Húsz éve halt meg „Európa legveszélyesebb nője", legalábbis Hitler szerint

A már több mint 70 éve trónon lévő II. Erzsébet királynőnek volt honnan örökölni báját és páratlan humorát, ugyanis édesanyja, Erzsébet anyakirályné is olyan személyiségjegyekkel rendelkezett, amiknek köszönhetően mindig is a királyi család egyik ékköve fog maradni. Az anyakirályné ma húsz éve hunyt el 101 évesen, azonban élete bővelkedett az érdekes momentumokban. 

Elizabeth Angela Marguerite Bowes-Lyon néven látta meg a napvilágot a 20. század kezdetén, 1900. augusztus 4-én Claude Bowes-Lyon és Cecilia Cavendish-Bentinck kilencedik gyermekeként. A Bowes-Lyon család egyébként a skót királyi ház leszármazottja. A gyermekkorát a fővárostól északra fekvő St. Paul's Waldenbury birtokon töltötte, ez volt a szülei vidéki otthona, ám a székhelyük a Glamis-kastély lett. 1904-ben, amikor édesapja gróf lett, a Lady Elizabeth Bowes-Lyon nevet vette fel. Nyolcéves koráig otthonában tanult egy nevelőnővel, szerette a pónikat és a kutyákat – ahogy lánya, II. Erzsébet is. Amikor elkezdte az iskolát Londonban, teljesen meghökkentette a tanárait azzal, hogy Xenophón Anabaszisz című művének két görög szavával kezdett el egy esszét. Különösen jó érzéke volt az irodalomhoz, ám nem sokra rá újra magántanuló lett. 10 éves korára már folyékonyan beszélt franciául.

Egészen véletlenül pont a 14. születésnapján üzent hadat Nagy-Britannia Németországnak, így a Glamis-kastélyból kórház lett, ahol a sebesült katonákat kezelték. Bár az anyakirályné ekkor még túl fiatal volt ahhoz, hogy ápolónőként dolgozzon, ám segített a betegek ellátásában. Négy testvére szolgált a hadseregben. Bátyja, Fergus 1915-ben a loosi csatában vesztette életét. Egy másik testvére, Michael eltűnését 1917. április 28-án jelentették be, majd három hétre rá kiderült, hogy elfogták, miután megsebesült. A háború hátralevő részében hadifogolytáborban volt. 

Kétszer is kikosarazta a herceget

Az anyakirályné a lánytestvéreivel együtt V. György király és Mária királyné gyermekeivel barátkozott már egészen gyerekkora óta. Albert herceg, V. György király második fia már 1921-ben megkérte a kezét, ám ő visszautasította azzal érvelve, miszerint tartott attól, hogy soha többé nem szabad majd úgy cselekednie vagy gondolkodnia, ahogy ő szeretné. Ugyan Albert herceg csalódott volt, ám nem volt hajlandó mást elvenni, ezért édesanyja, Mária királyné meglátogatta a Glamis-kastélyt, hogy a saját szemével lássa, ki rabolta el a fia szívét. Ekkor meggyőződött arról, hogy tényleg Erzsébet az, akit a fiának teremtettek, ám nem szeretett volna beleavatkozni a kapcsolatukba. 

1922 februárjában Erzsébet koszorúslány volt Albert húgának, Mária hercegnőnek az esküvőjén, majd egy hónappal később Albert megint megkérte a kezét, amire ő ezúttal is nemet mondott. Közel egy évre rá tört meg a jég, ugyanis 1923 januárjában Erzsébet végül beadta a derekát és Albert herceg harmadik eljegyzési ajánlatára már igennel felelt, bár a kétségei nem múltak el. A herceg döntését egyébként akkoriban a modernizáció egyik lépcsőfokának tartották, mivel korábban az volt az elvárás, hogy a királyi sarjak egy másik nemesi család hercegnőjét vegyék feleségül, ám Albert szembement a szokásokkal. 1923. április 26-án házasodtak össze a Westminster-apátságban, ahol Erzsébet a csokrát váratlanul egy ismeretlen katona tiszteletére emelt emlékműnél helyezte el a bátyja, Fergus emlékére. A menyegzőt követően a pár nászútra indult, ám a mézes hetek nem végződtek fényesen, mivel Erzsébet elkapta a szamárköhögést. 

A világ körül

A nászútjuk után nem sokkal újra a nyakukba vették a világot, mivel 1924 decemberétől 1925 áprilisáig Kelet-Afrikát járták. Eljutottak többek között Kenyába, Ugandába és Szudánba is, ám Egyiptomot elkerülték a politikai feszültségek miatt. 1926-ban megszületett első gyerekük, Erzsébet – akit mindig is Lilibetnek szólítottak –, a későbbiekben királynő is lett belőle. Egy évre rá pedig már Ausztráliába kellett utazniuk, ami nem érintette túl jól az anyakirálynét, mivel nem szerette volna magára hagyni gyermekét. Ez az érzés pedig a későbbi utazásain is kísértette, de tudta: a kötelesség, az kötelesség. 

