Csak úgy füstölt a színpad Tiesto koncertjén, csordultig telt a Campus

Kíváncsian vártam, hogy az első napot követően milyen újabb pálfordulásom lesz a fesztiválon. Megszerettem az ottani légkört, a hangulatot, és a második napon már az A-ból B-be jutás sem okozott nagy nehézséget. A tegnapinál valamivel korábban érkeztem a fesztiválra, így több időm maradt arra, hogy jobban körülnézzek, még mielőtt elkezdődött volna a Honeybeast koncertje. Épp a Nagyerdei Stadion mellett sétáltam a magasban, amikor zongoraszó csapta meg a fülem. Az Erasmus+35 színpadon éppen Vajda István játszott, és teljesen kizökkentett. Már nem azt éreztem, hogy egy fesztiválon vagyok, hanem hogy egy jazzbárban ücsörögve szürcsölöm a gin-tonikomat. Alig tudtam elszakadni onnan, olyan jó volt nézni, milyen élvezettel nyomkodja a billentyűket – de a Honeybeast nem várt.

Mikor odaértem, még a hangosítással ügyködtek, de pár percre rá elkezdődött a zenekar koncertje. Tarján Zsófi az utolsó másodpercig képes volt fenntartani a közönség figyelmét, sőt teljesen feltüzelte őket. Egy kislányra még egy fejhallgatót is ráadtak, hogy ne bántsa a fülét a hangos zene. A Honeybeast fellépésén érzékeltem azt elsőként, hogy este valószínűleg baromi sokan lesznek. A fesztivál késő délután közölte is a Facebook-oldalán, hogy telt ház lesz, így – mondhatni – tudtam, mivel kell számolnom. Amilyen egyszerű volt az első nap sorra kerülni a pultoknál, akkora nehézséget okozott ez tegnap: jól látszott, hogy minden jegyet eladtak, mert hosszú perceket kellett várni egy-egy italra. Sokan inkább többet vettek egyszerre, hogy elkerüljék a sorban állást. 

A fesztiválon való közlekedés is nehézkesebbé vált, pláne a nagyszínpad környékén, ahova a Tankcsapda koncertje miatt mentem. Bár a többség valószínűleg nem csak a magyar zenekar, hanem az utánuk következő lemezlovas, Tiesto miatt várt már ott, hogy minél jobb helye legyen. Az összegyűlt tömeg jól láthatóan imponált a Tankcsapdának. A dobost, Fejes Tamást még az sem tudta kizökkenteni, hogy az Ez az a ház című daluk alatt kiejtette a kezéből az egyik dobverőt. A koncert előrehaladtával, ahogy lement a nap, csak úgy dőltek be az emberek a fesztiválra.

Tiesto előtt még meglátogattam egy másik színpadot is, ahol Pápai Jocira készülődtek. Nem messze, a stadion mellett közvetlen pedig már Lmen Prala magyar rapper vadította meg a rajongókat. Mivel néhány színpad igen közel van egymáshoz, így célszerű közelebb menni az adott előadóhoz, hacsak nem akarjuk egyik fülünkkel Britney Spearst, másik fülünkkel Pápai Jocit hallgatni. Míg az első napon a Supernem, tegnap Pápai Jociék esetében akadt egy kis malőr a hangosítással, így rövid időre le is kellett állniuk, de szerencsére végül sikerült megoldaniuk a problémát.

Este fél tíz fele egyre inkább szállingóztak el az emberek, és indultak a nagyszínpad felé, ahol már brutális tömeg várta Tiestót, aki a világ legjobb lemezlovasai közé tartozik. Legutóbb 2011-ben volt szerencsém látni a Balaton Soundon, ő szerettette meg velem a trance műfajt, meg úgy en bloc az elektronikus zenét, így nagy elvárásokat támasztottam felé.

Mielőtt Tiesto színpadra lépett volna, a holland nagykövet intézett néhány kedves szót a tömeghez, akik ujjongva fogadták őt, na meg a dj-t is. Tiesto már a fellépés első percében bebizonyította, miért is tartozik még mindig az élvonalba. Évtizedek óta tevékenykedik a zeneiparban, a trance műfaj egyik atyja, aki hiába van már az ötödik X-en is túl, még mindig zseniális produkciót varázsol a színpadra. Így történt ez Debrecenben is, és nem lennék meglepve, ha a Balaton Soundhoz hasonlóan Tiesto koncertjébe is beleremegett volna a föld.

A koncert alatt végig azt éreztem, mintha egy nosztalgiavonaton ülnék. Sorra lejátszotta az ikonikus elektronikus zenéket, amelyek némelyike idősebb volt, mint a fesztiválra kilátogató gyermekek nagy része. A középkorúak fiatalabb éveit idéző dallamokon túl nem lehet elmenni az ütemekkel tökéletesen összekomponált fény- és pirotechnika mellett sem. Volt itt minden, tűzijáték, lángcsóva, füst, megbabonázó lézerek, amelyeknek természetesen megvolt az áruk is. Mint azt Miklósvölgyi Péter fesztiváligazgató az Indexnek elmondta:

Tiestónak csak a látványtechnikája – nem hang, fény, csak a piro és lézer – gyakorlatilag vetekszik a legdrágább magyar zenekar teljes gázsijával.

Borsos ára volt tehát annak, hogy a holland lemezlovas ne csak a zenéjével, hanem a látványvilággal is elkápráztassa a közönséget, azonban az az élmény, amit a rajongóknak adott, minden pénzt megért. Jöjjön még sokszor.

(Borítókép: Rockstar Photographers)