A veretős Sound után végre kenyérre kenték Zamárdit, ilyen volt az első ZamJam

Idén első alkalommal rendezték meg a Balatont és egyben Zamárdit népszerűsítő ZamJamet, ami a szervezők elmondása szerint nem egy klasszikus értelemben vett fesztivál, a rendezvény sok szempontból eltér a városban eddig megszokott, hangos és hatalmas közönséget bevonzó Balaton Sound és Strand Fesztiváltól.

Mindez már az első napon is érezhető volt, a város látképe néhány, az eseményt népszerűsítő molinón és plakáton kívül semmiben sem különbözött egy balatoni település szezon közepi hangulatától: strandoló és fagyizó családok, tókerülő kerékpárosok és a már talán a nyár végét váró helyi lakosok látképén kívül semmi sem utalt arra, hogy a napokban több ezer szórakozni vágyó embert várnának Zamárdiba.

Pedig azt nem lehet mondani, hogy a szervezők ne tettek volna ki magukért, városszerte különböző programok várták az érdeklődőket, ahol tényleg szinte mindenki találhatott magának olyasmit, ami biztosan leköti. A nagyszínpad esti koncertjei mellett a Kőhegyi kilátónál is zenés program várta az érdeklődőket, akárcsak a vízparti teraszon, amely jazzkoncertek helyszíne volt az elmúlt három napban. A fülünk mellett az ízlelőbimbókra ható és a szellemi felüdülést elősegítő események sem maradt ki a felhozatalból, gasztro-, irodalmi, filmes és képzőművészeti programok is várták a ZamJam vendégeit.

A fesztivál, amely már kora reggel kalandra hív

A kalandvágyóknak sem kellett külön programot szervezniük ebben a három napban, ugyanis a fesztivál részeként egy különleges túra is elindult, a vállalkozó kedvű kirándulni vágyók egy emelkedőben és látnivalókban sem szűkölködő, 7 kilométeres, reggel kilenckor startoló túrán ismerhették meg a település látnivalóit. Az Elveszett Zamárdi nyomában névre keresztelt programot vezető Hirschmann Attila és Kiss Ádám a gyalogtúra keretén belül a városon, a szőlőhegyen és erdőkön átívelő útvonalon kalauzolta a látogatókat, érintve a városházát, a Kőhegyi kilátót, a Honfoglalás emlékművet és a Szamárkövet is, amely során a település nevezetességein kívül a hamisítatlan balatoni panorámát is megcsodálhatták a fesztivál legbevállalósabbjai.

Ahogyan a fesztivál első két napján, a ZamJam szombati zárónapján is ott volt az Index, ami kellemes fordulatokat és nem várt kellemetlen pillanatokat is tartogatott.

Esőre ébredt Zamárdi szombaton 

Az éjszaka érkező hidegfront és az azzal járó eső ugyan még a reggeli órákban is jócskán áztatta Zamárdi utcáit, a vendégek és a rendezők nagy örömére nem okozott nagy felfordulást a zápor, minden program zökkenőmentesen el tudott indulni az utolsó napon is. Pedig voltak aggasztó jelek, a városból induló Balaton-átevezés ugyanis meghiúsult az időjárási körülmények miatt, és félő volt, hogy az egész napra rányomhatja a bélyegét a rossz idő.

A délelőtti órákban végül elállt az eső, és a nap is kisütött, így újra egyre több ember kezdett előbújni az otthonából, vagy az aktuális apartmanjából. A vendégeknek az első két nap meglehetősen füllesztő időjárása után ez egyfajta felüdülés is volt, hiszen az egymástól távol eső programok közötti hosszú sétát így jóval könnyebben lehetett elviselni. A nap legnevesebb fellépőjének a jamaikai Shaggy számított, aki mellett olyan elődók koncertjére készülhetett a nagyérdemű, mint a Randon Trip vagy az elektronikus jazzt játszó osztrák DelaDap.

