Lángba borult a nagyszínpad a Muse belépőjével Sopronban

Egészen szürreális élmény volt a hosszú szünet után újra útnak indulni Sopronba, ahol 2020 előtt szinte már a nyári szezon szerves részeként nyitotta meg minden évben a kapuit a VOLT Fesztivál. A Covid sajnos jó időre elkaszálta a rendezvényt, ahol korábban több ezer ember bulizott az érkező világsztárok és a legnépszerűbb magyar előadók koncertjeire, és láthatóan még most is vannak utóhatásai a rendezvénystopnak. 

Stábunkkal reggel 7 órakor pattantunk be az autóba, majd miután elértük Sopront, és mindenki elfoglalta a szállását, lebumliztunk a helyszínre, ahol addigra már minden készen állt a vendégek fogadására. Videós kollégánk még a nyitás előtt bejárta a területet, ahova a fotós kolléganőmmel mi délután 3 órára értünk le, ám akkor még nem igazán voltak sokan a fesztiválon, ami szemmel láthatóan össze is ment ahhoz képest, amire 2019-ből emlékeztünk. Ennek megvannak az előnyei is persze, hiszen így legalább nem kell folyton egymást hajszolnunk, amikor épp öt helyen lenne dolgunk egyszerre, viszont az is igaz, hogy ezzel a felfedezés varázsa is némiképp megszűnt, hiszen nagyjából tíz perc alatt fel lehet térképezni mindent.

Sajnos a korábbi állandó találkozópont, az óriáskerék, amely szinte már kötelező eleme a nagyfesztiváloknak, idén eltűnt a VOLT-ról, helyette van lehetőség egy daruval felhúzatni magad a magasba, vagy 2000 forintért 5 percig dodzsemezni egyet. Utóbbi jelenlétét nem igazán értem, ilyesmivel korábban inkább a városnapokon és családi rendezvényeken találkoztam csak, de elképzelhető, hogy nagy lesz a népszerűsége, ezt az első nap után még nehéz lenne megjósolni. 

Miután a nyitónap még jórészt a beköltözésről szól, ilyenkor a program is kevesebb: a nagyszínpadok közül csak az egyik üzemelt, ám ott rögtön egy nagyágyúval robbantották be a szezont: kedd este főműsoridőben a Muse lépett színpadra, egy monumentális produkcióval.

Ideje visszarázódni

Eleinte kicsit izgultam azért, mert még este 6 óra felé is úgy éreztem, hogy jóval kevesebben vannak a megszokottnál. Már elkezdődtek az első koncertek, és például a Hiperkarma is megtartotta a közönségtalálkozóját, de még mindig kicsit üresnek éreztem a helyszínt, ami persze betudható annak is, hogy egy keddi napról volt szó, ám én mégis inkább úgy érzem, hogy ez annak a következménye, hogy olyan sokáig nélkülöznünk kellett a fesztiválokat, és emiatt az emberek még mindig nehezen mozdulnak ki otthonról. 

Pedig fesztiválozni jó. Én, aki 2006-ban tapasztaltam meg először, mennyire ki tud kapcsolni egy olyan rendezvény, ahol ezerfelől érnek különböző, túlnyomórészt zenén alapuló impulzusok, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy próbálja ki egyszer, sodródjon a színpadok között, és hagyja a kapun kívül a hétköznapi gondokat. A VOLT ráadásul egy olyan fesztivál, ahol nemcsak hazai, hanem egy csomó nemzetközi előadóval is találkozhat az ember, és olyan produkciókat láthat, amelyek valóban lenyűgözik. Utóbbiból a rengeteg nehézséget okozó járványhelyzet ellenére sem engedtek a szervezők, és nagyon is jól tették: a Muse koncertjére még külföldi rajongók is érkeztek, én egy ír fesztiválozóval váltottam pár szót, aki elmondása szerint nyolcadik alkalommal látta most a zenekart, és csak miattuk érkezett Sopronba. 

