Marilyn Monroe-t, azaz Norma Jeane Mortensont mindig is különlegesnek és egyben titokzatosnak tartották. Ugyan sokak szemében könnyűvérű nőnek tűnhetett, ám akik ismerték, egyöntetűen azt mondták, volt benne valami plusz, ami kiemelte őt az átlagos színésznők közül. Közel hatvan évvel ezelőtt bekövetkezett halála derült égből villámcsapásként érte a világot. A hivatalos jelentés szerint gyógyszer-túladagolás következtében hunyt el, ám halálának pontos körülményeire nem derült fény. Nemrég viszont egy olyan dokumentumfilm debütált a Netflixen, a Marilyn Monroe rejtélye: A soha nem hallott szalagok, amelyben arra próbáltak választ keresni, mi vezetett Hollywood egykori tündöklő csillagának halálához.

Hogy pontosan mi is történt azon az éjjelen, amikor Monroe-t holtan találták otthonában, azt egy tényfeltáró újságíró, Tony Summers kutatta. 650 interjút készített olyan személyekkel, akik korábban együtt dolgoztak a színésznővel, vagy a barátai voltak. Bár főképp azon éjszaka eseményeire próbált koncentrálni, amikor Monroe meghalt, ám ehhez elengedhetetlen volt az, hogy a gyerekkorát és a pályafutása kezdetét is elemezze. A színésznő korábbi elmondása szerint már gyerekkorában imádta a filmeket. Úgy kellett kirángatni a moziból, szinte mindegy volt, hogy mit játszanak éppen. Mint akkor kifejtette, ugyan nem értett a színészethez, de mindent el akart követni annak érdekében, hogy megtanulja a szakma csínyját-bínyját. 

Monroe gyerekkora kifejezetten zaklatott volt, mivel összesen tíz nevelőotthonban élt. Két évet volt árvaházban, majd nevelőszülőkhöz került, és azt követően, hogy édesanyja ideggyógyintézetbe költözött, négy évig gyámja volt. A folytonos ide-oda költözés pedig olyan érzéseket keltett benne, mintha nem kellene senkinek, és csak púp lenne az őt körülvevő emberek hátán. Ez egyébként az egész életét végigkísérte.

Nem hívom magam árvának. Lelencként nőttem fel. Igen, nem szoktam hozzá a boldogsághoz. Sosem számítottam a boldogságra 

– emlékezett vissza egykor a színésznő.

Tudták, melyik lány kapható

Al Rosen hollywoodi ügynök, akinek az ügynökségéhez többek között Judy Garland is tartozott, még akkor ismerte meg Monroe-t, amikor fiatal volt. Korábbi elmondása szerint abban az időben minden filmstúdió vezetőjének volt egy fekete notesze, benne azon nők nevével, akik kaphatóak. 

Ma dollár kell, régen a szex kellett

– magyarázta, illetve azt is elárulta, a színésznőnek akkoriban viszonya volt Joseph Schenckkel is, aki a 20th Century Fox egyik alapítója volt, a filmipar egyik legbefolyásosabb emberének számított. 

Ám Rosen megjegyezte, nem Monroe volt az egyedüli, aki összeszűrte vele a levet. Hasonlóról számolt be a Romanoff’s étterem tulaja, Gloria Romanoff is, aki baráti kapcsolatban állt a színésznővel. Mint kifejtette, Monroe szeretetre méltó lány volt, viszont főképp az éttermek és a klubok világában mozgott. Abban az időben a Romanoff’s étterem volt a csinos hölgyek gyűjtőhelye, így nem véletlen, hogy az ügynökök is gyakran lebzseltek ott, mivel kész aranybánya volt a számukra. Voltak olyan nők, akik kifejezetten Joseph Schenck miatt látogattak el oda, köztük volt Marilyn Monroe is, akinek ebben az időben, a ’40-és évek végén kezdett el felfutni a karrierje. Ugyan sok férfi próbálta kihasználni a nőket, ám Monroe azt akarta, hogy komolyan vegyék, és igazi színésznő válhasson belőle. 

