Malek Miklós felkarolta Vavra Bencét, külföldi piacra is készítenek dalt

Vavra Bence, akit mostanában elsősorban a Sztárban Sztár című műsorban láthattak a nézők, februárban adott interjút az Indexnek. A fiatal énekes akkor azt is elárulta, hogy hamarosan új dallal jelentkezik, amelyet Malek Miklóssal közösen készítenek. A zenei szakember, aki külföldön épített karriert, pályája során pedig több világsztárral, köztük Jennifer Lopezzel, Anastaciával és Ariana Grandéval is dolgozott, sokaknak az X-Faktorból is ismerős lehet, 2010-től ugyanis három évadon keresztül mentorálta a tehetségeket a műsorban. Mint kiderült, ezt az ambícióját azóta sem adta fel, továbbra is olyan előadók után kutat, akikben megvan a lehetőség, hogy nemzetközi karriert építsenek. Hogy Vavra Bencére miként talált rá és mi fogta meg benne, arról most részletesen is mesélt az Indexnek, az énekessel együtt pedig a közös munkáról is megosztottak néhány információt, amelynek végül nem egy, hanem két dal lett az eredménye.

Úgy tudom, önök keresték meg Vavra Bencét. Honnan jött az ötlet, hogy vele készítsen dalt?

Malek Miklós: A Noord Records nevű holland kiadóval – amelynek van magyar vonatkozása is – már dolgoztam a múltban, és közös álmunk, hogy találjunk egy olyan magyar előadót, aki nemzetközileg is kompatibilis, és híd lehet a magyar zene és a nemzetközi világ között úgy, hogy mindkettőből megőrzi a pozitívumokat. Már több emberre felhívtam a figyelmüket, amikor egyszer csak felmerült Bence neve egy YouTube-videó kapcsán. A felvételen élőben énekelt, és pont az volt a jó benne, hogy nem volt benne semmi sallang vagy trükk, ezáltal átjött az egyénisége és az, amitől különleges. Úgy éreztük, vele érdemes lenne belefogni valamibe.

És mi az, ami különlegessé teszi?

Malek Miklós: Nagyon sok remek, tehetséges énekes van a világon, az, hogy valaki jól énekel, igazából csak egy belépő, egy csomó minden más is kell a sikerhez. Hogy mije van Bencének, ami másnak nincs? Egyénisége. Azonnal felismerhető hangszíne és stílusa, amit nem lehet behatárolni, olyan Vavra Bencé-s. Ez azért fontos, mert akit nem ismerünk fel egy másodperc alatt, az eltűnik a konkurencia óceánjában. A másik, ami nagyon lényeges, az előadás. Az, hogy mindig száz százalékig beleteszi a szívét, amikor énekel. A legtöbb előadó összeszedi magát, és egy pillanat alatt letudja a dolgot, mint egy sportoló, aki lefut egy versenytávot, amelyet aztán nem tud ugyanúgy megismételni még egyszer. A zenében ez úgy működik, hogy az ember bemegy a stúdióba, és legalább tizenötször el kell énekelnie ugyanazt. Ezt csak az tudja megugrani, aki erre született, illetve aki nem kényszerből, hanem természetesen is így csinálja mindig. Egyébként ilyesmit csak a legnagyobbaknál láttam azok közül, akikkel együtt dolgoztam.

Jó pár nagy név van a listáján.

Malek Miklós: Hogyne. Emlékszem is, amikor ez először megütött. A Grammy-díjas Myával dolgoztam, akivel bár hosszú órákat töltöttünk a stúdióban, minden egyes felvételnél százszázalékos volt az előadása. Nem azért, mert tökéletes volt, hanem mert beleadta a szívét, benne volt az egész ember, és ugyanez van Bencénél is. Ez egy olyan dolog, amit részben persze lehet alakítani, de leginkább veleszületett. Van, aki egyszerűen hozza magával, ahogy mondani szokás, arra született, hogy színpadon legyen. Ő azok közé tartozik.

Vavra Bence: Azért az én szemszögemből is érdekes ez a szituáció. Persze beszélhetünk veleszületett dologról, de az sem mindegy, milyen körülmények között zajlanak a munkafolyamatok. Én korábban két óránál többet sosem töltöttem a stúdióban. Elsősorban arra fókuszáltunk, hogy tisztán, tempóban felénekeljem az adott dalt, és legyünk meg minél gyorsabban. Mikivel ez a munkafázis hatórás lett, és közben olyasmikre vezetett rá, amikre korábban nem is figyeltem. Ha valaki ír egy dalt, abban nyilvánvalóan érzelmek vannak, és fontos, hogy ezek a felvételen is megjelenjenek. Ehhez ő olyan instrukciókkal látott el, amelyek elvittek egy olyan lelkiállapotba, hogy úgy tudjam felénekelni a dalt, hogy az érzelmek átadása szempontjából az a lehető legjobb legyen.

