Debrecenben repesztett poharakat a svéd Beyoncé

Nagy kíváncsisággal vágtam neki a pénteki napnak, mivel több olyan előadó is koncertezett a Campuson, akit még élőben nem láttam, hallottam. Bár a 36 fokos hőségben nem volt kifejezetten kellemes kint tartózkodni, de valamit valamiért. A helyszínre érve a csütörtöki Tiesto-koncert miatt összegyűlt tömeghez hasonló jelenséget nem tapasztaltam, jóval kevesebben voltak a fesztiválon, ami ezáltal vissza is nyerte családias jellegét. A hangulatot pedig csak még forróbbá varázsolta a nagyszínpadon éneklő Horváth Tamás, aki a már-már kibírhatatlan meleg ellenére is képes volt megmozgatni a rajongókat.

Az énekes munkásságával, dalaival javarészt tisztában voltam, de azzal nem, hogy így képes hatni a közönségre – úgy ugrált mindenki, ahogy a zenész fütyült. Horváth néhány mulatós jellegű dalt is előhúzott a kalapból, amire akarva-akaratlanul is elkezdett járni az ember lába. A mulatós talán az egyik legmegosztóbb zenei műfaj, és sokan – félve attól, hogy másnak ez nem tetszik – inkább letagadják, hogy szeretik, de azért egy lagzin hajnali egykor is ugyanúgy ropják rá, mint bárki más. Akkor annyira mégsem lehet rossz.

A fiatalok egy része még Horváth Tamás koncertjén bulizott, azonban sokan már úton voltak egy másik színpad felé, ahol aznap több magyar előadó is fellépett. Köztük Manuel, aki még az X-Faktorból vált ismertté, és jelenleg az egyik felkapottabb énekes. Az előadó zenekarral együtt állt színpadra, ami igazán jól állt neki, és a közönség is díjazta. Látszólag még kissé zavarba is jött, mennyien gyűltek össze, főképp fiatalok. A magyar előadók közül zeneileg talán az ő dalai állnak ízlésben a legközelebb ahhoz, amilyen zenéket kedvelek. Kifejezetten jól ülteti át és formálja saját stílusára a külföldi trendeket.

Hasonlóan nagy érdeklődés övezte az őt követő T. Danny koncertjét is, amelyen az üvöltöző rajongókat jobban lehetett hallani, mint magát az előadót. Akadt egy kis zűr a hangosítással, így a színpad szélénél állva szinte semmit nem lehetett érteni abból, amit mond. Több rajongó is elégedetlenkedett emiatt, és azt ordították, hogy inkább kiabáljon, de sajnos a másik színpadról kiszűrődő zajokat így is jobban lehetett hallani.

Ellátogattam a Carson Coma fellépésére is, amely a hazai zenevilág üde színfoltja, ezzel együtt pedig a Campuson is azzá vált. A fesztivál egyik leginkább kieső, fák között megbújó színpadán adtak koncertet, visszarepítve a fesztiválozókat a ’70-es évekbe és megalkotva egy külön világot. Kifejezetten érdekes hangzás az övék, hasonlítani sem tudnám más magyar zenekarhoz őket, és pont ez a jó. Bár a koncert alatt többször is elindultam, hogy más előadók fellépését is megnézzem, de legalább kétszer-háromszor visszafordultam, mert jólestek a fülnek a dalaik.

Tegnap jutottam el először odáig is, hogy valamit egyek a fesztiválon, amitől, megmondom őszintén, kissé tartottam. Mivel vegetáriánus vagyok, ezért a tipikus fesztiválkaják nagy része az én esetemben már kapásból ki van lőve, de meglepően tapasztaltam, hogy azért még így is volt bőven miből választanom. Az óriáspalacsintától kezdve a lángoson, rétesen, bagelen, pizzán át a hamburgerig mindenből volt bőségesen. Az ételek ára nagyjából megegyezik a budapestiekkel, de azért vannak kivételek. Egy szelet nagyobb pizzát például 1099 forintért vettem, de árultak lángost 1100, hamburgert pedig 2500-3000 forintért. Az üdítők 500 forint, a sör pedig 700-800 forint körül mozognak, míg whisky-kólát például 1290 forintért is láttam, azaz vannak azért különbségek a vendéglátó egységek között is.

Pizzával készültem rá a nagyszínpad utolsó fellépőjére, a 24 éves Zara Larssonra, mert tudtam, hogy egy darabig biztos nem szabadulok a tömegből. Rá voltam talán a leginkább kíváncsi, mivel hosszú évek óta hallgatom a közreműködésével készült dalokat. Nagyon egyedi hangszíne van, ezer közül is felismerhető, így reméltem, hogy élőben is legalább akkora hatást fog gyakorolni rám, mint a dalain keresztül. Kezdetben kissé bizarr látványt nyújtott, hogy az emelvényt, amelyen a zenészek helyet foglaltak, alufóliához hasonló anyaggal vonták be – egy mellettem álló lány viccesen meg is jegyezte:

Szóval ezért kerül már 1300 forintba a boltban, felvásárolták az összes alufóliát.

Larsson végül némi késéssel, a kiírt időponthoz képest negyedórával később állt színpadra, ami néhány várakozó fesztiválozónál kiverte a biztosítékot, és a Mi a f.sz van? felkiáltással próbáltak hatást gyakorolni, ami egy svéd énekesnő esetében kevés eséllyel érhetett célba. Azonban megérte várni, mert Larsson úgy odatette magát a színpadon, hogy azt követendő példaként lehetne körbemutogatni az énekesek, zenészek között. Akkora hangterjedelemmel rendelkezik, hogy valósággal ámulatba ejtett, csak Beyoncéhoz vagy Ariana Grandéhoz tudnám hasonlítani. Biztos vagyok benne, hogy ha egy poharat helyeztünk volna el a színpadon, akkor a magas hangoknál szét is repedt volna.

Bár az énekesnő valószínűleg tisztában van azzal, hogy egy színtiszta hanggal megáldott őstehetség, szimpatikus volt, hogy minden dalt követően szerényen megköszönte a tapsot, és a színpadon némileg visszavonulva készült rá a következő számra. A közönség figyelme pedig nem lankadt, pláne akkor nem, amikor Larsson a szintén svéd ABBA egyik slágerét, a Lay All Your Love On Me-t adta elő. Mint arról a koncerten beszámolt, három éve nem lépett fel fesztiválon, ez az első alkalom, aminek nagyon örül. Hozzátette, régóta várta már, hogy a rajongói előtt énekelhessen, a járvány miatt ugyanis sokáig nem volt lehetősége erre, és olyannyira a szívébe zárta a debreceni közönséget, hogy reméli, hamarosan visszatér majd Magyarországra – ebben reménykedünk mi is.

(Borítókép: Zara Larsson. Fotó: Rockstar Photographers)