A korrupció az, amiből mi kimaradunk - Húsz éve halt meg Hofi Géza

Hofi Géza élete során fürdőzött a sikerben, amit főképp páratlan humorának köszönhetett. A poénkodás ugyanis olyan zsigeri alapon működött nála, ami nem sokaknak adatik meg. Igazi úttörőnek számított a műfajban, és amit ő letett az asztalra, azt nagyon nehéz utánacsinálni. Bár a mai humoristák közül Bödőcs Tibor nemcsak hogy közel jár ahhoz, hogy a nyomdokaiba lépjen, hanem mondhatni ő testesíti meg azt, amit több évtizeddel ezelőtt Hofi Géza jelentett a magyar közönségnek. 

A színész-humorista Hoffman Géza néven látta meg a napvilágot még 1936. július 2-án Budapesten. Édesapja, Hoffmann Lajos a Budapesti Dohánybeváltó üzem csoportvezetője volt, míg édesanyja, Szabó Magdolna a Budapesti Konzervgyár üzemében dolgozott művezetőként. 1955-ben, miután letette az érettségit, háromszor is jelentkezett a színművészetire, azonban nem vették fel. Ám ennek ellenére sem csüggedt, elkezdett dolgozni egy porcelángyárban, illetve ezzel együtt Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába iratkozott be. A színészet foglalkoztatta legjobban, így a kőbányai téglagyár színjátszó csoportjában is szerencsét próbált, majd a szerelem is rátalált Vnouček Margit oldalán, akit 1959 nyarán vett el feleségül. Állítólag vörös dögnek becézte őt.

A színész szakma ekkor még nem fedezte fel magának Hofit, aki végül Szendrő Józsefnek köszönhetően kezdhetett el dolgozni 1960 őszétől a debreceni Csokonai Színházban, ahol többek között olyan neves színészekkel állhatott egy színpadon, mint Latinovits Zoltán, Pásztor Erzsi és Lontay Margit. A színházban játszott szerepeit azonban rendre kiparodizálta az előadások után, ami nagyon is jól ment neki. A népszerűsége is az egekbe szökött, így végül úgy ítélte meg, talán nem a színház az, ahol ő igazán otthonosan érzi magát. A szerződését így nem hosszabbíttatta meg a Csokonai Színházzal, hanem a saját kezébe vette a sorsát, és azt követően, hogy 1963-ban visszaköltözött a fővárosba, országszerte fellépéseket vállalt, akkor már Hofi Géza néven.

Ezen hakniknak köszönhetően kezdte el azt érezni, hogy végre révbe ért, a siker pedig nem maradt el. Pályafutása során fellépett a Szovjetunióban, a Német Demokratikus Köztársaságban, Ausztráliában, Bulgáriában, Svédországban, Dániában, illetve szerepelt több tévéműsorban is. Pályája akkor kezdett el igazán felfelé ívelni, miután Koós Jánossal karöltve megalkották a Hofi–Koós-show-t. Igazán ismertté pedig azt követően vált, hogy 1968-ban, a Magyar Rádió szilveszteri műsorában parodizálta a táncdalfesztivált. Egy évre rá a Mikroszkóp Színpadhoz szerződött, amelynek egészen 1982-ig volt a tagja. Munkásságát Jászai Mari-díjjal, érdemes és kiváló művész elismeréssel, illetve Karinthy-gyűrűvel is jutalmazták, ugyanis a magyar kabaré terén a lehető legtöbbet tette le az asztalra. 

Nem zökkentette ki semmi

A parodizálás mellett azonban a zenélés felé is kacsingatott, Kovács Katival és Koós Jánossal együtt alkották meg a Kell néha egy kis csavargás című rádiójátékot, a Szomszédok atyjával, Horváth Ádámmal a Felmegyek hozzád vasárnap délben című dalt, míg a Mikroszkóp Színpadon a Nevezz csak Cucinak! nevezetű számot alkották meg. Első nagylemeze 1971-ben jelent meg, ám ezen kívül több aranylemeze is született. Sok tapsot zsebelt be ugyanakkor a Megalkuvó macskák animációs filmmel is. Hogy mennyire élvezte a parodizálást, azt hűen ábrázolja az, hogy egyik előadása alkalmával a díszlet közé esett, ám egyáltalán nem zökkent ki a szerepből, és annak ellenére is befejezte a számot, hogy több bordája is megsínylette az esést. 

