Irdatlan tömeget vonzott Justin Bieber a Szigetre, többen elájultak

Emlékszem, milyen izgalommal fogadták a környezetemben, amikor kiderült, hogy Justin Bieber lesz a Sziget Fesztivál legnagyobb húzóneve, ahogy arra is, hányan aggódtak amiatt, hogy a kanadai szupersztár koncertje a betegsége miatt esetleg elmaradhat. Június elején ugyanis sorra törölték a koncertjeit, miután kiderült, hogy Ramsay Hunt-szindrómával diagnosztizálták, ami miatt a fél arca lebénult. Szerencsére július végére meggyógyult és folytatni tudta a turnéját, amit a 2021-es lemeze után Justice World Tour névre keresztelt. 

Mindig is érdekelt, miért van akkora hype a mindössze 28 éves énekes körül, aki fiatal kora ellenére már hat stúdióalbumot kiadott és számtalan díjat bezsebelt. Így tulajdonképpen kijelenthetem, bár nem vagyok egy hardcore Bieber-fan, engem is izgatott, hogy vajon milyen produkcióval érkezik, főleg azok után, hogy Dua Lipa mellett az idei Sziget Fesztiválon ő a legdrágább előadó. Ráadásul Magyarországon is most jár először, miután a Sziget szervezői sikeresen beelőzték a jövő évre meghirdetett budapesti koncertjét. 

Nos, aki tökéletesen elégedett volt a szupersztár koncertjével, annak megköszönöm a figyelmét, és megkérem, hogy ne olvassa tovább a beszámolómat, mert én egészen más érzésekkel távoztam a produkció után. Persze elképzelhető, hogy túl sokat vártam, már ha soknak számít az, hogy időnként lúdbőrös legyek egy ekkora sztár előadásától – bevallom őszintén, egyetlen ilyen pillanatot sem éltem át ezen a koncerten. Még az a néhány perc is nagyobb hatással volt rám, amit elcsíptem Stromae produkciójának végéből, amikor is a belga énekes-dalszerző előadta az Alors On Danse című számát, majd többször is magyarul mondott köszönetet a közönségnek. Erről a koncertről is olvashat az Indexen hamarosan, sőt az ott készült képeinket is megnézheti, Stromae menedzsmentje ugyanis Bieberével ellentétben beengedte a fotósokat az árokba az első három szám alatt. 

Heringeffektus a nagyszínpad előtt

Már délután érezni lehetett, hogy ezen a napon jóval többen érkeznek a fesztiválra, mint csütörtökön: délután háromkor tele volt a HÉV, és csak úgy meneteltek a K-híd felé az emberek. Hozzáteszem, ma először éreztem azt, hogy végre megérkeztünk, olyan a Sziget Fesztivál, ahogy az az emlékeimben él – ráadásul a Dua Lipa-nappal ellentétben senki sem sietett haza a nagyszínpados produkciók után, a fesztiválváros utcácskáin éjfél körül is csak úgy hömpölygött a tömeg. 

Nem kérdés, hogy sokan Bieber miatt választották a pénteki napot, a kemény mag pedig már a délutáni órákban letáborozott a nagyszínpad elé – ez abból is látszott, hogy két koncert között nem cserélődött ki teljesen a tömeg, voltak, akik valahogy még a mosdót sem érezték szükségesnek meglátogatni, pedig azért elég meleg volt aznap. Jómagam mindezt akkor érzékeltem igazán, amikor Stromae lejött a színpadról, és a tánctéren állók semerre sem akartak megmozdulni – így akik kizárólag Bieberre érkeztek, kissé bajban voltak a helyezkedéssel.

Mivel mindenképp szerettem volna látni a produkciót, a VIP teraszon táboroztam le, bár ott sem volt túl rózsás a helyzet, és nem csak a sok ember miatt, hanem azért, mert a többség egész egyszerűen végigdumálta az egészet. Felfoghatatlan, hogy akit nem is igazán érdekel a műsor, miért foglalja el mások elől a jó helyeket, nem beszélve arról, hogy iszonyú zavaró, amikor figyelnél és élveznél egy előadást, de közben folyamatosan beszélgetnek, meg mászkálnak körülötted. Értem én, hogy befizette magát, és ezért úgy gondolja, hogy azt csinálhat, ami jólesik neki, de legyen már tekintettel azokra, akik nem rá, hanem a színpadon zajló történésekre kíváncsiak. Erről ennyit.

A tömegre visszatérve, nem sokkal a koncert előtt végignéztem a téren: a nagyszínpadtól az óriáskerékig tömve volt emberekkel a terület,

Ezt tapasztalva még inkább kíváncsi lettem, vajon mi a bánat fog történni – arra számítottam, hogy szó szerint felrobban a színpad, miközben Bieber az égbe emelkedik és onnantól kezdve nem is akarok más előadót nézni és hallgatni majd. Nem ez történt.

Minden ember egyenlő

Meg kell hagyni, nemhogy pontosan, de jó néhány perccel korábban is kezdett az énekes, valamivel 9 óra előtt elstartolt a koncertet felvezető kisfilm, amelyben Bieber a saját gondolatait, érzéseit és hitét osztotta meg a jelenlévőkkel. Ezt követően a Somebody című dallal indított, amihez szépen eltakarva az arcát, egy pink kapucnis pulcsit választott a bő nadrágja mellé. Bár akkor még egyedül szántotta fel a színpadot, nem volt rest bejárni annak minden szegletét, rendszeresen kirohanva a kifutóra, később pedig a pódium jobb szélére is. Az akusztikus részt leszámítva Bieber folyamatos mozgásban volt, hol önállóan ugrándozva, hol becsatlakozva a harmadik számnál megjelenő táncosok koreográfiájába, akik az énekest erősítvén a tempósabb nótáknál mindig jelen voltak. 