Az igazi siker akkor jött el, amikor megismerkedett Johnny Hyde-dal, akinek köszönhetően bejáratos volt Hollywood legjobb helyeire. Hyde fülig szerelmes volt belé, bár betegséggel küzdött, és csak 18 hónapja volt hátra, de utolsó hónapjait Monroe-ra áldozta. Tulajdonképpen a sugar daddyje lett. John Huston filmrendező beszámolója szerint Hyde vitte be magával a Metro filmstúdióba Monroe-t, akit vonzó, de félénk lánynak látott. Az Aszfaltdzsungel című film Angela Phinlayének szerepére kerestek egy színésznőt, így odaadták neki a szöveget, majd pár napra rá, amikor visszatért, és felolvasta, tudták, hogy ő a tökéletes befutó.

Marilyn minden szempontból a saját, személyes élményeihez nyúlt vissza. Mélyre ásott, és felhozott valamit, ami különleges és ismeretlen volt. A nőiség jellemzőit önmagában találta meg. Nem voltak technikái, csak az igazság. Csakis Marilyn és még valami plusz

– mondta Huston.

Félrement a házassága

Másfél-két év randizgatás után jött össze Joe DiMaggio sportolóval, akivel 1954-ben kötötték össze életüket. Azonban elég hamar kiderült, hogy a férfi nem képes feldolgozni, mekkora a felhajtás a neje körül. A Hétévi vágyakozás című film forgatását – amiben az a híres jelenet is látható, amikor Monroe szoknyáját felfújta a szél – több ezer ember figyelte a helyszínen. Főleg a színésznő szoknyája keltette fel az érdeklődésüket, ám DiMaggiónak egyáltalán nem tetszett ez a felhajtás.

Joe bántotta Marilynt. Marilyn elmondta, hogy sikított, és minket hívott, de mi nem hallottuk, mert vastagok voltak a falak

– fejtette ki Gladys Whitten, aki a színésznő fodrásza volt akkoriban, illetve megjegyezte, hogy a dulakodás következtében Monroe megsérült a vállán. A pár kapcsolata nem is volt hosszú életű, és kilenc hónap után elváltak, mindezt karrierrel kapcsolatos különbségekre fogták.

Ünnepelt sztár lett, de belül szenvedett

Minél több filmben kapott szerepet, annál inkább nőtt Monroe népszerűsége, sorra nyerte a díjakat. Ám ő sosem érezte úgy, hogy eleget tud, így a forgatások után oktatóhoz járt. Amikor pedig elindult a felvétel, ő ezzel együtt kelt életre, és teljesen átadta magát a szerepnek.

Ha sztár vagyok, az emberek tettek azzá. De szeretnék csodálatos lenni. A legjobb formámat akarom hozni a felvétel kezdetétől a végéig

– magyarázta még egy interjúban Monroe. Alig akarta elhinni, hogy ilyen sikeres lett, de nagyon hálás volt mindenért, mivel emlékezett arra, milyen élete volt korábban.

Bár a szexszimbólum kegyeiért sorban álltak, és állandóan a figyelem középpontjában volt, ám legbelül súlyos gondokkal küzdött. Mint azt Jane Russell színésznő megjegyezte, barátok voltak Monroe-val, ám hajlamos volt eltolni magától azt, akit egyszer közel engedett magához. Utolsó éveiben egy bizonyos dr. Ralph Greenson kezelte őt, akinek a családja korábban több dokumentumot is rendelkezésre bocsátott. Az egyik ilyen iratból derült ki az, hogy a pszichiáter megállapítása szerint Monroe paranoid reakciókra volt hajlamos, ám ez nem jelentette azt, hogy skizofrén volt. Greenson feljegyzései rámutattak arra, hogy a színésznő esetében ezen reakciók mazochista jellegűek voltak, amiben az árva kislány elutasítottsága játszhatott szerepet. Monroe sokszor lehangolt volt, akkor azt érezte, semmi nem sikerül neki, és olyan depresszív gondolatokat mantrázott, miszerint őt senki nem szereti, és senkije nincs.