Ahogy a korábbi napokon, a ZamJam újra bebizonyította, hogy nem egy átlagos fesztivál: a fizetős nagyszínpadon 17:45-re várt Random Trip-koncert előtt mindössze 10 perccel még szinte senki sem tartózkodott a rendezvény területén, mindössze 20-30 ember lézengett az ételt és italt kínáló fabódéknál, a színpad előtt senki sem állt. Először felmerült, hogy mindez a korai időpont vagy éppen a reggeli esős időjárás miatt lehet, azonban ahogyan a stáb befejezte a készülődést, és Miller Dáviddal, Péterffy Lilivel, illetve Nagy Kristóffal a soraiban megjelent a Random Trip, az emberek szinte a semmiből előbújva vonultak önkéntesen közelebb a színpadhoz. 

Kevesebben csörögtek, mint az első két napon

A délutáni koncert ugyan elsőre tényleg úgy tűnt, hogy érdektelenségbe fullad, azonban a színpadon hatalmas bulit csapó együttes végül a három nap ezen idősávjában zajló koncertjei közül a legtöbb embert bevonzó partit hozta össze, a végén már párszázan csápoltak Péterffyéknek. Az egészen formás tömeget alkotó emberek között azonban így sem volt nehéz ismert arcokra bukkanni, a nemrég összeházasodott – a fesztiválon egy beszélgetést is tartó – Gyurta Dániel és felesége, Iszak Eszter is feltűnt a közönség soraiban, akiknek úgy tűnik, a mézeshetek alatt egy hamisítatlan zamárdi jamre is maradt idejük.

A szombati napra azonban ezt követően is láthatóan sokkal kevesebben voltak kíváncsiak, mint az azt megelőzőekre, amely részben annak is köszönhető lehet, hogy a már egészen jó időpontban fellépő, osztrák DelaDApot meglehetősen kevesen ismerik itthon. A koncertjükön az előttük zenélő Random Tripen résztvevők kétszerese jelent csak meg, a fesztivál egyébként nem túl nagy területe így továbbra is meglehetősen üresnek tűnt. A jazz műfajt az elektronikus zenével vegyítő zenekar viszont így is megdolgozott a közönség elismeréséért, az erősen Parov Stelar hangzású számaikat pedig az érdeklődők tisztességesen végig is táncolták.

A helyszínen az osztrák fellépő koncertjét követen sem lettek sokkal többen, annak ellenére sem, hogy a fesztivál talán legnagyobb neve, a jamaikai származású Shaggy a beígértekhez képest fél óra múlva állt színpadra. A jelenlévők számát még az sem dobta volna meg nagyon, ha a bejárattól mindössze néhány méterre elterülő partszakaszon, a naplemente előtt fotózkodó párszáz embert beinvitálják, akik között a közönséget egyre inkább aggódóan vizslató arcunkra kiült keserédes mosoly atyja, Hide The Pain Harold, azaz Arató András is feltűnt.

A Balaton idei legjobbjai

Ugyan a népszerű mémmé vált Arató a rá jellemző kedvességgel elegyedett szóba velünk, nem maradhattunk sokáig, ugyanis a két koncert között adták át a Best of Balaton idei díjait, amelyeket a fesztivál szervezői, Lobenwein Norbert, Váncza Panna és Fülöp Zoltán, valamint az Index.hu Zrt. vezérigazgatója, Starcz Ákos nyújtott át a nyerteseknek.

A Best of Balaton 2022-es díjazottjai:

• Kaáli Autó-Motor Múzeum – Különdíj
• Villa Kabala – Különdíj
• Halas Karcsi – Posztumusz életműdíj
• Mauro Tenerbruso – Életműdíj
• Jásdi István – Életműdíj

Nem volt túl nagy sikere a jamaikai sztárfellépőnek

A díjátadót után következett az est főfellépője, a jamaikai születésű reggae-énekes Shaggy, polgári nevén Orville Richard Burrell fellépése. Bár előzetesen úgy tűnt, ő lehet a legnagyobb durranás ebben a három napban, ennél nagyobbat talán nem is tévedhettünk volna. A show kezdetekor a korábbi tömeg szinte semmivel sem nőtt, szemmérték alapján nagyjából fele, de lehet, hogy harmadannyian voltak kíváncsiak a külföldi fellépőre, mint egy nappal korábban Geszti Péterékre. A színpadkép, a vizuális elemek és maga az egész show is jócskán elmaradt az R-GO és a Rapülők frontembere által színpadra tett produkciótól.

