléssel, a többi, tárgyalásra váró rabbal együtt. Ettől függetlenül úgy gondolja, megérdemelte, ami történt.

Kamerán keresztül kért bocsánatot

Szóba került az is, hogy Rezesová a könyvében azt írja, soha nem mert az áldozatok hozzátartozóinak szemébe nézni, noha végig ott voltak a tárgyalásokon. Azt mondja, erre ma sem lenne képes az erős bűntudat miatt, mert tudja, hogy mennyire fáj ez nekik, és biztos benne, hogy nem tudnak megbocsátani. Friderikusz Sándor ennél a pontnál felajánlotta, hogy a kamerába nézve bocsánatot kérhet a történtekért. 

A beszélgetést itt tudja visszanézni:

(Borítókép: Eva Rezešová 2013. november 12-én. Fotó: Szécsi István / Velvet)