Albert herceggel tengeri útra is mentek, köztük ellátogattak Jamaicára és a Fidzsi-szigetekre. Utóbbi országban Erzsébet mindenkit lenyűgözött a közvetlenségével, mivel az összes résztvevővel kezet fogott. Még az ünnepélyes fogadására éppen beszökő egyik kóbor kutyával is, amelynek megrázta a mancsát. Nagy-Britanniába való visszautazásuk során megfordultak Mauritiuson és Máltán is, ám hajójuk, a HMS Renown kigyulladt, így el kellett hagyniuk. Második gyermekük, Margit hercegnő 1930-ban látta meg a napvilágot a Glamis-kastélyban.

Viszály tört ki

A királyi család élete akkor borult fel igazán, amikor 1936. január 20-án meghalt V. György király, így Albert testvére, Edward walesi herceg lett a trónörökös. VIII. Edward király azonban lemondani kényszerült a trónról, mivel feleségül akart venni egy amerikai elvált nőt, Wallis Simpsont. Ez azért teremtett összeférhetetlenséget, mivel a brit uralkodó az anglikán egyház feje. Egy vallási megállapodás szerint pedig a király nem vehet feleségül egy olyan elvált nőt, akinek még él a korábbi férje. VIII. Edward király így átadta a trónt öccsének. VI. György és Erzsébet anyakirályné megkoronázását 1937. május 12-én tartották.

Edward és Wallis ezt követően a Windsor hercege és hercegnéje rangra emelkedett, ám Edwardot a királyi fenség cím is megillette. Kérdéses volt, hogy Wallis szintén megkaphatja-e, azonban VI. György és Erzsébet anyakirályné is szabotálta ezt a tervet. Wallis meg is orrolt az anyakirálynére, és úgy hivatkozott rá a későbbiekben, mint „az a nőszemély”, illetve „süti”, mivel egy kövér, skót szakácsnőre emlékeztette. 

1938 nyarán a pár franciaországi látogatását három héttel elhalasztották Erzsébet anyakirályné édesanyjának halála miatt. 1939-ben bejárták Kanadát, ez volt az első alkalom, hogy egy brit uralkodó ott járt. Majd elutaztak az Egyesült Államokba, ahol találkoztak Roosevelt elnökkel és feleségével a Fehér Házban.

Tökéletes királynőnek, kedves, tájékozott, de egy kicsit túl öntudatos a királyi mivoltával kapcsolatban

– mondta róla Eleanor Roosevelt, az akkori First Lady. 

Európa legveszélyesebb nője

A második világháború idején a királyi pár a fasizmus elleni harc szimbólumává vált. Erzsébet anyakirályné még azt is megtagadta, hogy a bombázások fő célpontjának számító Londonból Kanadába meneküljön gyermekeivel együtt. Az anyakirályné meglátogatta a katonákat, a kórházakat, illetve gyárakat főképp London keleti részén, az East Enden, ám ez többeknek nem tetszett. Szemetet dobáltak rá és gúnyolódtak rajta, mivel úgy tartották, megjelenésével csak növeli a szakadékot a nélkülöző emberek és közte. Az ellenségeskedés fő oka az volt, hogy Erzsébet drága ruhákat viselt a látogatásokon, ám akkori elmondása szerint ez a tisztelet egyik jele, mivel amikor hozzá érkezik valaki, akkor is a legszebb ruháját veszi fel, így neki is illik így tennie. A támadások alkalmával egyébként a Buckingham-palotát is több találat érte, amivel kapcsolatban az anyakirályné így nyilatkozott:

Örülök, hogy bombáztak minket. Ettől olyan érzésem támad, hogy végre az East End képébe nézhetek.

A királyi pár a hétköznapokat ugyan a Buckingham-palotában töltötte, ám éjszakánként a Windsor-kastélyban szálltak meg ebben az időszakban. A palota személyzetének nagy része elhunyt, ahogy a szobák többsége használhatatlan volt, mivel az ablakokat a bombarobbanások betörték, ezért be kellett deszkázni. Erzsébet annyira tartott a háborútól, hogy még egy kiképzésen is részt vett, hogy megtanuljon lőni. Németország egykori náci vezetője, Adolf Hitler állítólag Európa legveszélyesebb nőjének tartotta, miután úgy tekintett az anyakirályné népszerűségére, ami veszélyeztetheti a német érdekeket.

Jöttek az egészségügyi gondjai

1947-ben Erzsébet népszerűsége némileg megtört, amikor egy dél-afrikai út során az autóból kinyúlva rácsapott egyik csodálója kezére egy esernyővel, mivel azt hitte, rossz szándékai vannak. Az 1948-as ausztráliai és új-zélandi királyi körútjukat azonban el kellett halasztaniuk a király egészségi állapota miatt. Az uralkodónál 1949-ben tüdőrákot diagnosztizáltak, amiből látszólag éppen felépülőben volt, ám 1952. február 6-án álmában elhunyt, amikor a trón örököse, Erzsébet hercegnő és Fülöp hercege épp Kenyában voltak, így azonnal haza kellett térniük. Erzsébet anyakirálynét nagyon mélyen érintette férje halála, visszavonult Skóciába, majd 1953-ban utazott külföldre a temetés óta először. Ekkor lányával, Margit hercegnővel látogattak el Afrikába. 