Malek Miklós: Ami még fontos, az az ízlés. Azt sem lehet tanítani; vagy van, vagy nincs. Egy séfet is ez tesz profivá. Lehet magyarázni receptekből, mennyi fűszert tegyen az ételbe, ha magától nem érzi, senkinek sem fog ízleni a főztje. Bencénél ez is ösztönös, ami nagyon fontos. Ha nem így lenne, nem foglalkoznánk vele. És ami még lényeges, a mondanivaló és a hitelesség.

Ehhez viszont szerzőként is részt kell venni a projektben.

Malek Miklós: A dalok, amelyeken dolgoztunk, mind Bencétől származnak. Én annyit kértem tőle, rakja össze az ötleteit, bármilyen kis szikrákról van szó, mert mindenképp abból szeretnénk építkezni, ami belőle jön. Nem az a cél, hogy rászuszakoljunk valamit az előadóra – az is egy jó megoldás persze, van, akinél működik. Mi viszont hiteles előadókat keresünk, mert azok hosszabb pályát tudnak befutni, hiszen az emberek végső soron az ő gondolataikra kíváncsiak. A dalok tehát tőle jöttek mint zeneszerző, szövegíró és zenész. Az egészet az teszi hitelessé, hogy a színpadra felállva a saját érzéseit és gondolatait osztja meg.

Mikor és hogyan kezdődött a közös munka?

Vavra Bence: Tavaly nyár végén, csak miután elindult a Sztárban Sztár, eléggé a figyelem központjába kerültem itthon, így aztán felmerült, hogy készítsünk egy magyar nyelvű dalt is. Voltak már ötleteim erre, korábban el is kezdtünk írni egy dalt Kozma Katával, aki most érdekes módon bejelentkezett Los Angelesből, úgyhogy viszonylag gyorsan sikerült is befejeznünk. Most az a terv, hogy ez a szám jelenik meg először, de nyilván közben folyamatosan építkezik a nyár végén megkezdett angol nyelvű szerzemény is.

Lehet tudni bármit előzetesen a dalról, amely már elkészült?

Vavra Bence: Ez az első olyan dal, amelynek a szövegét én írtam. Igazából Miki bátorított rá, miután megnézte az ötleteimet. Annyira belelkesített, hogy viszonylag gyorsan sikerült is végeznem vele. A dal az Így volt szép címet kapta, és igazából arról szól, hogy a múltban történt dolgokat nem kell bánni, hiszen ezek részei a jelenünknek. Hogy mindenki értse, miről van szó: pont véget ért egy hosszú kapcsolatom, amikor Mikiékkel találkoztam, de nem csak a magánéletben, a szakmában is sok olyan dolog történt, amelyek azzá tettek, aki most vagyok.

Malek Miklós: Lefordítom: az összetört szívéről írt, mindezt úgy, hogy bárki más is tud hozzá kapcsolódni és akár a saját életére is rá tudja vetíteni. A dalszövegírásnak, illetve dalszerzésnek igazából ez a lényege.

És zeneileg?

Vavra Bence: Ez egy popdal, kicsit lírikusabb, érzelmes dinamikákkal játszó, de nem lassú szerzemény. Forgatunk egy klipet is hozzá, amely április környékén jelenik meg. Nagyon várom, hiszen ez az első dal, amelynek én írtam a szövegét. A stúdiózás alatt ráadásul olyan ötletek jöttek Miki irányából, hogy a végeredmény tényleg nagyon durva lett. Amióta megkaptam, mindennap hallgatom, pedig nem jellemző rám, hogy saját magamat hallgassam. Ez egyébként az angol nyelvű szerzeményre is igaz. Nagyon büszke vagyok arra is, amilyen körülmények között születtek, másrészt tényleg nagyon minőségi lett mindkettő, szerintem egyértelműen dallamtapadást okoznak.

Ha már a körülmények szóba jöttek: milyen volt az első közös stúdiózás?

Malek Miklós: Becsatlakozott egy amerikai társszerző barátom, akivel angol nyelvű dalokat írunk. Bence meg megjelent egy üveg Proseccóval (nevet).

Vavra Bence: Csak egy kis hangulatoldás végett. Egyébként viszonylag gyorsan be is fejeztük a dalt.

Malek Miklós: Még fél üveg sem fogyott el az italból (nevet).

Vavra Bence: És milyen jó lett a végeredmény! Egy Ryan nevű srác volt, aki bejelentkezett Skype-on Los Angelesből, ahol akkor reggel 9 óra volt. Beült a gép elé a kávéjával, átküldtük neki a demót, meghallgatta, és tizenöt perc múlva már szerkezetkész volt. Ahhoz persze, hogy jól működjön a munka, elengedhetetlen, hogy emberileg is kijöjjünk egymással. A stúdiózást ezért hosszabb beszélgetések előzték meg, amelyek igazolták, hogy megvan köztünk az energia.

Előfordult olyan, hogy valamiben nagyon nem értettek egyet?

Malek Miklós: Az van, amit én mondok (nevet).

Vavra Bence: Én meg nem vitatkozom (nevet). Egyébként nem volt még ilyen, és nem is érzem úgy, hogy a jövőben előfordulna, mert szakmailag nagyon hasonló a hozzáállásunk. 