A rockra végre a tömeg is megmozdult

A nagyszínpadon egyébként öt órakor az Ivan & The Parazol nyitotta a programok sorát, akiket 18.45-kor a Carson Coma követett. Bár nem vagyok túl jó a becslésekben, de valahogy úgy éreztem, utóbbira Budapesten nagyobb volt az érdeklődés, másfél héttel ezelőtt ugyanis telt ház előtt léptek fel a Parkban. Közben a Telekom Kraft Színpadon is beindult a buli, ám akkor még ott sem volt tumultus a pódium előtt. A 20.30-kor kezdődő Tankcsapda-koncertre viszont már szép számmal érkeztek a nagyszínpadhoz: a debreceni zenekar kellő rutinnal a legismertebb számaiból válogatott a bulira, Lukács László pedig remekül fel is tuningolta azokat, akik ebben az idősávban őket választották. A színpadkép is sokat hozzátett a hatáshoz: a háttérben futó vizuál mellett a pirotechnikai látványelemek sem hiányoztak, és

 

A legtöbben kedd este persze a Muse-ra voltak kíváncsiak. Az angol rockzenekar utoljára 2019-ben, a Papp László Budapest Sportarénában koncertezett nálunk, ahova akkor egy lenyűgöző, teátrális show-val érkeztek – picit aggódtam is, hogy vajon egy fesztiválon mi tud megvalósulni ebből, ám hamar bebizonyosodott, hogy teljesen felesleges volt erre előzetesen ráfeszülni, már az együttes belépője is akkorát ütött, hogy az ember percekig csak szájtátva nézte, mi történik a színpadon.

A zenészek az augusztusban érkező Will Of The People albumuk címadó dalával, tükörmaszkokban robbantak be a színpadra, amit jobbára szó szerint is lehetne érteni, az első zúzda alatt ugyanis a dal-, illetve lemezcím szavainak egymásra pakolt kezdőbetűi óriási lánggal égve jelentek meg egy állványon mögöttük. A tűz a dal végéig kitartott, ám aki azt gondolta, hogy ennél nagyobb dobás nem várható egy fesztiválon tőlük, az tévedett:

A belépő nótát az Interlude, majd a Hysteria követte, addigra már lekerültek a zenészekről a maszkok, és a színpadkép is teljesen megváltozott. A lángoló berendezést egy magasból leomló, mintázatában gyűrt hatású, óriási lepellel tüntették el, és hirtelen értelmét nyerte az a hosszú kifutó is, amelyet a Muse koncertjére időközben összekötöttek a színpaddal: amellett, hogy a zenekari tagok többször is kisétáltak rajta a közönséghez, a fényjátékba is szervesen bekapcsolódott, időnként ugyanis egy páros fényoszlopot lőttek fel onnan az égbe. A színpad megvilágítása is parádés volt: a felső és oldalsó lámpaerdővel nagyon ötletesen bántak, nem egyszer például rácsokat festve a főhősök köré.

Ami a Muse közönségének igazából nem lehetett meglepő, maximum csak amiatt, hogy ezt egy fesztiválon is simán meg tudják valósítani, az a háttérben megjelenő óriási, tükörarcú, mozgó bábú, amely a 2019-es turné Murph névre hallgató robotcsontvázának helyét vette át. Jómagam nem számoltam, de a netre azóta felkerült setlist szerint másfél óra alatt 19 + 2 számot tolt le a zenekar, és természetesen a Starlight sem maradt ki a sorból. Annak ellenére, hogy a legtöbben erre a koncertre érkeztek, én mégis kicsit keveslem a látogatók számát, a zenészek előtt viszont le a kalappal: becsülettel végigvitték a műsort, és tisztességgel el is búcsúztak az utolsó dal után, néhány pengetővel megajándékozva a rajongókat. 

Ma folytatódik a bulisorozat: érkezik a Brains, a Skillet, a Bagossy Brothers Company és a The Killers is, és mostantól minden programhelyszín nagyüzemben működik. Az 5 óra után startoló Beko Színpadon a Pál Utcai Fiúk és Krúbi is fellép majd. 

(Borítókép: Muse. Fotó: Karip Tímea / Index)