Bár már lánya, II. Erzsébet vette át az uralkodást, azonban Erzsébet anyakirályné szerepe nem lett kevesebb, de kiegészült azzal is, hogy olykor ő felügyelt II. Erzsébet és Fülöp herceg gyermekeire. Ő felügyelte a Skócia északi partján fekvő Mey-kastély helyreállítását is, amely jó alkalom volt neki arra, hogy kicsit kieressze a gőzt. 1949-ben egy zsokénak, Lord Mildmay-nek köszönhette azt, hogy bevezette őt a lóversenyek világába. Az anyakirályné rendkívül tehetséges volt, körülbelül 500 versenyt nyert meg.

Időskori évei beköszöntével egyre több egészségügyi problémája is akadt. 1964-ben sürgősségi vakbélműtétet hajtottak rajta végre, ami miatt több körútját is el kellett halasztania. Két évre rá vastagbélrákot diagnosztizáltak nála, egy műtéten is átesett, hogy eltávolítsanak egy daganatot a szervezetéből. 1982-ben egy halcsont akadt meg a torkában, ezért kórházba szállították, megműtötték, de szerencsére komolyabb baja nem lett. Így viccelődött az esettel kapcsolatban:

A lazacok most jól visszavágtak.

1984-ben mellrákot fedeztek fel nála, majd egy csomót is eltávolítottak a melléből. Ám a problémái ellenére is sokat utazott. Egy iráni látogatása alkalmával a brit nagykövet és felesége, Anthony és Sheila Parsons meg is jegyezte, hogy az irániakat lenyűgözte az anyakirályné, mivel szó szerint mindenkivel leállt beszélgetni, függetlenül attól, hogy kinek mi a rangja. 

Műtétek sora

1990. augusztus 4-én töltötte be a 90. életévét, ami már önmagában szép életkornak tekinthető, ám egyre több egészségügyi problémával is járt idős kora. 1995-ben megműttette a bal szemében lévő szürke hályogot, illetve csípőműtéten is átesett. Három évre rá a másik csípőjét is megoperálták, mivel eltört, miután a Sandringhamben tett látogatása során megcsúszott és elesett. Óriási ünnepség volt a 100. születésnapján is, amelynek tiszteletére az ő arcképe jelent meg a 20 fontos bankjegyen. 

Egy elég vicces történet is kapcsolódik a nevéhez, amikor a londoni Guildhallban ebédelt együtt George Carey-vel, Canterbury érsekével, aki véletlenül meg akarta inni a borát. Ám az anyakirályné fürgébb volt:

Ez az enyém!

– csapta le a kezéről a poharat.

2000 novemberében egy esés során eltörte a kulcscsontját, majd a rá következő évben, 2001. augusztus 1-jén vérszegénysége miatt kapott vérátömlesztést, bár a 101. születésnapja tiszteletére rendezett ünnepségen részt tudott venni. Utolsó nyilvános szereplései is 2001-ben voltak. 2001 decemberében eltört a medencecsontja, majd pár hónapra rá újabb csapás érte, amikor lánya, Margit hercegnő meghalt. Bár kérdéses volt, hogy részt tud-e venni majd a temetésén, mivel 2002. február 13-án elesett és megvágta a karját a Sandringham-ház nappalijában. Végül helikopterrel, illetve egy sötétített ablakú autóval vitték a Windsor-kastélyba a temetésre, hogy ne lehessen róla fényképet készíteni a tolószékében, mivel különösen utálta, amikor így kapták őt lencsevégre. 

2002-ben pedig már rohamosan kezdett romlani az állapota, míg végül 2002. március 30-án álmában halt meg a Windsor-kastélyban. A halála előtti hónapokban megfázástól szenvedett, ám a szervezete ekkor már olyan gyenge volt, hogy nem tudta leküzdeni a betegséget. Erzsébet anyakirályné egész életében kaméliát termesztett a kertjében, így a koporsójára is ilyen virágot helyeztek, mielőtt elszállították volna Windsorból. A Westminster-apátságban tartott búcsúztatása idején több mint egymillió ember lepte el a templom környékét, akik mind elkísérték utolsó útjára az anyakirálynét, akinek egy utolsó kívánsága volt: a koporsóján lévő koszorút helyezzék el a Westminster-apátságban lévő emlékhelyen, amelyet egy ismeretlen katona tiszteletére emeltek, úgy, ahogy azt korábban az esküvői csokrával is tette. 

(Via Royal, Wikipedia)

(Borítókép: Erzsébet anyakirályné 90. születésnapján, 1990. augusztus 4-én Londonban. Fotó: Georges De Keerle / Getty Images)