Hogyan hatnak az Instagram-filterek a nők önképére?

GettyImages-1234076218
2022.05.22. 15:46
Száz éve nagyanyáink, dédanyáink évente egyszer összekészülődtek, felvették ünneplőruhájukat, és elmentek a fotográfus műhelyébe. Napjainkban akár százasával lőhetjük a szelfiket magunkról, és oszthatjuk meg őket a közösségi médiában. Ha nem vagyunk elégedettek a látottakkal, könnyedén varázsolhatunk magunknak csábosabb ajkakat vagy hibátlan arcbőrt, és aztán a kreált tökéletességet tárjuk a világ elé. Jó ez nekünk? Persze hogy nem. Levendula Lilla pszichológus hosszan kifejti, miért.

Teljesen természetes vágya az embernek, hogy szépnek akar látszani, szeretné érezni, hogy másoknak tetszik, viszont a pozitív visszajelzések hajszolásának léteznek árnyoldalai. Erről és hasonlókról beszélgettünk Levendula Lilla pszichológussal. Az interjú alatt szóba került, kiknek a szépségideálját tükrözi az Instagram, miért járunk többet plasztikai sebészhez a pandémia óta, és az az örök igazság is, hogy a BMW-ből nem lehet, de nem is érdemes Ferrarit csinálni.

Gyakran hallani olyan véleményt, hogy az Instagramot görgetve egyforma arcokat látunk. Közben létezik egy olyan vélekedés is, hogy „menő” a különcség, és mindenki egyéniség szeretne lenne. Ön hogyan vélekedik erről a látszólagos ellentmondásról?

Igen, mindenki egyéniség szeretne lenni, de olyan egyéniség, akire ő is felnéz, és aki neki is tetszik. Szinte közhelyesnek számít, hogy a szép emberekhez mindenki vonzódik – mindenki ismeri azt a gyakorlatot, amikor a terméket szép nővel, vonzó színésszel, kisbabával vagy állatkölyökkel adják el. Minden kornak megvolt, megvan a maga szépségideálja. A szépségideált és ezáltal a testünkről alkotott képünket az adott történelmi korszak és a szociokulturális környezet határozza meg. A roihacks.hu-n található statisztikák alapján az Instagramot két korosztály, a 18 és 24, illetve a 25–34 év közöttiek használják leggyakrabban, ebből következik, hogy akiket a szépségük, a megjelenésük miatt követnek, azok ennek a felhasználórétegnek az ideálját tükrözik.

Ha valakit az Instán látunk, egyáltalán nem biztos, hogy a való életben is felismernénk, a társkereső oldalak is ilyen módon retusált fotókkal szerepelnek. Nem okoz mindez zavart a társra találásban?

A társkereső oldalakon pár pillanat alatt szokták eldönteni, hogy érdekes-e nekik az adott profil. Az, ami korábban az első benyomást biztosító ruházat, parfüm, smink és testbeszéd volt, az most a profilkép az applikáción. Én úgy gondolom, hogy azok, akik interneten ismerkednek, tisztában vannak azzal, hogy „nagyobbat kell meríteniük” ahhoz, hogy a potenciális partnereket kiszűrjék. Számos kínos történet kering például Facebook-csoportokban rosszul sikerült nulladik randevúkról, a partner aktuális külsejét csak nyomokban tartalmazó fotókról...

Mennyire járul hozzá az Insta-filterek túlzott használata a nők tárgyiasításához?

A nők tárgyiasítása a reklámipar bevett szokása. A marketingkommunikációban bevett szokás a vonzerőt és a szexualitást vásárlásösztönzésre alkalmazni olyan termékek esetében is, amiknek a szexualitáshoz nincs közük. Ez felvet morális és etikai problémákat. Ide tartozik a nők szexuális tárgyként való prezentálása is. Kutatásokból tudjuk, hogy ezen reklámok a nők vásárlási kedvére negatívan hatnak, míg a férfiakéra pozitívan. Szerintem nem az Insta-filterek használata járul hozzá, hanem a kontextus, amiben ezeket használják. A pózok, a helyszínek, a szexuális töltet. Arról készültek felmérések, hogy ezeket jobban kattintják. Azt, hogy a tárgyiasításhoz jobban hozzájárul-e, mint bármely más reklám, nem tudom sajnos megmondani, mert nem ismerem eléggé a platformot, és összehasonlító kutatást sem találtam a témában.