Érdekes volt látni egyébként, ahogy egyszerre a magasba emelkedtek a mobiltelefonok, amikor Bieber kiszaladt a színpadra. Ez a jelenség a koncert nagyobb részében meg is maradt – a többség valamiért fontosnak érezte rögzíteni a show-t akkor is, ha a főhősünk olyan messze volt, hogy talán nem is látszott a videóban. De legalább – feltehetőleg sokak örömére – már a második számnál ledobta a rózsaszín pulóvert és az est további részében széttetovált meztelen felsőtesttel lavírozott fel-alá a színpadon. 

A harmadik szám után végül a közönséget is megszólította egy „Helló Budapesttel”, de a produkció alatt egyébként nem igazán kommunikált a rajongókkal, akik közül többen transzparenseket tartva próbáltak üzenni neki a tömegből. Ezt lehet rossz néven is venni persze, de talán azzal mindenki egyetért, ha kevesebbszer nyilvánul meg, akkor

Ezúttal pedig volt is mire figyelni, hiszen Bieber itt is elmondta az egyenlőségről szóló gondolatait, elutasítva a kirekesztést és a rasszizmust. Az mondjuk nagyon becsülendő, hogy ilyen fiatalon fontosnak érzi, hogy kiálljon jó ügyek mellett, tudván, hogy ezzel hány embert befolyásol majd, az elfogadásról szóló álláspontja pedig nagyon is passzol a Sziget eszméihez. 

A hite egyébként sokszor visszaköszönt a koncert alatt, nemcsak a felvezető kisfilmben, hanem a dalok közé beszúrt vetítésben is, illetve a kereszt motívum a vizuálban is megjelent. Justin Bieber sosem titkolta a vallásosságát, legújabban a turnévideók között is találhatunk olyat, amelyen az látszik, ahogy a csapatával, illetve a feleségével, aki a budapesti koncertjén is vele volt, a fellépések előtt imádkoznak.

Tűpontos, de gyenge

Azt nem lehet elvitatni, hogy maga a show egy jól összerakott és kivitelezett produkció, amelyben láthatóan mindenki tudja a helyét és a dolgát – a koncert vége felé beszúrt, csaknem tíz perces improvizáción kívül, amikor is Bieber egy fehér zongorához telepedett, semmi sem volt a véletlenre bízva a színpadon. A látványvilágot is szépen megtervezték a felvezető és a közbeékelt vetítésekkel együtt, amelyek a turné üzenete köré épülve a zenekar mögött felállított óriásleden futottak. Minimál füst és szikra tette változatosabbá itt-ott a műsort, illetve a már korábban említett táncos csapat koreográfiáival igyekeztek dinamikusabbá varázsolni az egészet.

Hogy mennyire való fesztiválra egy ilyen műsor, az más kérdés persze. Értem én, hogy Bieber, akinek már maga a neve megelőlegez egy telt házas napot, de az a néhány, viszonylag gyorsabb tempójú, mindenki által ismert sláger mellett, mint a Love Yourself, a Baby meg a Sorry, nem volt esély rá, hogy az emberek együtt ugráljanak. Az a párszámos, akusztikus blokk, amit a show közepére beszúrtak, ráadásul kissé le is ültette a bulit. Szó se róla, minden CD-minőségben szólt, olykor picit el is bizonytalanodtam, hogy vajon mennyiben segíthet rá erre a technika, de ennek megítélését meghagyom azoknak, akik ehhez a részéhez valóban értenek.

Talán ha picit hangosabb lett volna az egész, aminek a III. kerületi lakók persze biztosan nem örültek volna, a hatás is erősebbnek bizonyul. Szabályosan azt éreztem, hogy halk a zene, és emiatt képtelen beszippantani. Sokáig kerestem a megfelelő szót, ami tökéletesen leírná, hogy ez a bő másfél óra milyen érzéseket generált bennem: Justin Bieber csapatától, akiktől már a név alapján hatalmas durranást vártunk, legalább akkorát, mintha atomot dobnának a tömegbe, tulajdonképpen

Sajnálom egyébként, és azokat is, akik csak emiatt érkeztek a fesztiválra, a hatalmas tömegben azonban még annyira sem tudták élvezni a produkciót, mint akik viszonylag „védett helyen” érezhették magukat a több tízezer ember között. Kolléganőm a tánctér közepén felhúzott kordonnál állt, de többször is jelezte a koncert alatt, hogy borzalmasak az állapotok arra, szabályosan odapasszírozták az állványhoz, körülötte pedig többen is rosszul lettek, illetve

Annyi pozitív hírrel tudott szolgálni, hogy egy idő után elkezdtek vizet osztani a biztonsági őrök, de ilyen körülmények között élvezhetetlen volt a koncert. 

Justin Bieber egyébként jól énekelt, azzal semmi gond nem volt, meg hát egy helyes fiú, akit imádnak a tinik, de a péntek este látottak alapján ennél többet nem nagyon tudnék kiemelni vele kapcsolatban. Talán még annyit, hogy a dalok közötti kommunikáció mellett a búcsúzásra sem szakított túl sok időt az énekes: „Szeretlek benneteket, jó éjszakát!” – mondta, mielőtt eltűnt a színfalak mögött.

Ezt követően megindult a tömeg, és ami az első két nap tapasztalatai után nagyon érdekes, hogy az emberek a koncert után nem mentek haza mind, éjfél körül még óriási volt a pezsgés a fesztiválváros utcácskáin, a Freedome sátor is szépen megtelt, de a vendéglátóegységeknél is nagyon sokan megtelepedtek. Mintha a Sziget végre rátalált volna a régi önmagára, aminek borzasztóan örülünk.

(Borítókép: Olvasónk / Index)