Pedig a jamaikai előadó mindent megpróbált, folyamatosan tapsoltatta a közönséget, és igyekezett éneklésre bírni a jelenlévőket, azonban a legismertebb számai, az It Wasn't Me, a Boombastic vagy az Angel című dalain kívül nem igazán pörögtek fel másra a jelenlévők. Ezen az énekes mellett sürgő-forgó hangulatfelelős sem tudott segíteni, a helyzetet pedig tovább rontotta, hogy ha a közönség nem ugrált az előadó kedve szerint, a dalokat félbeszakították, és közös tapsolás, voó-zás és jee-zés után folytatták csak. A koncert visszatérő eleme volt az integetés is, amely Zamárdiban nem ismeretlen senkinek, bár Shaggy koncertje mellett ezzel leginkább a közeli vasútállomáson találkozhatnak a balatoni településre látogatók, amikor a kedves nagymamák időről időre felteszik a hétvégét náluk töltő kisunokákat a vonatra.

Talán maga az énekes is érezte, hogy ezzel a kapálózással a Balatonnál maximum egy átúszáson lenne esélye, ugyanis az utolsó számot követően szó nélkül, a fények kialvása pillanatában eltűnt a színpadról, az őt szállító autó pedig már meg is érkezett érte. Nem is lett volna érdemes sokat várnia arra, hogy az ekkor még a helyszínen lévő emberek visszatapsolják, a záróakkordot követően ugyanis a közönség is szétszéledt, a legtöbben hazaindultak, a szórakozni vágyók pedig a már megszokott afterpartin zárták le az első ZamJamet. 

Patyolat tisztaság minden helyszínen

Hogy összességében milyen is volt Zamárdi első butikfesztiválja? Annak ellenére, hogy a helyszínek között meglehetősen nagy volt a távolság, a programok elhelyezkedése és tematikája jól össze lett hangolva, láthatóan a legtöbb esetben mindig megtalálta mindenki azt, ami igazán érdekelte. A fesztiválnak nevezett, de jóval inkább egy nagyszabású városi rendezvényre hajazó, többnapos esemény programjainak egy része mindenki számára ingyenes volt, mindössze a nagyszínpadhoz kellett jegyet váltani, így azokat sem zárták ki a szervezők, akiken nem virított ZamJam-karszalag.  

Egyébként minden helyszín jól felszerelt és szükséges esetben biztonsági őrrel is védett volt, a legtöbb fesztivállal ellentétben pedig azonnal szembetűnő volt a narancssárga mellényben serénykedő dolgozók jelenléte is, akik folyamatosan ügyeltek a kihelyezett vécéket tisztaságára, illetve szedték a rendezvény területén eldobott szemetet. Ennek köszönhetően a nagyszínpad és az egyéb helyszínek is mindig tiszták és illatosak maradtak, amihez hozzátartozik az is, hogy a fesztivál célközönsége is kulturáltabban bulizott a teljesen más profillal bíró Balaton Soundénál.