Amikor árvaházba tettek, és próbálták berángatni, azt ordítottam: Nem vagyok árva. Minden nőt megszólítottam, és azt mondtam: Ott egy anyuka. Ha láttam egy férfit, azt mondtam: Ott egy apuka

– mesélte egykor a színésznő, akit nyomasztottak a gyerekkori molesztálások emlékei.

A sorozatban egyébként Greenson özvegye és gyermekei is megszólaltak. Fia kifejezetten nem örült, amikor megtudta, hogy apja Monroe-t kezeli, mivel már önmagában azért az ötletért sem lelkesedett, hogy a szülei filmcsillagokkal együtt mutatkoznak. Ám mivel a színésznő túl híres volt, ezért Greensonnak kellett járnia hozzá, így kórházba sem utalhatta őt. A pszichiáter egy zaklatott nőt látott Monroe-ban, akinek családra van szüksége. Ez az érzés egy időre meg is adatott neki, mivel különösen sok időt kezdett tölteni Greensonékkal.

Monroe egyik közeli barátja, Henry Rosenfeld korábban arról is említést tett, miszerint a színésznő mindennél jobban szerette volna megismerni az apját, ám ezt elég különös módon adta barátai tudtára. Rosenfeld elmondása szerint az egyik partin épp arról beszélgettek, ki mit szeretne a világon a legjobban, mire Monroe így felelt:

Azt mondta, hogy szeretne feltenni egy fekete parókat, felszedni az apját egy bárban, rávenni, hogy szeretkezzenek, majd azt kérdezne tőle: »Milyen érzés, hogy van egy lányod, akivel szeretkeztél?«

Újabb szerelem és más drogok

Következő férje, Arthur Miller drámaíró különösen nagy hatást gyakorolt a színésznőre, aki 11 évvel volt fiatalabb nála. Monroe-t kifejezetten érdekelték azok az emberek, akiket okosnak tartott, és folyamatosan fejlesztette magát. Az Actors Studióban tanult, majd produkciós céget hozott létre, a munka és a szerelem számított az életében igazán. Bár az is tény, hogy Miller kihasználta, hogy intelligensebb Monroe-nál, akinek nem volt része olyan szintű oktatásban. Ugyan azt tervezték, örökre együtt maradnak, még az esküvői fotójuk hátoldalára is ezt írták, ám Monroe-t hideg zuhanyként érte, mikor A herceg és színésznő című film forgatása miatt Londonba utaztak, és rátalált Miller néhány jegyzetére. 

Az állt benne, hogy mekkorát csalódott bennem. Hogy azt gondolta, valamiféle angyal vagyok, de most úgy sejti, hogy tévedett. Egy olyan tökéletlen nőt vett el, mint az előző felesége

– mesélte oktatójának Monroe, akit a férje szimplán szajhának nevezett. Miller feltételezésével ellentétben Monroe hűséges volt hozzá, sőt gyereket szeretett volna tőle. Azt tervezte, hogy a forgatásról hazatérve belevágnak a babaprojektbe.

Ha választhatott volna anyaság és sztárság között, akkor az anyaságot választotta volna

– fejtette ki korábban Milton Greene, aki Monroe egyik üzlettársa volt a produkciós cégében. Neki még azt is elárulta, hogy a Van, aki forrón szereti című film forgatása környékén terhes volt, ám végül elvetélt.

Ebben az időszakban gyakran volt zavarodott, illetve boldogtalan. Egyáltalán nem volt kibékülve magával, ám a Kallódó emberek forgatásán még rosszabbra fordult a helyzet, szinte rá sem ismertek.

Hamar láttuk, hogy gondjaink lesznek vele. Mindig elkésett a forgatásról. Néha egész délelőtt vártunk. Időnként jól volt, de megesett, hogy nem volt beszámítható. Nyilván a tabletták miatt, az altatókkal volt a baj. Hollywoodban sokan visszaélnek a vényköteles szerekkel, és Marilyn sem volt kivétel

– mondta egykor Billy Wilder filmrendező.

Monroe több szer rabjává is vált: élénkítő amfetaminokat, nyugtató barbiturátokat és altatókat szedett éveken át, ezek közül utóbbi volt a legveszélyesebb. Hogy idáig jutott, azért főleg a romokban heverő házassága volt felelőssé tehető.

