Mibe pakoljanak a férfiak, ha leteszik a dzsekit?

Egy dzseki végső soron férfiretikülként is funkcionálhat, akár hanyagul vállra vetve hordozhatók benne a kulcsok, iratok és az a kevéske alkalmatosság, amelyet jól megszűrve magukkal visznek a férfiak. Ám még egymaroknyi tárgy sem feltétlen fér el mondjuk egy rövidnadrág vézna zsebeiben, nejlonszatyorral közlekedni pedig még távolról, hunyorítva sem lezser cselekedet.

A kínzó probléma megoldására számtalan innováció született az évtizedek alatt. Az egyik legemblematikusabb pedig kétségkívül az autóstáska volt. Ez a csuklón hordható bőrszütyő nemzedékek kihagyhatatlan alapkelléke volt. Eredetileg 1963-ban mutatták be zajos sikerrel a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat tavaszi kiállításán, de karrierje a Trabantok, Wartburgok, Zsigulik elterjedésekor, az 1970-es években ívelt fel igazán. Nem is volt igazi autós, aki zakózsebekből kotorászta elő a slusszkulcsot, és belső vagy farzsebekben matatott az iratok után, mikor egy elegáns cipzárhúzással is elővarázsolhatta azokat, majd hanyagul hóna alá csaphatta a mutatós briftasnit.

Nem kér kódot...

Az 1990-es években azonban fokozatosan leáldozott az autóstáska csillaga. Hiába volt hasznos és jól bevált alapdarab, a letűnő Kádár-korszakot juttatta sokaknak az eszébe. Ráadásul a vágyott Nyugat felől váratlanul beköszöntött  a célszerűség koronázatlan uralkodója, az övtáska. Mindenütt hordani lehetett deréktájon, has felett is, ezért kisvártatva meg is kapta a hasitasi nevet.

Mindenféle legendák keringenek az eredete körül. Az egyik szerint egy Melba Stone nevű ausztrál özvegy fejéből pattant ki az ötlet 1962-ben, miután megihlették a kenguruk zsebei. Csakhogy senki sem tud az innovatív özvegyről azóta sem semmit, és nagy eséllyel ez egy kitalált történet. Mindegy is, mert már időszámításunk előtt 3300 körül is hordtak hasonlót a bronzkori emberek, többek között a harminc éve egy dél-tiroli gleccseren jó állapotban megtalált Ötzi, aki már akkor derekára erősített bőrtarsolyban vitte csonteszközeit magával.

Hasznos és biztonságos a hasitasi, turistáknak, túrázóknak szinte kihagyhatatlan. Kár, hogy tömegessége miatt hamarosan kínossá és a stílustalanság szinonimájává vált, és leginkább csak piaci árusok maradtak hűségesek hozzá. Az övtáska nimbuszát még az sem mentette meg, hogy világcégek évek óta trendivé próbálják varázsolni a műfaj vállon átvetett (és jobbára biciklis futárok által használt) változatát. Kevés sikerrel.

Katonák, diplomaták

Nemcsak az övtáska vérzett el ekkorra, hanem a szimatszatyor is, amely igazi hungarikum volt az 1980-as években. Pedig nem volt más, mint vegyvédelmi gázálarchoz rendszeresített katonai vászonszatyor, és valóságos ergonómiai katasztrófa volt. Nem sok minden fért bele, cserébe derék alá érő vékony textilcsíkokon ingaként lengedezett a vállakon. Szinte kötelező volt leszűkített csőfarmert hordani hozzá és fanatikusan rajongani a rockzenéért, a bandák neveit pedig filccel rápingálni a keki szatyor oldalára.

Nem teljesen világos, miért vált népszerűvé (kizárólag Magyarországon), talán a rendszer iránti kamaszos lázadásból hordták fiatalok tízezrei a szovjet mintájú katonai felszerelést, és totális antitézise volt az ugyanekkor elharapózó diplomatatáska-őrületnek.

Ha van valami, ami alkalmatlan iskolatáskának, az a lapos, merev és nehéz diplomatatáska. Ám ez nem zavarta iskolások százezreit, hogy addig nyaggassák szüleiket, míg ki nem könyörögtek maguknak egy gerincferdülést okozó haszontalanságot. Sok mindent lehetett művelni a dipótáskával. Többek között szívbajt hozni a tanárra óra alatt, amikor egy laza lábmozdulattal fel lehetett borítani, és hatalmas puffanással jelezni, hogy unalmas az óra. Dobolni is lehetett rajta, és versenycsúsztatni az iskola folyósólyán, na meg szánkózni (akkor még akadt hó) és lovagolni rajta (ami általában a végső csapást mérte a dipóra). Alkalmatlansága már-már paródia volt, mégis imádták (én is). 

Váll, hát, láb

Mennyire más volt a 2010-es évek elején a szupermarketek kuponakcióival elterjedt válltáska (filatáska), ami olyan gyorsan tömegdivattá vált, hogy pár év alatt ciki lett ilyet hordani. Pedig volt hely benne bőven, és sokféle színűből lehetett választani, de sohasem vált férfias kiegészítővé.

Akkor marad a hátizsák, például lazán egy pánton hordva a vállon. Célszerűségéhez nem fér kétség, ám lehet bármilyen dizájnos is, városban nem sokan fogják kulcscsomójukat és irattárcájukat egy üres zsákban a hátukon hordani.

De lehet, hogy legtöbbször nem is kell semmiféle táska, hanem elég egy oldalzsebes rövidnadrág is. Az 1990-es éveken végigsöprő oldalzsebes divathullám mára lecsengett ugyan, ez azonban nem zavarja a fazon kissé megcsappant, de máig töretlen rajongótáborát, amelynek tagjait nem túlságosan érdekli, hogy sokak szerint kissé slampos egy ruhadarab ez, ezért az esélytelenek nyugalmával bármikor vígan megtömik mind a két oldalzsebet, nem törődve a minden lépésnél csörgő-lifegő dudorokkal a lábaikon. Kényelmes és praktikus, más pedig nem számít a fanoknak. És ha már lúd, legyen kövér.

(Borítókép:  Edward Berthelot / Getty Images)