A boomerek passzív-agresszív emojikkal nyomasztják a Z generáció tagjait

A közösségi média széles körű elterjedése óta egyre nagyobb igény lett arra, hogy a platformok sajátossága és az információáramlás gyorsasága miatt minél lényegretörőbben és rövidebben fejezzük ki magunkat. Ebben a különböző rövidítések mellett a különböző, mára már meglehetősen széles skálájú hangulatjelek, azaz emojik is a segítségünkre vannak, azonban a temérdek jelet legalább ugyanannyi módon értelmezheti is az ember, a különböző generációk számára teljesen mást jelent egy-egy emoji. 

Az itthon legnagyobb népszerűségnek örvendő közösségi oldal, a Facebook alapfunkciói közé tűzte ki a lájkgombot, azaz a felfelé mutató hüvelykujj reakciót, amely a platformhoz tartozó üzenetküldő alkalmazásban is hamar alapértelmezett gyors válasz lett. Ehhez mérten sokan el is kezdték előszeretettel használni, azonban a fiatalabb felhasználók – főként a Z generáció tagjai – körében hamar tiltólistára került a jel. Nem úgy, mint a millenniálok és a boomerek között, akik a mai napig örömmel okéznak és hagynak jóvá üzeneteket ezzel az emojival. Ez azonban korántsem mindenkinek tetszik... 

A munkahelyeken sem lájkolják?

A Z generáció, azaz az 1997 és 2012 között születettek körében a hüvelykujjas emoji az alapvető jelentés helyett sokkal inkább egy cinikus, passzív-agresszív reakciónak számít, és legyen szó magánbeszélgetésről vagy munkahelyi csetelésről, az inkább idősebbek által használt reakció teljesen zavarosan csapódik le a fejükben – meglehetősen nyomasztónak tartják azt, ha velük szemben ilyet használnak, hiszen nem tudják, az illető milyen jelentést társít hozzá. 

A fiatalabbak számára a felfelé mutató hüvelyujj általában passzív-agresszív üzenetként csapódik le. Mondhatni, durva, ha valaki csak ennyit reagál valamire. Nehéz alkalmazkodni ehhez, mert a munkahelyeken is előszeretettel használják ezt az emberek, ami nagyon összezavar

– írta egy Reddit-felhasználó a kérdéskört vizsgáló, rengeteg reakciót elért témához az oldalon. 

Pedig a szándék a legtöbb esetben nem rossz. Sőt. Az idősebbek ezt a emojit elmondásuk szerint arra használják, ha valamit jóváhagyjanak, vagy a másik fél tudtára adják, hogy megértették az üzenetét vagy kérését. A jelentésbeli különbséget az is tovább fokozza, hogy a fiatalok a felfelé mutató hüvelykujjat a saját maguk által értelmezett jelentés szerint kezdték küldözgetni, az ironikus értelemben vagy szándékos hergelésből használt hangulatjel emiatt kommunikációs zavarhoz vezethet a különböző generációk tagjai között. A legtöbben azt nehezményezik a hüvelykujjas reakció kapcsán, hogy ha ők maguk képesek voltak egy átgondolt, megfogalmazott üzenetet megírni, akkor a válasz ne egy szimpla emoji legyen, hanem legalább egy kétszavas, egyértelmű válasz. 

Emberek vagyunk, és vannak szavak, amelyeket használni kell. Ha én időt szakítok arra, hogy megírjak egy üzenetet, akkor nem kellene ennyivel elintézniük

– vélekedett egy másik reddites. 

A New York Post által a témában megkérdezett, munkahelyi tréningeket tartó szakértő szerint a munka világában érdemes kerülni a hangulatjeleket, ugyanis azok egyes rétegek és generációk számára teljesen más jelentéssel bírhatnak, ráadásul használatuk egyáltalán nem professzionális. 

Az emojik a tiszteletlenség egyik jeleként is értelmezhetők, a hangulatjelek mindenki számára más és más jelentéssel bírhatnak. Emiatt érdemes kerülni ezeket a munka világában

– vélekedett.

Áthidalhatják a generációs szakadékokat 

Nem mindenki ért azonban egyet a szakemberrel, egy friss kutatás szerint a munkahelyeken az emojik lehetnek azok, amiknek köszönhetően a legkönnyebben a fiatalabb korosztály bizalmába lehet férkőzni. 

