Rúzsa Magdi színpadot robbantott, lánya helyettesítette a KFT beteg tagját a Campuson

Bár fura ezt kimondani, de tegnap vesztettem el a Campus-szüzességem. Minden más hazai fesztiválon megfordultam már, de a Campus eddig valahogy mindig kimaradt a sorból. Az első napon tapasztaltak fényében azonban sok kérdés merült fel azzal kapcsolatban, miért is nem jöttem korábban. Az egyik ok főképp az volt, hogy a néhány külföldi fellépőtől eltekintve a fesztivál javarészt itthoni zenekarok, énekesek repertoárjából dolgozik, számomra pedig javarészt a külföldi előadók dalai nyújtják azt az élményt, aminek köszönhetően élvezni és átérezni tudom a zenét. Ettől függetlenül képben vagyok a hazai zenevilággal, és teljes mértékben megértem, ha valakinek egy-egy magyar előadó hozza meg ugyanezt az érzést. Arra viszont nem számítottam, hogy már a fesztivál első napján lesz olyan énekes, aki miatt megváltozik a hozzáállásom.

Ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy a Campus egy olyan fesztivál, ahol megfér egymás mellett kicsi és nagy. A gyerekeknek kialakított, fák között megbújó játszótéren átsétálva kissé olyan, mintha az ember egy pszichedelikus utazáson venne részt, és mintha a fesztivál egy fura egyvelege lenne a Városligeti Gyereknapnak, az Ozorának és a Sziget Fesztiválnak – csakis jó értelemben. A színpadok között sétálva is azt éreztem, mintha egy fura álomba csöppentem volna, mivel mindenhonnan más zene szólt.

Végig az fogalmazódott meg bennem, hogy ez az a fesztivál, ahova gond nélkül elengedném a gyerekemet, mert olyan családias a hangulat, mintha mind rokonok, barátok lennénk. Este hét óra körül érkeztem meg a Campusra, ekkor még nem voltak túl sokan, aggódtam is, hogy kevesen lesznek, de estére azért megjelent a debreceniek apraja-nagyja, és ha a Follow The Flow koncertjére nem is, de Rúzsa Magdira, a Halott Pénzre vagy épp a BSW-re már biztos megérkeztek.

Elsőként a KFT koncertjére voltam kíváncsi. A kezdés előtt negyedórával még csak lézengtek a színpadnál, ami meglepett, de végül annyian lettek, hogy csodálkoztam, honnan jön ennyi ember. Annak is volt valami varázsa, ahogy a tagok a közönség előtt hangolták be a hangszereket, így szinte lépésről lépésre lehetett végignézni, miként áll össze egy színpadi produkció. Az már a fellépés legelején feltűnt, hogy a basszusgitáros, egy fiatal lány, biztosan nem a banda eredeti tagja. A fellépés kezdetén árulta el Bornai Tibor, az együttes zongorista-énekese, hogy a KFT különleges koncertet ad ma, mivel a basszusgitárosuk, II. Lengyelfi Miklós lebetegedett, úgyhogy lánya, Lengyelfi Eszter helyettesítette őt a színpadon. Ő pedig úgy pengette a húrokat, mintha egész életében ezt csinálta volna.

Az igazi, mondhatni, aha-élményben viszont akkor volt részem, amikor a Rúzsa Magdi-koncertre várók közé tévedtem. Rengetegen voltak kíváncsiak az immáron háromgyermekes anyára, aki szó szerint felszántotta a színpadot. Bár nem ismertem minden dalt az elhangzottak közül, de azzal tökéletesen tisztában voltam, hogy Rúzsa élőben is úgy énekel, mintha csak felvételről szólna. A zenélés iránti szenvedélye és az arcokra kiülő öröm pedig igen ragadós volt. Rúzsa Magdi döbbentett rá arra, mennyire kéne szégyellnem magam amiatt, hogy nem hallgatok több magyar zenét. A hazai dalokkal kapcsolatban sok esetben olyan érzésem támad, hogy csak szürke másai a külföldi trendeknek, de természetesen Rúzsa Magditól ez távol áll. Nemcsak nekem, hanem biztos vagyok benne, hogy az egész közönségnek is akkora élményt adott, amit mindenki örömmel vitt haza magával.

Bár először a Rúzsa Magdi-koncertre kilátogatókra hittem azt, hogy sokan vannak, de a Halott Pénz még több embert mozgatott meg, egy tű nem fért volna már el a tömegben. Jól láthatóan a fiatalabb generáció is a rajongóik közé sorolható, ők kezdetben a füvön ücsörögve várták a koncertet, ami kisebb késéssel indult, de ez mit sem vont el az élményből. A srácok ugyanis a VOLT-hoz hasonlóan Debrecenben sem okoztak csalódást a fesztiválozóknak, akik sokszor még az énekest is túlharsogták. Az egyik ilyen pillanatot osztotta meg Marsalkó Dávid, a banda tagja az Instagram-oldalán. 

Hasonlóan megváratta a közönséget a Papp Szabi vezette Supernem is, akik a kezdés eredeti időpontjához mérten negyven perccel később tudtak a húrok közé csapni. Hol a basszusgitár nem szólt jól, hol a mikrofon nem működött, de a frontember a humorával próbálta elvenni az élét a kellemetlen szituációnak. A közönség soraiból többen is elégedetlenségüket kifejezve kiabáltak be a zenekar tagjainak, holott rajtuk kívülálló okok vezettek a késéshez.

A Metallicára nem várnék ennyit

– mondta nagy hanggal egy férfi, bár tény, hogy a banda végül duplán meghálálta a türelmet, és még így is élvezetes show-t vittek a színpadra. 

Távozásomkor épp a mellett a színpad mellett haladtam el, ahol a BSW zenekar adott koncertet. Mozdulni nem lehetett az emberektől, annyian voltak kíváncsiak rájuk, ahogy az is elég szürreális élmény volt, ahogy egyszerre skandálta a tömeg a banda egyik leghíresebb dalát:

Csöcsök és segg, k.rva élet

– harsogták a rajongók a dalszöveget, ami már nem volt kifejezetten gyerekbarát.

(Borítókép: Rockstar Photographers)