Pszichológusként mi a véleménye arról, ha valaki nem elégedett az arcával, azt saját, natúr valóságában csúnyának látja? Milyen okok húzódhatnak meg emögött?

Nagyon dióhéjban, leegyszerűsítve: a testkép egyrészt a saját testedről alkotott mentális kép, másrészt az, ahogyan látod magad, amikor tükörbe nézel. Mi az, ami negatív hatással tud lenni erre? Erre a kérdésre nagyon sok válasz adható, ok lehet, ha gyerekkorodban csúfoltak, ha a családban a megjelenés az átlagosnál többet nyomott a latban, de kiválhatja kortárs nyomás is vagy a média és a reklámok, hiszen ezek bizonyos megjelenést idealizálnak.

Szeretnék külön kiemelni még egy okot, ami egészen új jelenség. A pandémia számos mentális problémát felerősített, ezek egyike a facial dysmorphia. Ez a testképzavarok arcot érintő fajtája, és azoknál, akiknél jelen volt valamilyen formában, erősödést tapasztaltak a videóhívásoknak köszönhetően, mert a problémásnak tartott vonások, arc bizonyos részei sokkal gyakrabban voltak a videókban szem előtt, mint a pandémia előtti időszakban.

A témához szorosan kapcsolódnak olyan kutatások eredményei, amik azt mutatják, hogy a szociálismédia-platformokra szelfiket gyakran feltöltő felhasználok gyakrabban vesznek igénybe kozmetikai jellegű beavatkozásokat, plasztikai műtéteket. Ennek egyik nagyon valószínű oka az, hogy most már nemcsak a magazinok címlapján széppé varázsolt ideálokhoz hasonlítjuk magunkat, hanem a filterekkel módosított kortársakhoz, felhasználókhoz is. A másik ilyen ok pedig, hogy a nagyszámú feltöltött, filterezett kép elkészülésekor folyamatosan a problémás részre, nem tetsző vonásra fókuszálunk azzal, hogy feltöltés előtt megváltoztatjuk. Ez magával hozza az elégedetlenséget és azt a vágyat, hogy a valóságban is átalakítsuk.

Okoz-e önképzavart a lányoknál az, hogy nem hasonlítanak az Insta-világ által példaképül állított arcokhoz?

A fentiekből könnyen kitűnik, hogy igen. Vannak, akik szerint ennek ellenére nem feltétlenül a filterek használata az oka, hanem sokkal inkább a mások tökéletesnek tűnő képeivel való összehasonlítás, ami az önbizalomra és az önértékelésre negatív hatással van. Más kutatók pedig olyan eredményre jutottak, hogy a filterek hatásaként már nem a másokhoz való hasonlítás okozza a nagyobb gondot, hanem a filterek által módosított és idealizált kép, amire hasonlítani szeretnének.

Összességében kimondható, hogy az Insta által sugárzott testkép káros hatású?

A helyzet ennél összetettebb. Az biztos, hogy a szociális média platformjai megváltoztatták azt, ahogyan látjuk magunkat. Ennek van egy jó oldala is, hiszen vannak, akik a természetességet, a „hibák” normalizálását vagy a testünk változásával, bizonyos életszakaszok sajátosságaival járó testi változások elfogadtatását célozzák meg. Ilyen például, amikor influenszerek őszintén megmutatják a striáikat várandósság után, vagy a mell és a has formájának változását, a bőr megereszkedését az életkor előrehaladtával. De ahogy láthatjuk, van egy alattomosan működő oldala is: az, amikor egy-egy szelfi készítésekor automatikusan változtatjuk meg az állcsúcsot, a szájvonalat vagy bármit, amivel nem vagyunk megelégedve, ez pedig küld egy olyan üzenetet, hogy ez „így nem elég jó”, nem vagyok elég szép. Ezek a gondolatok pedig el tudnak indítani egy ördögi kört, és a vége valamilyen fokú testképzavar lehet, néha pedig a plasztikai sebész. Ráadásul az a tapasztalat, hogy megcsináltatják az első műtétet, és a belső bizonytalanságot ez nem csökkenti annyira, amennyire szeretnék, ezért egy-két év múlva jön egy újabb szépészeti beavatkozás. Olvastam olyan plasztikai sebésszel készült interjút, ahol a szakember úgy fogalmaz, hogy „azt várják tőle, hogy a BMW-ből csináljon Ferrarit, de ez lehetetlen”.

(Borítókép:   Liam McBurney / PA Images / Getty Images)



  • Tippek
  • Csok