Híresebb paródiái közé tartozik A tiszta őrültek háza, a Temetném a munkát és a Hofélia. Utóbbi már a Madách Kamaraszínház színpadán valósulhatott meg, ahova 1983 tavaszán szerződött. Április 7-én mutatták be a Hoféliát, ami annyira tetszett a közönségnek, hogy összesen ötszázszor játszotta el. 1987-től futó Élelem bére című darabja még ennél is több, 2001. május 27-ig 1500 előadást élt meg. Önálló estjeit egyaránt adták a tévék, illetve lemezen is kiadták őket. Hogy miben rejlett a sikere, azt igen könnyen meg tudja állapítani bárki, aki akár egy-két videót is látott az önálló estjeiről. A lehető legegyszerűbb történeteibe is úgy tudta beleszőni a politikát, hogy a közönség dőlt a röhögéstől. Az előadásaira ellátogató vendégekkel pedig olyan különleges kapcsolatot tudott kialakítani, mintha mindenki a barátja lenne. Az pedig, hogy ennyire közvetlenül állt hozzá a közönséghez, csak még jobban szerethetővé varázsolta. Egy olyan figurává, aki még a rendszerváltás előtt sem félt elsütni olyan politikát érintő vicceket, amiknek köszönhetően azt rebesgették, hogy nem egyszer a rácsok mögött találta magát az előadás végeztével.

Betegséget és díjözönt hoztak a 90-es évek

Hofinak a 90-es évektől kezdve több egészségi problémával is szembe kellett néznie. Átesett szívinfarktuson, illetve több alkalommal megműtötték a szemét is. Rosszul érintette felesége, Margit halála is, aki 1995-ben hunyt el. Egy évre rá lépett csak újra színpadra, munkáját pedig sokszorosan elismerték, számtalan díjat ítéltek oda neki. Köztük a Déryné-díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztet, a Bonbon-díjat, a Kossuth-díjat, a Huszka Jenő-díjat, a Demény Pál-emlékérmet, a Pro Cultura Urbis Közalapítványi díjat, illetve a magyar színművészet örökös tagja is lett. 2000 márciusában pedig feleségül vette Kövér Ildikót, aki mindig ott volt neki, amikor a legnagyobb szüksége volt rá. 

Bár a humorista idős éveiben már betegeskedett, de amint az állapota megengedte, visszatért a színpadra, ami az életét jelentette. Utolsó fellépésére 2002. április 7-én került sor a Madách Kamaraszínházban, majd három napra rá, április 10-én az otthonában érte utol a halál álmában. Végül a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, ám a síremlékét pár hónappal később jelentősen megrongálták, lelopták róla a bakancsot, palástot és babérkoszorút ábrázoló bronzszobrokat, amelyeket végül pótoltak. Hofi emlékére, aki húsz évvel a halála után sem merült feledésbe, tavaly egy emléktáblát is elhelyeztek egykori lakóházának falára az Anker-közben. Így tisztelegve a paródiák koronázatlan királya előtt, aki 2021-ben töltötte volna be 85. életévét.  

Leghíresebb mondataival emlékezünk

• Inkább az orrom legyen borvirágos, mint a fogam vízköves!
• A temetőre az van kiírva: FELTÁMADUNK! Akkó má' jobb a kocsma, me' oda meg az, hogy SOSE HALUNK MEG.
• A korrupció az, amiből mi kimaradunk.
• Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma: kettő.
• A lét határozza meg a tudatot. Ha megisszuk a lét, a tudat elszáll.
• Az élet olyan, mint a motor. Be kell rúgni, másként nem megy.
• Én vagyok a Magyar Népgazdaság. Azért vagyok felakasztva, mert így legalább úgy látszik, mintha állnék.
• Mindennek van határa, kivéve az emberi hülyeségnek és a Szovjetuniónak.
• A világon az emberi ész van a legjobban szétosztva. Mindenki meg van győződve róla, hogy neki egy kicsivel több jutott.
• Ez a szocialista egyenruha. Mindenki maga dönti el, hogy egyen, vagy ruha. Mert egyszerre a kettő...

(Borítókép: Hofi Géza 1996. június 27-én. Fotó: Soós Lajos / MTI)