A tanulmány szerint ugyanis rendkívül nagy arányban, 71 százalékban támogatják az üzleti életben is az emojik használatát a millenniál és a Z generáció tagjai. Az Adobe a The Future of Creativity: 2022 US Emoji Trend Report című kiadványában foglalkozik az emojihasználattal különféle helyzetekben, beleértve a munkahelyeket is. Ebben leírják, hogy a Z generáció a márciusi és áprilisi felmérést megelőző évhez képest 63 százalékkal növelte a hangulatjelek munkahelyi használatát, a millenniálok 59 százalékkal használtak több emojit, az X generáció 49 százalékos, míg a boomerek mindössze 37 százalékos növekedést mutattak. 

A felmérést végzők szerint ez alapján a fiatalabb generációk tagjai leginkább azok, akik potenciált látnak a munkahelyeken is az emojik használatában, szerintük így sokkal könnyebb érzelmeket kifejezni, szorosabb munka- és baráti kapcsolatokat kialakítani a dolgozók között. Az emojik használatát támogatók között a legtöbben egy munkabeosztási szinten dolgoznak, a vezetők és beosztottak között azonban sokkal kevésbé részei az írásos kommunikációnak a hangulatjelek.

Az emojik munkahelyi használata a kutatásban részt vevők 69 százaléka szerint növeli az adott személy kedveltségét, 59 százalékuk pedig úgy érezte, hogy az emojik pozitívan befolyásolták a személy hitelességét – míg mások úgy vélik, az új feladatokra való hajlandóságot is növelte az emojik beszúrása. Természetesen csak akkor, ha nem egy könnyedén félreérthető lájkjellel fejezték ki a mondandójukat... 

Ha fiatalosnak akar tűnni, ezeket mindenképpen kerülje! 

A hüvelykujjas emoji mellett több másik hangulatjel is a Z generáció eltörléskultúrájának áldozata lett. A Perspectus Global 2000 ember bevonásával végzett felmérése szerint egyértelműen tiltólistás:

• A felfelé mutató hüvelykujj
• A piros szív
• Az oké kézjel
• A zöld pipa
• A kaki emoji
• A sírva nevető arc
• A szemét eltakaró majom
• A tapsoló kezek  
• A csók emoji

Korábban a felfelé mutató hüvelykujj mellett a mosolygós emojihoz is hasonló, passzív-agresszív jelentést társítottak, így meglepő, hogy a millenniálok és boomerek körében szintén népszerű, a Z generációnál azonban sokkal inkább cinikusan használt emoji lemaradt a fiatalok által legkevésbé kedvelt hangulatjelek listájáról.

De miért volt egyáltalán szükség rájuk?

Amióta az 1970-es években feltalálták az e-mailt, az emberek folyamatosan keresik a módját annak, hogyan tudnák az üzeneteiket lerövidíteni, és ez az igény az okostelefonok és az üzenetküldő alkalmazások megjelenésével csak tovább nőtt. Ugyan csak majdnem 30 évvel az e-mailek megjelenését követően indultak világhódító útjukra, az emojik szintén ezzel a céllal jöttek létre, pontosabban azért, hogy ne csak a mondandónkat – a különböző rövidítéseknek köszönhetően –, hanem érzelmeinket is gyorsan és egyszerűen kifejezhessük.

A hangulatjelek emiatt már szinte mindenhol megtalálhatók, az üzenetektől a munkahelyi e-maileken át a lakberendezésig mindenhol találkozhatunk emojikkal. A széles körű elérhetőség és használat ellenére azonban viszonylag újak, és csak tíz éve váltak mindenki számára elérhetővé.

Az emoji szó már maga is beszédes: három japán szóból származik, az „e” a képet, a „mo” az írást, a „ji” pedig a karaktert jelenti. Ezek a hangulatjelek a rövid idő ellenére meglehetősen hosszú utat tettek meg eredeti, 1999-es megalkotásuk óta. Az egész ötlet egy japán művésztől, Shigetaka Kuritától származik, aki vonzóbb alternatívát keresett az információk és érzelmek tömörebb megosztásához. Kurita 176 eredeti hangulatjelet illusztrált, ezek ma már a New York-i Modern Művészeti Múzeum állandó gyűjteményének részét képezik.

2007-ben a Google egy csapata 635 hangulatjelet mutatott be az Unicode Konzorciumnak – amely szöveges szabványokért felel –, majd négy évvel később, 2011-ben ezek az emojik be is kerültek a szabványába – ezzel együtt pedig elérhetővé tették őket minden számítógép-felhasználó számára. Azóta az online interakció egyik legfontosabb részévé váltak, jelenleg pedig már 3633 hangulatjel áll a rendelkezésünkre, hogy mindig a lehető legtökéletesebben fejezhessük ki magunkat.

(Borítókép: David Becker / Getty Images)