Emlékszem, egyszer azt mondtam Millernek, hogy ha Marilyn ilyen tempóban folytatja, két-három év múlva elmegyógyintézetbe kerül, vagy meghal. Azt mondtam, hogy aki drogozni engedi, azt le kéne lőni

– fejtette ki a rendező, a jóslata végül valóra is vált, mivel Monroe-t négy napig a Payne Whitney elmegyógyintézetben kezelték altatókkal való visszaélés miatt. 

Erről természetesen a sajtó is tudomást szerzett, és ahogy kitette a lábát az intézetből, máris ott termettek a hiénák. Ugyan minden újságírónak azt mondta, csodálatosan érzi magát, ám ez kicsit sem volt így. Házassága érzelmileg teljesen meggyötörte, Millerrel 1961-ben el is váltak útjaik, ami újabb magányos időszak beköszöntét jelentette számára, ám nem búslakodott sokáig.

Kennedy fivérek

Mivel Monroe közeli kapcsolatban állt pszichiáterének családjával, így azt is megosztotta Greenson feleségével és lányával, hogy új férfi van az életében.

Azt mondta, olyan fontos személy, hogy nem mondhatja el, ki az. A tábornoknak hívta.

Az pedig köztudott volt, hogy csak egy embert neveztek így: Robert Kennedy legfőbb ügyészt az Igazságügyi Minisztériumban, aki egyben volt John F. Kennedy amerikai elnök öccse. A Kennedy testvérek és Marilyn Monroe viszonyáról rengeteget pletykáltak, sőt bizonyítékok is vannak arra vonatkozólag, hogy a fivérek szó szerint passzolták egymásnak a színésznőt, mintha csak egy darab hús lenne – ahogy Monroe a későbbiekben hivatkozott is magára. 

Az egykori amerikai elnökkel, John F. Kennedyvel való viszonya még az ’50-es években kezdődött. Sok időt töltöttek együtt Malibuban, a kikötőben sétálgattak, ám soha nem buktak le. Sőt a vezető öccsével, Roberttel, vagy ahogy becézték, Bobbyval is összemelegedett, egy időben járt mindkettőjükkel. A találkozókra rendszerint Kennedyék sógorának, Peter Lawfordnak a malibui otthonában került sor, ahol nagy partikat csaptak. 

Felfoghatatlan volt az egész. Peter, mondhatni, lányokat futtatott a két Kennedynek. Gond nélkül megtették bárki szeme láttára. Úgy is, ha a feleségük a szomszéd szobában volt, és ez gyakran volt így

– emlékezett vissza korábban Jeanne Martin színésznő, Dean Martin énekes felesége, továbbá megjegyezte, az ő mellét is fogdosták, mivel az elnök tulajdonának tekintették.  

Robert és John F. Kennedy előtt nem is állt túl jó példa, mivel édesapjuk, Joe mindig azt mondogatta nekik: annyi nővel feküdjenek le, amennyivel csak akarnak. Igazi szoknyapecér volt.  

Az irodába járt dugni. Az ajtóban kellett várnom, az isten szerelmére, míg ő odabent kefélt

– magyarázta korábban Al Rosen hollywoodi ügynök. 

A Kennedy testvéreket egyáltalán nem is zavarta, hogy egy nőn, történetesen Marilyn Monroe-n kell osztozkodniuk. Sőt a színésznő viszonya akkor is tartott Roberttel, amikor John elnök lett. Monroe ugyanakkor azt érezte, hogy nincsenek egy szellemi síkon, és nem elég okos ahhoz a társasághoz, így különböző jegyzeteket készített politikai témában, hogy tudja tartani a lépést. 

Kommunista volt Marilyn?