Malek Miklós: Annyi, hogy Bence még nálam is magasabb, és ha valamire azt mondja, nem volt jó, akkor felfelé kell néznem, ami elég kellemetlen (nevet).

Vavra Bence: De általában ilyenkor leülünk egy asztalhoz...

Malek Miklós: ... egy üveg Proseccóval... (nevet). 

Az összhang láthatóan tényleg megvan önök között.

Malek Miklós: Jó gyerek a Bence, és nagyon intelligens. Első látásra azt hinné az ember, hogy egy visszafogott forma, de abszolút nem az. Nagyon életvidám, úgyhogy jó vele dolgozni, ugyanakkor ha komoly munkáról van szó, akkor is egy rossz szó nélkül, örömmel csinálja, ami szintén nagyon fontos ahhoz, hogy valaki sikeres legyen. Aki nem akarja eléggé, vagy nem hajlandó száz százalékig beletenni önmagát, amikor döntő pillanatok vannak, annak nem való ez a pálya. Ez egy kemény dolog, emberileg, érzelmileg túl kell magát tolnia olyan helyzeteken is, amelyek lehet, hogy már nem kényelmesek, és egy átlagember túlzásnak gondolná. Amikor egy énekes ezeket megéli és közreadja, pont az az, amit meg akarunk hallgatni százszor egymás után, mert bennünk is megérint egy olyan pontot, amit lehet, hogy már elástunk magunkban, de ő képes előhívni. Ezért hallgatunk zenét, ezért megyünk koncertre.

Vavra Bence: Persze nyilván egy ilyen zenei produkció nagyon sok tényezőből áll össze, amiből én az énekesi, dalszerzői részét tudom teljesíteni. Minden más kreatív dolgot mások végeznek. Nem véletlenül ülnek többen a stúdióban, hiszen akkor működik jól az egész, ha mindenki bedobja az ötleteit, és ezekre nyitott is mindenki. Érdemi, jó produkció akkor tud születni, ha figyelünk egymásra. Persze nyilván vannak, akik egyedül írnak meg egy dalt, de én nagyon szeretek csapatban dolgozni, szerintem akkor születnek a legjobb dolgok, ha több nézőpont egyesül.

És azt, hogy más nyelven énekeljen, mennyire érzi kényelmesnek?

Vavra Bence: Én azt gondolom, hogy a pop nyelve az angol, de magyarul sem hangzik rosszul. Beszélek angolul, és értem is, amiről énekelek, nem úgy kell elképzelni, hogy a számba adnak egy szöveget. Mivel egy dalban érzelmeket kell átadni, és így instruálnak a stúdióban, ha nem érteném a szöveget, nem is lenne működőképes a végeredmény.

Malek Miklós: Ugyanakkor ha ritmikáról beszélünk, a magyar nyelv pont ellenkezően hangsúlyoz, mint az angol. Bence mégis úgy tudja előadni magyarul is a dalokat, hogy az kompatibilis marad a nyugati popzenével. Ez nagyon érdekes, korábban ilyet nem tapasztaltam. Nem tudom, hogy csinálja, ha tudnám, már alkalmaztam volna. Valahogy úgy csomagolja be ösztönösen az egészet, hogy egy magyar dalnál is azt érzem, lehetne akár amerikai is.

A hamarosan megjelenő magyar nyelvű dal után érkezik majd az angol nyelvű is, amelyet már külföldi piacra szánnak. Az, hogy egy-egy dal jelenik meg, azt jelenti, hogy már nem érdemes lemezekben gondolkodni?

Malek Miklós: Igen. Már hosszú idő óta kislemezekben gondolkodnak az előadók, amiket később összekombinálnak egy albumba. Ez alól csak a legnagyobb sztárok kivételek, de mindenki más inkább megszokott tempóban, havi-kéthavi rendszerességgel ad ki egy-egy dalt. Olyan dömping jelenik meg zenékből a világon, hogy ha ezeket egy albumba csomagoljuk, akkor annak csak egyetlen pillanata van. Ha a rajta szereplő tizenkét dal külön jelenik meg, akkor máris tizenkét pillanatról beszélünk. Főleg az új előadóknál fontos, hogy minél többet lássák és hallgassák, és több alkalom legyen felfigyelni rájuk.

A külföldi piacra szánt dalban mekkora potenciált látnak? Lehet ez akár egy mérföldkő is Bence karrierjében?

Malek Miklós: Ez nagyon érdekes dolog. Előrevetítve olyan, mint a lottó vagy a rulett. Rakunk a pirosra, és ki tudja, mi lesz a vége. Ez a szakma ilyen. Nem lehet biztosan tudni, milyen hatása lesz egy-egy dalnak. Valamilyen szinten mindenki az ösztöneire és a tudására meg a tapasztalatára alapozva rak a pirosra, a feketére vagy valamilyen számra. De nekem jó az előérzetem.

(Borítókép: Malek Miklós és Vavra Bence. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)