Közönségmustra, avagy harminc pluszos anyukák és fülvédős gyerekek

A fesztivál programjából, és a fellépők névsorából már előre érezni lehetett, hogy a ZamJam inkább a harminc év felettieket célozta meg, a három napot követően pedig bátran kijelenthető, a tervezett célközönség tagjai képviselték legnagyobb számban magukat a rendezvényen. Természetesen több tinédzser is megjelent az eseményen, többnyire mégis szülők és nagyszülők voltak azok, akik végre elengedhették magukat egy kicsit ezekben a napokban. Az önfeledten táncoló anyukák és nők mellett a gőzt szintén kieresztő férfiseregből sem volt hiány, emellett pedig rengeteg gyerek is a szüleivel tombolt, vagy fáradtan apa nyakában lógva várta az esti koncertek végét. A legszürreálisabb látvány azonban az volt, hogy mivel a hangerő miatt sokan féltették a kisgyermeküket a színpadhoz közel vinni, így nem egy gyereken volt látható zajszűrős fülvédő, miközben anya és apa a koncerten mulatott.

A ZamJamről az is elmondható, hogy a rendezvényen a minőségre és nem a mennyiségre helyeződött a hangsúly, a szervezők egy kis fesztivált szerettek volna létrehozni, így nem is érdemes összehasonlítani a koncerteken megjelent embersereget azzal, amit egy-egy nagy zenei fesztivál tízezres tömegek előtt megtartott fellépésein láthatunk. Az első két napon az esti koncerteken és az egyéb programokon is meglehetősen sokan vettek részt, csütrötökön az R-GO és a Kool and the Gang, majd pénteken Charlie és Geszti Péterék szinte teljesen megtöltötték a táncteret, míg a szombati zárónapon az időjárásnak vagy a felhozatalnak köszönhetően viszont már kevesebben vettek részt az esti koncerteken. Összességében elmondható: hiába ismerik világszerte Shaggy slágereit, itthon még mindig Charlie, Szikora Robi és Geszti a császár.

Magas igények mellé magasabb árak dukálnak

A Balaton sosem tartozott az olcsó nyaralások közé, az elmúlt években pedig rendre az egekbe szöknek az árak a magyar tenger partján, így a zenei fesztiválokon látott jegyárak és árlisták láttán talán már senki sem lepődik meg azon, hogy a ZamJam fizetős része sem számított olcsó mulatságnak. Napijegyet 16 990 forinttól válthattak az érdeklődők, míg a kétnapos karszalagért cserébe 31 990-ot kértek el. Azoknak, akik végig a nagyszínpadnál szerettek volna bulizni, még mélyebben a zsebükbe kellett nyúlniuk, a háromnapos bérlet 39 990 forintba került. 

Nem volt olcsóbb az élet a már bejutottak számára sem, az éhes szájak közel háromezer forintért cserébe enyhíthették éhségüket egy girosszal, az itallapon végigfutva pedig elsőre szintén jócskán kikerekedhetett az ember szeme. A csapolt sör 1170 forintba, egy nagyfröccs 1490 forintba, egy félliteres ásványvíz 770-be, míg az ugyanekkora üdítők 870 forintba kerültek.

Akadtak azonban ennél sokkolóbb árak is a papírokra vésve, egy üveg Laurent – Perrier pezsgőért 45 900 forintot kellett fizetnie a ZamJam vendégeinek, de négy centiliter az egyik népszerű vodkamárkából is 1870 forintba került. Ezek azonban láthatóan egy pillanatig sem zavarták a szórakozni érkezőket, a célközönség jelentős része számára nem okozott fejfájást a kártya csippanása egy, vagy inkább több italért cserébe a pultoknál. 

Lesz jövőre is ZamJam?

Az első alkalommal megrendezett fesztiválon ugyan néhol érezhető volt a tapasztalat hiánya és néhány apróbb szervezési hiányosság, a tervek szerint nem ez volt az utolsó alkalom, hogy a butikfesztiválnak Zamárdi ad otthont. Van azonban valaki, aki még a feltételezésnél és a szervezők terveinél is többet elárult: Geszti Péter ugyanis a péntek esti koncertjének végén kijelentette, hogy jövőre is megrendezik a tűzkeresztségen átesett fesztivált, amely valóban egy hiánypótló, rendhagyó idővel pedig ikonikus esemény lehet a Balaton déli partján. 

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)