A Kennedy fivéreknek hála Monroe is egy rendőrségi ügy kellős közepén találta magát. A testvérek ugyanis nem egy ellenséget szereztek maguknak, köztük Jimmy Hoffát, aki az IBT, egy kamionos szakszervezet feje volt, és maga a maffia. Robert Kennedy nyílt támadást intézett Hoffa felé, aki szerette volna megbosszulni mindezt, így lejárató információkat szeretett volna szerezni  a Kennedykről. Ekkor kérte fel Fred Otasht, aki a legkeresettebb magánnyomozó volt akkor, hogy nézzen utána a testvéreknek, különösképp a Monroe-val való viszonyukról tudjon meg többet.  

Ezt követően helyeztek el poloskát Lawford malibui otthonában, illetve Monroe házában is. A lehallgatókészülékeket a telefonokba és a hálószobákba rejtették, hol a szőnyeg alá, hol a csillárba. John Danoff magánnyomozónak 1961-ben sikerült lehallgatnia Monroe-t, aki John F. Kennedyvel beszélgetett éppen. Hallotta, ahogy becézgetik egymást.

Számos felvétel készült Marilynről és Jackről – John F. Kennedy beceneve – a tengerparti házban szeretkezés közben. Bementek a hálószobába, ahol volt egy másik poloska, ami felvette az enyelgésüket, a vetkőztetést és a szexuális aktust az ágyban

– fejtette ki egykor Danoff, aki azt is megjegyezte, Robertről és Monroe-ról még több kompromittáló felvétel készült. Robert egykori személyi titkára, Angie Novello is arról tett említést, hogy Monroe elég sokszor telefonált, mindig jól elbeszélgettek, és úgy tűnt neki, hogy társaságra vágyott. 

A színésznőről még egy FBI-akta is készült, amelyben biztonsági ügyekről és nemzeti hírszerzésről esik szó. Monroe neve mellett az „SM-C” jelzés állt, ami annyit tesz, hogy „biztonsági kérdés, kommunista”. Megfigyelte őt az FBI, amikor még Miller felesége volt, egykori férjét ugyanis kommunistának tartották, és azt sejtették, hogy a színésznő is az. Azért fektettek erre ekkora hangsúlyt, mert épp a hidegháború zajlott ebben az időben, az Egyesült Államok és a Szovjetunió állt szemben egymással, így az amerikaiak mindent megtettek, hogy fellépjenek a kommunisták ellen. Sőt a hírszerzés Monroe-t amiatt is gyanúsnak vélte, mivel állítólag amerikai kommunista kivándorlókkal vegyült, és megtestesítette azt a nőt, akit a legkevésbé akarnak az elnök és a legfőbb ügyész öccse mellett látni. 

Monroe az elnökkel többek között beszélt az éppen zajló atomkísérletekről, sőt el is ment vele Nevadába egy atomfegyver tesztelésére, ez feltételezhetően szintén szúrta az FBI szemét, mivel a színésznő túl sokat tudott. Úgy vélték, hogy Monroe kommunista emberekkel ismerkedett, akik a kubai vezetővel, Fidel Castróval voltak összeköttetésben. Túl nagy volt a politikai kockázat, így Kennedyék inkább elvarrták a szálakat. 

Nagyon megbántották, amikor megmondták neki, hogy ne hívja vagy keresse őket többé

– mondta korábban a színésznő régi barátja, Arthur James, majd így folytatta: 

Emiatt halt meg. Nem érdekel, mit mondanak mások. Ez volt a vég kezdete, ha úgy tetszik.

Öngyilkosság vagy gyilkosság?

A szexszimbólum a halála előtti hónapban nagyon rossz állapotba került, keverte az alkoholt az altatóval. Valószínűsíthetően a vesztét is az utóbbi okozta. A hivatalos álláspont ugyan a házvezetőnő, Eunice Murray vallomására alapoz, miszerint a színésznő 1962. augusztus 4-én este nyolc körül a hálószobájába ment, majd magára csukta az ajtót. Murray állítása szerint hajnali három tájban arra kelt, hogy Monroe-nál még mindig ég a villany, ám az ajtó zárva volt. Ekkor felhívta Monroe pszichiáterét, aki fél négy körül ért oda a helyszínre, majd az ablakot betörve és a házba bemászva látták, hogy arccal lefelé fekszik az ágyon. A kezében telefon volt, míg az ágya mellett egy üveg altató, azonban búcsúüzenetet nem találtak a közelében. A házvezetőnő szerint a pszichiáter már ekkor azt mondta neki, elvesztették Monroe-t. Az iratokból az is kiderült, hogy a rendőrséget 4 óra 25 perckor hívták, ami fontos információ. Ugyan a halottkém megállapította, hogy gyógyszer-túladagolás okozta a halálát, de sokan kezdtek gyanakodni gyilkosságra és öngyilkosságra is. 

Bár a hivatalos álláspont szerint csak a házvezetőnő és Monroe pszichiátere voltak ott, mikor holtan találták a színésznőt, azonban, mint az a sorozatból kiderült, évtizedeken át hazudtak Monroe halálának körülményeivel kapcsolatban. Monroe egykori sajtófőnökének, Arthur Jacobsnak az özvegye, Natalie ugyanis korábban beszámolt róla, hogy férjével épp egy koncerten voltak, amikor felhívták, hogy valami szörnyűség történt Monroe házánál. Ez jóval éjfél előtt történt, ami azért különös, mert a házvezetőnő saját elmondása szerint csak a pszichiátert hívta fel, aki fél négy táján ért oda. Az özvegy azonban kijelentette, hogy ez kamu, mivel addigra már a férje is ott volt órák óta. 

A férjem eltussolta az egészet. Nem mondhatom el, miért, mert már nincs köztünk

– magyarázta Natalie, akinek a történetét a sajtófőnök egyik munkatársa is alátámasztotta, Juliette Roswell. Mint arról Roswell beszámolt, Jacobs elmondta neki, hogy este tizenegykor ért Monroe házához, így már a hivatalos álláspont legalapvetőbb információja sem bizonyult igaznak. 

A sorozatban hallható egy olyan hangfelvétel is, amelyen egy volt mentős, Ken Hunter számol be a kerületi ügyésznek, miszerint utazott abban a mentőautóban, amellyel elszállították Monroe-t, ő maga is látta a színésznőt az ágyon fekve. A mentőszolgálat vezetője, Walt Schaefer korábban azt is közölte, hogy a színésznőt a Santa Monica-i sürgősségire vitték, így a házvezetőnő vallomásának újabb eleméről derült ki, hogy nem felel meg a valóságnak. Schaefer megjegyezte, szinte biztos abban, hogy Monroe még élt, mikor kórházba vitték, de kábult volt. A mentőszolgálat további hét munkatársa tudta megerősíteni, hogy Monroe-t mentővel szállították el aznap. Sőt Greenson pszichiáter is. Két évvel a színésznő halálát követően beszélgetett egy újságíróval, akinek elárulta, ő is a mentőautóban ült. Mint mondta, a St. John’s Kórházba szállították Monroe-t, ám a mentőben meghalt. Halálát követően pedig a holttestét visszavitték a házába. 

Robert Kennedyvel beszélt a halála napján

Ahogy arról egy szakértő, Reed Wilson – aki az FBI-nak és a CIA-nek is dolgozott – beszámolt korábban, megfigyelte Monroe-t. Robert Kennedy felhívta a színésznőt a halála napján Lawford házából, ám Monroe nagyon kiakadt.

Hagyj békén, tűnj el az életemből! 

– fakadt ki a színésznő akkor, majd így folytatta: 

Úgy érzem, körbeadtak, kihasználtak. Mintha csak egy darab hús lennék.

Monroe teljesen elkeseredett, igazi botrányt csapott. Még John F. Kennedy elnököt is felhívta a Fehér házban, hogy elpanaszolja, mi történt. Mint az a sorozatból kiderül, a házvezetőnő a vallomásában azt is megjegyezte, hogy Robert Kennedy járt Monroe otthonában a halála napján. 

Olyan szorult helyzet alakult ki, hogy Robert Kennedy testőreinek be kellett avatkozniuk, hogy megvédjék őt

– magyarázta a házvezetőnő. 

Ennek ismeretében pedig az sem kérdés, miért akarták ennyire eltussolni, mi is történt pontosan Monroe halálának napján. Tekintve, hogy az igazságügyi miniszter is érintett volt benne. 

A beavatottak tudták, hogy nem keverhetik bele Bobby Kennedyt, mert a bátyja az elnök. Mindent megtettek, hogy eltussolják

– nyilatkozta korábban egy rendőrségi informátor, Harry Hall. 

Ahogy azt egy riporter a későbbiekben kinyomozta, Kennedyt egy helikopterrel szállították San Franciscóba hajnali kettő-három környékén. Mindez a repülési naplóból derült ki, illetve a pilóta is megerősítette. Hogy mennyire próbálták védeni Robert Kennedyt, azt tökéletesen jelzi az is, hogy Lawford felbérelte Reed Wilson megfigyelési szakértőt, illetve Fred Otasht, hogy tisztítsák meg Monroe házát, és tüntessenek el mindent, ami rossz fényt vethet a Kennedy fivérekre. A sorozatban elhangzottak szerint Lawford sokkos állapotban volt, sőt azt is állította, Robert Kennedy ott volt, amikor a színésznő meghalt, ebből óriási vita lett. Lawford akkori beszámolója szerint Monroe ebben az időben már árnyéka volt régi önmagának.

Megkérdeztem a telefonközpontot. Nem működik, a telefont levették a készülékről. Halott volt. Ezzel kellett együtt élnem. Kocsiba kellett volna szállnom, és odamennem. Lehettem volna óvatosabb

– mondta akkor Lawford.

A történteket követően Kennedyt északra vitték, és minden, őt terhelő bizonyítékot eltüntettek Monroe otthonából. Volt ugyanis olyan napló és néhány feljegyzés, amely kellemetlen helyzetbe hozta volna a Kennedy testvéreket. Egyetlen kép maradt fenn a fivérekről és Marilyn Monroe-ról, amely a Madison Square Gardenben készült róluk, az összes többi fotót, illetve felvételt elkobozta az FBI. A képek eltüntetését egy magas beosztású FBI-ügynök, Jim Doyle is alátámasztotta korábban, sőt egyéb információval is szolgált. 

Ott voltam, amikor meghalt. Volt ott pár ember, aki normális esetben nem lett volna ott

– fejtette ki, ahogy azt is megjegyezte akkor, hogy az FBI már azelőtt megérkezett a helyszínre, hogy bárki megtudta volna, mi történt. Doyle beszámolója szerint csak egy magas rangú vezető adhatott ki parancsot erre, aki még az FBI akkori vezetőjénél, J. Edgar Hoovernél is magasabb pozícióban volt, tehát egy miniszter vagy az elnök.

Szándékosan tussolták el

Különböző összeesküvés-elméletek is szárnyra kaptak Monroe halálával kapcsolatban. Sokan azt állították, hogy azért tussolták el a pontos részleteket, mivel meggyilkolták a színésznőt, ám erre utaló nyomokat sosem találtak. Ahogy arra sincs bizonyíték, hogy csak véletlenül adagolta túl a gyógyszereit, vagy öngyilkosságot követett el. Az azonban már alátámasztható, hogy Monroe halálának körülményeit szánt szándékkal tussolták el, hogy ne keveredjenek kínos helyzetbe a Kennedy fivérek, különösképp az elnök.

A Marilyn Monroe-ügy már évtizedekkel ezelőtt lezárult, és a hosszas nyomozás ellenére a hivatalos álláspont azóta sem változott. A Los Angeles-i kerületi ügyész megállapítása szerint Monroe szándékosan vagy véletlen, de megölte magát. Azonban nem lehet elmenni azon körülmények mellett sem, hogy sanyarú gyermekkorát követően felnőttként is csak kihasználták. Családra és társaságra vágyott, ám valamiképp idegen érzés volt a számára az, hogy szeretik. Félt az elhagyatottságtól, így nem meglepő, miért érintette ennyire mélyen, amikor a Kennedy testvérek egyik napról a másikra kirúgták őt az életükből, mivel pontosan az valósult meg, amitől a leginkább tartott: elhagyták, és ez valószínűleg végzetes sebet ejtett a lelkén. 

(Borítókép: Marilyn Monroe. Fotó:  Gene Lester / Getty Images)